Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-351
â4 Az országgyűlés képviselőházának 351. ülése 1930 február 11-én, kedden. torn, hogy az áramszolgáltatás terén is ezidőszerint már kívánságok merülnek fel; olyan kívánságok, amelyeket egészen kielégíteni az Elektromos Művek nem tudnak. Ha az állam akar ezen segíteni, ez nagyon jó, nagyon helyes. Önkéntelenül eszembe jut azonban a bánhidai elektromos centrale. Hát miként akar az állam ezen segíteni? Ott már az állami beavatkozás ténye mutatkozik meg, amely beavatkozásban az állam azt akarja, ho*" r a meglévő villamosáramköltséget felnövelje, hogy a főváros lakossága ne tudjon áramot kapni azért a pénzért, amelyért most kap. Itt sem tapasztalható tehát a kormány részéről cLZ cl jószándék, itt is, a világítás kérdésénél is csak azt lehet tapasztalni, amit az egyéb üzemeknél. Mert ha a kormányt jószándék vezérelné, akkor ezt már előlegezné bizonyos intézkedésekkel és nem erőltetné a fővárost arra, ho^y meglévő villamosárampolitikáját megváltoztassa; nem kényszerítené arra, hogy olyan áramfejlesztő telenet vegven át, — illetőleg annak áramszolgáltatását — amely drágábban tud áramot termelni, mint amilyen árért a főváros a maga üzemében, például a kelenföldi modern elektromos centráléban az áramot termeli. Nem látszik ki tehát semmiféle jószándék a kormány bevonulásából és éppen ezért a lehető legerőteljesebben kell elleneznem a törvényjavaslatnak ezt a részét is a többivel együtt. De mint mondottam, a többire pusztán azért nem térek rá, mert a törvényjavaslat más részleteit előttem szólott i képviselőtársaim már nagyon részletesen boncolgatták. Ennél a kérdésnél kell tehát tovább időznöm, mert igen nagy az a terület, amely az üzemi részt magábanfoglalja. Akár a köztisztasági ügyet veszem bonckés alá, akár a közegészségügyet, amelyhez a kórházak tartoznak, mindegyiknél meg lehet találni azokat a kívánságokat, amelyek kiegészítésre szorulnak. Különösen a kórházak kérdése ez, amely ép a legutóbbi napokban is szóbakerült olyan formában, amely valósággal megdöbbentő. A fővárosban vannak olyan kórházak, amelyek elhanyagolt állapotban vannak, amelyekben a patkányok a holttesteket megrágják. A főváros kórházaiban olyan állapotok vannak, hogy a súlyos betegek ott elhelyezést nem nyerhetnek. Ha az államnak az a szándéka, hogy ezen segíteni akar, ezt is örömmel fogadja bárki. De ki tételezheti fel ezt a kormányról! Mert ha ia kormánynak ilyen szándéka volna, akkor ebbeli akaratát, szándékát megnyilvánította volna azon a területen, amely terület az övé, amely területen neki kell ilyesmit produkálni, ahol a közegészség ügyét neki kell szolgálnia, ugyancsak kórházak létesítésével,^ fenntartásával, és éppen hallik az újonnan készülő költségvetés adataiból is az, hogy megszorítások vannak és azok a bizonyos megtakarítások a kórházi költségek rovására éretnek el. T. Képviselőház! Lehet remélni, várni valami jót a kormánynak az üzemeknél való beavatkozásától, ha ilyen intézkedés kíséri a kormány útját, ha arról kell hírt hallani, hogy az állami költségvetésben kevesebb összeget irányoz elő a kormány a kórházak hozzájárulására 1 ? Ez kétségbeejtő állapotot fog előidézni és teljes jogú az aggályoskodás, hogy mit akarhat a főváros üzemeiben, mit akarhat a főváros kórházaiban az állam, ha azon a területen is ezt csinálja, amely terület az ő területe, ahol neki kellene tevékenységét kifejtenie. Avagy mit akarhat a szociálpolitikai kérdés terén, amelyekben a főváros, törvényhatósága határozati alapján igen szép, igen jó dolgokat produkált, amelyek azonban itt kifogás tárgyát képezték, hiszen éppen az előttem szólott Schandl Károly t. képviselőtársam is iparkodott r korrigálni a gyermeknyaraltatás kérdését és azt magyarázta, hogy ez nem a fővárosi törvényhatósági bizottság érdeme, hanem a falusi lakosságé. Senki érdemeit elvitatni nem akarom, csak arra akarok rávilágítani, hogy a fővárosnak ez az egyik szociálpolitikai tevékenysége azóta^ következett be, amióta a főváros törvényhatóságában a szociáldemokraták is bent vannak, és ha a kormánynak az volna a szándéka, hogy az ilyen^ gyermeknyaraltatási és ehhez hasonló szociálpolitikai intézkedéseken bővíteni, gyarapítani akar, akkor a kormány már ezen a téren is produkálhatott volna annyit, hogy mindenkit túlhaladhatott volna, még a fővárost is. A kormánynak e tekintetben teljesen szabadkeze volt s még azt sem lehet teljes joggal állítani, hogy hiányzott a hozávaló összeg, mert nem kellett volna egyebet csinálni, csak a költségvetést egy kissé gondosabban összeállítani, a fejesleges kiadásokat onnan kiirtani és akkor bőségesen lehetett volna ezen a téren is találni olyan összegeket, amelyek tényleg igazolhatták volna á kormányt abban, a tekintetben, hogy szociálpolitikai téren van benne megértés, mert cselekedetei ezt a megértést tanúsítják. Miután ilyesmit nem észleltünk, nem tapasztaltunk,^ tel-, jes joggal tiltakozom az államnak, a kormánynak az ellen a befolyása ellen, amelyet ez a törvényjavaslat akar számára biztosítani az üze: meknél, mert félő, hogy azután az az elv és gyakorlat fog majd a főváros minden üzemvitelénél megnyilatkozni, amely elv és gyakorlat ezideig a kormányzat részéről az egész országban tapasztalható volt. Avagy egy másik szociálpolitikai intézkedésre is rápillanhatunk. Például a szegények ellátására, ami ugyancsak azóta folyik erőteljesebb mértékben, amióta a főváros törvényhatóságában a szociáldemokraták bent vannak. A szegényházak építése,^ bővítése a szociáldemokraták sürgetésére határoztatott el. Nem tagadom, hogy azok is segítettek ennek a kérdésnek megvalósításánál, akik szavazatukkal határozatra emelték. De viszont, ha a másik oldalra, ha a kormány területére pillantunk, akkor hol látunk olyan intézkedést, amellyel a kormány például az öregek ellátásáról gondoskodnék! Hol van olyan intézménye az államnak, ahol az elöregedett emberekről utolsó napjaikban gondoskodni kíván? Ismételem, tehát teljesen jogosult az az aggályoskodás, amely megnyilvánul részünkről abban a tekintetben, hogy a kormány befolyása az üzemek vitelében a javaslat szerint megtörténjék. Itt egészen világosan megmondják ezt az egyes paragrafusok. Például a 87. §-ban az üzemekről általában szóló rendelkezés van, amelyben többek között a második bekezdésben azt találom (olvassa): «Az üzemeknek elsősorban a szükségletek kedvezőbb, jobb és olcsóbb kielégítését, másodsorban a székesfőváros háztartásának könnyítését kell szolgálniok.» Ez nagyon szép, gyönyörű megállapítás, azonban megállapításnál nem több, mert ha ennek komoly megvalósítását akarná a kormány, akkor ebbeli szándékát kinyilatkoztatta volna számos olyan tevékenységnél, amely tevékenységéből arra lehet következtetni, hogy a kormány bevonulása a közüzemekbe jószándékú, és hogy a kormány bevonulása a közüzemekbe nem azt akarja elérni, nem azt célozza, hogy a közüzemekbe is belevi°-yen olyan politikát, amely politika a kormány felfogásának, gondolatvilágának megfelel.
