Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

340 Az országgyűlés képviselőházának 362. ülése 1930 február 28-án, pénteken. niasztja alá a külföld véleményét. De min alapul <a külföld rossz véleménye a magyar választási rendszer felől? Elnök: Ismételten kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat arra, hogy^ beszédideje már lejárt; szíveskedjék most már beszédét befejezni. Baracs Marcell: Egy mondatom van még. Kérek háromperenyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 3 percnyi meghosszabbítást megadni? (Igen!) A képviselő úrnak még három perc áll rendelkezésére. Baracs Marcell: Két vonatkozása van a magyar választási törvénynek, amely azt a külföld előtt hírhedtté teszi. Az egyik a nyilt szavazás. De higyjék el, hogy ennél még sokkalta, de sokkalta ^ kellemetlenebb (megfontolásokat kelt az ajánlási rendszer. Mert a szavazás nyilt módja elvégre esak azt jelenti, hogy miképpen szavazunk, de szavazásra 'bocsáttatik minden polgár, az ajánlási rendszer azonban egyszerűen megakadályozza azt, hogy a polgárok nagy része a szavazáshoz kerülhessen. Felesleges -a mai viszonyok között belső helyzetünket így ingerelni, kifelé presztízsünket így lerontani, kérem tehát a t. Házat, méltóztassék ezt a szakaszt elvetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Ház! Nagyon örülök annak, hogy Baracs Marcell képviselőtársam, aki egy polgári pártnak a képviselője, itt nyomatékosan jelentette ki azt, hogy ők a polgári társadalomnak ilyen módon való védelméből nem kérnek. (Baracs Marcell: Nem! Nem! — Szilágyi Lajos: En is kijelentettem!) Azt hiszem, 'még számosan lesznek olyanok, akik a leghatározottabban tiltakoznak a polgári társadalomnak ilyen módon való megvédése ellen és nem túlzok, amidőn azt mondom, hogy a polgári társadalom nagy tömege, nagy többsége nem ért egyet ezzel a felfogással és nem kér ebből a védelemből. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A polgári társadalom összeségének ma egy kívánsága van, az, hogy az a kormány, amely ma litt ül, mielőbb adja át a helyét egy olyan kormánynak, amely alkotásokra képes, mert a mostani kormány tíz év alatti működésével bebizonyította, hogy az országot egy temetővé varázsolta, a csődök, a fizetésképtelenségek a fokmérői annak a gazdasági pusztulásnak, amely a kormány politikája nyomán keletkezett. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A polgári társadalom nem kér ebből a védelemből és a polgári társadalom nem fél mi tőlünk. Nem fél pedig a polgári ^ társadalom _ mitőlünk azért, mert a polgári társadalom jobban ismer bennünket, mint a miniszter úr. A polgári társadalom sohasem fog olyan hibába esni, mint amilyen elméleti fejtegetési hibába esett tegnap a miniszter úr, akinek fejtegetése a szocializmusról, ha azt lefordítanánk angol, francia és német nyelvre és kiküldenénk a külföldre, (Baracs Marcell: A legjobb propaganda volna!) nagy derültséget keltene azokban a körökben, ahol feltételezik azt, hogy egy kormányférfiúnak legalább is annyira tisztába kell lennie ma. a szocializmussal, hogy tudja azt, hogy a szocializmus és a kommunizmus két annyira ellentétes fogalom, bogy ez az ellentét még annál az ellentétnél is nagyobb, amely bennünket a Bethlen-kormánytól elválaszt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon csodálkozom, hogy a miniszter úr tegnapi felszólalásában ebbe a hibába esett, úgy látszik, az indulata ragadta el és nem bírt már más érvet felhozni. Pedig, ha emlékezőtehetsége nem hagyja cserben, akkor ő maga kénytelen lett volna elismerni, hogy a közelmúltban itt, egy gyűlés^ betiltására vonatkozó interpellációra adott válaszában éppen ő olvasott fel érvül egy csomó olyan röpiratot, amelyet a bolsevisták adtak ki és amelyben a szociáldemokratapártot a legélesebben támadták. Nem tudom, hogy a miniszter úr most miképpen tudja összeegyeztetni a múltkori interpellációra adott válaszát, a tegnapi napon történt kijelentésével. Mindenesetre a kettőben nagy ellenmondás van, amit én csak annak tudok be, bogy a miniszter úr már nem tudott más érvet találni a polgári társadalom védelmére, mint hogy újra azt a mumust kezdte felfesteni a falra : «Ha pedig mi megbukunk, akkor nem jön más, mint a bolsevizmus.» Kérem, itt már megbukott egypár belügyminiszter, megbukott együár egyéb miniszter is, de sohasem vetődött fel az a gondolat, hogy valakit a szociáldemokratapárt részéről kell megbízni ennek a helynek betöltésével. Mi tisztában vagyunk azzal a helyzettel, amely nekünk ebben az országban jutott, mi tisztában vagyunk azzal, hogy nekünk nem jutott más szerep, mint az ellenőrzés szerepe, és annak bírálata, amit a kormány itt kifejt. Nem is vágyódik közülünk senki sem arra, hogy egy ilyen tisztséget betöltsön. De arra igenis vágyódunk és törekszünk, hogy olyan férfiak üljenek a kormányban, akik gazdaságilag képesek alkotni valamit és akik politikailag nem képviselik azt, amit tegnap mondottam: a középkort és azt a középkori felfogást, amely a miniszter úr beszédében kifejezésre jutott. Nagyon szomorúan nézne ki a polgári társadalom, hogyha csak ilyen irányú felfogással bíró tagjai volnának. Bízom abban, hogy van a polgári társadalomban még számos olyan tényező és számos olyan férfiú, aki alkotásokra képes a nélkül, hogy egyidejűleg az egész ország népével és polgárságával hadakoznia és harcba szállnia kellene, aki kénes azzal is megnyerni a lakosság többségének a bizalmát, hogy olyan törvényes intézkedéseket léptet életbe, amelyek a lakosság körében helyesléssel találkoznak, és akinek nincs szüksége arra, hogy hatalmának erőszakos körülbástyázásával, mesterségesen biztosítson magának egy többséget. Már bevezető beszédemben, amelyben megindokoltam külön véleményemet, külön álláspontomat e törvényjavaslattal kapcsolatban, bebizonyítottam azt, hogy ez a törvényjavaslat a kisebbség diktatúráját iktatja törvénybe. Ezt a tudományos felfogás szerint bolsevista álláspontnak nevezik, szemben azzal az állásponttal és kormányzati rendszerrel, amelv a másik oldalon az érdekképviseleti rendszereken épül fel: a fasiszta rendszerrel. A kettő között áll a parlamentáris rendszer. De parlamentarizmust elképzelni olyan módon, hogy ott minden eszközt megragadunk ahhoz, hogy a lakosság, a választópolgárság akarata ne tudjon érvényesülni: ez aztán nem más, mint olyan kijátszása a választás titkosságának, aminőt láttunk például a vármegyei választások alkalmával, amikor olyan szavazólapokat nyomattak, amely szavazólapokból mindenki meg tudta állapítani az illetőnek pártállását és nem kellett semmiféle külön nyomozás annak megállapítására, hogy ki hová szavazott. Itt van például egy szavazólap a salgótarjáni kerületből. (Felmutatja.) így szavaztak ott lajstromosan és titkosan. Lajstromosan szavaztak olyan módon, hogy a kormánypárt hátul ezeket a színeket