Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

Az országgyűlés képviselőházának 362. nyomatta rá a szavazólapra, azután összehaj­tották, és titkosan szavazott az illető. (Petro­vácz Gyula: Kérjenek fegyelmit az ellen, aki ezt csinálta!) Kérem, ez egy hivatalos kormány­párti szavazólap. így szavaztak Salgótarján­ban. Békéscsabán a nevek mellett ki volt min­den hely sötéten satírozva, oda már semmiféle nevet beírni egyáltalában nem lehetett. Ez sem új találmány, nem magyar találmány, a lengyel slachtiesok találták fel annakidején, amikor az osztrák-magyar monarchia megvolt, hogy a maguk hatalmát így biztosítsák. Ne védjék önök a polgári társadalmat tő­lünk, mert a polgári társadalom nem fél tőlünk. Bebizonyította, hogy nem fél tőlünk; a fővárosi választásokon a főváros polgársága velünk együtt ment egy közös listán; egy demokratikus blokkal indultunk el a választásba és hogy a pol­gárság mennyire helyesen értékelte ezt az elha­tározásunkat, bizonyítja az, hogy ia főváros la­kosságának többége iszavazott reánk. (Bródy Ernő: Ügy van!) Hát, ki ellen védi a miniszter úr a polgári tarsadalmiat, amikor a választók többsége nem kér ebből a védelemből? Elnök ( cseng et): Kérem a képviselő urat, méltóztassék közeledni a tárgyalás alatt lévő szakaszhoz. Peyer Károly: Hogy a főváros többsége nem kér ebből a védelemből, azt megmutatta a Buda­pestkörnyéki választásokon. De egy csomó vi­déki városiban is együtt ment a szociáldemokra­tapárt a polgári haladó pártokkal. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát egyáltalában nincs szükség erre a mesterséges védelemre. Erre az akadályversenyre szükségük van azoknak a pár­toknak, amelyeknek érdekében ez a törvény ké­szült. Az ő érdekükben kellett egy olyan mester­séges kerületi beosztást csinálni, amely megte­remti a burkolt pluralitást; az ő érdekükben kellett törvényibe iktatni egy olyan kerületi be­osztást, amely lehetővé teszi, hogy az egyik he­lyen hat-hétszáz ember választhat egy bizottsági tagot, a másik helyen 4000—4500 választó választ­hat egy bizottsági tagot. Ez tehát az általános és egyenlő választójognak teljes kigúnyolása, olyan mérvű kigúnyolása, mintha azt monda­nák, hogy: «Budán minden választópolgárnak adunk három szavazatot, de a Fereneárosban minden polgárnak csak egy szavazatot.» S ez . aztán kiegészül akkor, amikor itt az ajánlással, az akadályverseny egyik formájával újból talál­kozunk, amikor azt kívánja a miniszter úr tör­vénybe iktatni, hogy ezer ajánló kell egy lajstrom benyújtásához. Emlékszem rá: még a háború előtti időben is egy ízben képviselőjelölt voltam, amikor osak annak volt szavazati joga, aki húsz aranykorona egyenes adót fizetett és csak nagyon kevés olyan munkás volt, aki adót fizetett. Kaptam ebben a kerületben tíz ajánlót, tíz kisiparost, akik be­nyújtották az ajánlást ésez a tíz ajánló elegendő volt ahhoz, hogy én a választásban részt vehes­sek. Természetesen alig kaptam több szavazatot; azt hiszem, hogy tizenkettőt kaptam összesen a sok száz szavazó közül. Nem is ez volt a cél, ha­nem azt, hogy olyan helyeken, ahol soha sem le­hetett gyűlést tartani, a választás alkalmával megismertessük a mi programmunkat a néppel. Békeidőben, tehát, amikor talán nagyobb súlyt helyeztek a képviselőválasztásra, mint ma, tíz ajánló elegendő volt. Nem volttehát más cél, minthogy legyen valaki, aki ajánl valakit és szinte igazolja, hogy az, akire a szavazás törté­nik, egy élő, nem pedig fiktív személy, arra lehet szavazni, az tényleg meg is választható. En elvből minden olyan korlátozásnak ellene vagyok, amely a választásra vonatkozik, éppen ülése 1930 február 23-án, pénteken. 341 azért állást foglaltam a kijelölésnél is a kijelölő választmány rendszere ellen, mert ez sem más, mint a választásoknak korlátozása. Ezt a rend­szert a Habsburg-monarchiától vették át, amely azért tartotta fenn ezt a rendszert, hogy ezen keresztül befolyást gyakoroljon a dinasztia a közigazgatásra. De most már nincs Habsburg­monarchia. Az urak átveszik azt a hatalmat, amelyet a Habsburg-monarchia gyakorolt, ugyanolyan elnyomatásban akarják részesíteni a magyar népet ezeken a törvényes rendelkezé­seken keresztül. Ugyanebből az elvi álláspontból a leghatá­rozottabban kifogásolom azt, hogy ezer ajánló kelljen egy kerülethez. Ezt csak azért állították be, — és itt tessék egészen nyíltan, tisztán szint vallani — mert feltételezik azt, hogy lesznek egyes pártok, amelyek ezekben a kerületekben az ezer ajánlást nem fogják tudni összehozni, s ezáltal lehetővé válik, hogy két párt megossza maga között a mandátumokat^ Ez egy feltevés. A jelöléseknél ne tessék minket félteni. A mi jelöléseink olyan precízek voltak minden egyes alkalommal, hogy azokhoz nekünk nem kellett semmiféle nagy hivatali ap­parátus. Mi az egyesületeinkben s a lapunkban közreadtunk egy felhívást, megjelöltük, hogy mely helyeken, mely pártszervezetekben lehet a választási ajánlási ívet aláírni. (Petrovácz Gyula: Nem «lehet», hanem «kell».) Azt csak önöknél kell. Erre majd még fogok felelni. Tíz­szer annyi ember írta alá, mint amennyi szüksé­ges lett volna. Ami azt illeti, hogy «kell», hát beszéljünk egyszer erről is tisztán és világosan. (Zaj. — Elnök csenget.) Önök folyton azt akarják a köz­véleménnyel elhitetni, hogy «kell», hogy van egy bizonyos terror. (Petrovácz Gyula: De mekkora van!) Ezzel szemben bátor leszek egypár gya­korlati eredményt bemutatni annak illusztrálá­sára, hogy ez a közvélemény mérgezés mennyi­ben helytálló. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Peyer Károly: Tisztelettel kérek 10 percnyi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a 10 percnyi meghosz­szabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosz­szabbítást megadta. ". Peyer Károly: Rámutatok arra, hogy ez nem helytálló, hogy nálunk nem szükséges sem­miféle erőszak kifejtése. Ez kitűnik abból is, hogy például a Társadalombiztosító pénztári választásoknál, amelyekre mindig méltóztatott hivatkozni, hogy a tömegek mennyire'az önök háta mögött állanak, mi titkos szavazással, an­nak ellenére, hogy az egész hivatali apparátus az önök kezében van, a biztosítottak szavazatai­nak 75%-át kaptuk meg. (Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) De továbbmegyek. A Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél, ahol tehát a polgári osz­tályhoz tartozók is vannak, tisztviselők, .akiket önök a polgári osztályhoz tartozandónak köny­velnek el, ott is megkaptuk a szavazatok 75%-át. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sőt mindezekre rátetéz az, hogy a művezetőknél, akiket mindig mint a munkáltatók bizalmi embereit tüntetnek fel, a szavazatok 80% -át kapták meg azok a lajstromok, amelyeken a mi embereink voltai; jelölve. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Moz­gás jobb felől.) Salgótarjánt már ötször kilép­tették a szociáldemokratapártból. En azt hi­szem, egyáltalán sokkal többen léptek már ki a szociáldemokratapártból, mint ahány lakos van Magyarországon.

Next

/
Thumbnails
Contents