Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-362
Az országgyűlés képviselőházának 362. amilyent a 2. § állít fel, már nem szabad alkalmazni, mert ismétlem, ez oda fog vezetni, hogy igen tekintélyes kisebbségek egyáltalán nem juthatnak szóhoz. Mindenkinek el kell ismernie, hogy amikor ezer választó szükséges az aláíráshoz, akkor ebben már kifejezésre jut az, hogy minél kisebb a párt, viszonylag annál több tagját kénytelen aláírásokkal igénybe venni. Már maga ez is bizonyos mértékben hátrányos helyzetbe juttatja ezeket a kisebbségi pártokat. Amint méltóztatnak látni, mikor erről beszélek, nem a magam pártérdekeinek szempontjából bírálom a kérdést, mert hiszen nem a mi pártunk az, amely a 10%-ot nem tudja összehozni. (Propper Sándor: A Kozma-párt! A 8%-os párt!) Ellenkezőleg, valószínű, hogy más polgári pártok érdeke ez. (Propper Sándor: A 8%-os kormánypárté!) De ezzel is igazolom azt, hogy mi nem pártszempontok szerint ítéljük meg ezt a kérdést, hanem az abszolút igazság szemüvegén át bíráljuk. A t, belügyminiszter úr azt mondotta, — és itt visszatérek tegnapi kijelentésére — hogy a polgári társadalmat kell minden körülmények között megvédelmezni. Az én megítélésem szerint a belügyminiszter úr nem elég erős arra, hogy ő védelmezze meg a polgári társadalmat. Ez a törvény sem alkalmas arra, hogy megvédelmezze a polgári társadalmat. Ha pedig ezek a tényezők nem elég erősek, akkor más tényezőt kell keresnünk. Melyik az a tényező, amely a polgári társadalom megvédéséhez leginkább szükséges és melyik az az eszköz, amely erre a legalkalmasabb? Fel kell kelteni az egész polgári társadalom érdeklődését a magyar politika iránt. Éppen tegnap hallottam itt közbevetően, azt hiszem, a keresztény gazdasági párt egyik tagja jegyezte meg — hogy például azért van szükség a törvényjavaslatban a kötelező szavazásra, mert nagy a közömbösség. Azért nagy a közömbösség, mert egészen reménytelen az, hogy a politika útján valamit el lehet Magyarországon érni. Nem nagy a közömbösség Franciaországban, vagy Angliában. Erre azt mondhatná talán valaki, hogy magasabb kultúrájú a nép. De nem nagy a közömbösség még a környező államok^ egyikében, vagy másikában sem, ahol a demokrácia nagyobb mértékben van kifejlődve. Sehol sem tapasztalható a politikai élet és a közügyek iránti közömbösség ott, ahol megvan a lehetősége és módja annak, hogy ezen az úton valamit el lehet érni. Nálunk azonban az utóbbi esztendőkben minden megdermedt. A kormány abban a felfogásban él, hogy ha megbukik, akkor vele együtt megbukik az egész polgári társadalom is, s ezért mesterséges eszközökkel bástyázza körül magát, úgyhogy minden megmozdulás már eleve magában hordja az eredménytelenség csiráját. Itt nem történhetik semmi a világon a kormány akarata és hozzájárulása nélkül, úgyhogy hiába mozdul meg — nem forradalmi megmozdulást értek ez alatt — s hiába sír és jajgat akármelyik társadalmi réteg, a kormány szilárdan áll, folytatja a maga politikáját és nem törődik azzal, hogy a társadalomban milyen kívánságok merülnek fel. Ennek a következménye tehát az, hogy teljes mértékben gyökeret vert az a tudat, hogy hiába kívánunk itt mi akármit, hiába csinálunk mi itt akármit, azzal, hogy mi mit akarunk, senki sem törődik, mert a kormány nem hallja meg azoknak szavát, akik kívül állnak. Mi ennek a következménye 1 ? Az, hogy nálunk a politika iránt különösen a polgári rétegek részéről közönyösség mutatkozik, amelyet itt Wolff Károly igen t. képviselőtársam tegnap nagyon fájlalt. Ennek azonban, ismétlem, lehet gyógyszere, de semm,iképp'en sem szolgál gyógyszeülése 1930 február 28-án, pénteken. 331 rül az, amit a 9. § állapít meg, amely szerint a szavazás kötelező, mert hiszen akárhányszor mondjuk is ki egy törvényben azt, hogy a szavazó köteles szavazni, végeredményében inkább viseli el a nem szavazással járó következményeket, isemhogy érdeklődést tanúsítania. Lehet talán egyeseket éppen a büntetéssel való fenyegetéssel ama kényszeríteni, hogy az urnához menjenek és szavazzanak, ez azonban neon helyes és nem igazi gyógyszer. Módot, lehetőséget kell nyújtani arra, hogy a szavazó higyje is el azt, hogy ha ő akár az egyik, akár a másik párthoz csatlakozva akaratát érvénysiti, ez eredménnyel járhat. Akkor majd lesz érdeklődés. Azokban az országokban, ahol az emberek tudják, hogy szavazatuktól függ, hogy az ország milyen politikát folytat, nagy az érdeklődés, ahol azonban gyökeret ver az a gondolat, hogy szavazhatunk akármikép, végeredményében úgy sem iá mi akaratunk a döntő, ott mi sem természetesebb, hogy a közömibősség lesz úrrá. Ez ia törvényjavaslat egyik fényes példája annak, 'miképpen kell kiölni az emberekiből a közügyek iránt való érdeklődést. Hiszen ebiben a törvényjavaslatban kodifikálva van az, hogy nem -a választók akarata lesz döntő a törvényhatósági bizottságban. Budapest népe szavazhat úgy, ahogy akar, végeredményében ez a törvényhatósági bizottság nem úgy fog kialakulni, mint ahogy Budapest népe akarja, mert az úgynevezett korrektívumokkal a 'székesfőváros népének akarata igen nagymértékben korrigálva van. Itt van azután a 10. §, 'amely a választás megtartásával t foglalkozik. Nagyon ^ kevés helyen van szokásban, hogy a választást hétköznapon tartják meg. (Propper Sándor: Sehol!) Ha hétköznap tartják meg, mint például Amerikában, ott törvényes ünnepnappá teszik a választás napját, törvényes munkaszünet van és ennek következtében mód és lehetőség adódik arra, hogy a nagy, széles néprétegek ebben alkotmányos jogaikat gyakorolják, kötelességüknek eleget tudjanak tenni. Nálunk azonban láthattuk a legutóbbi választásoknál, ahol túlnyomó részt hétköznapra, munkanapra tűzték ki a választásokat, hogy ez semmi egyéb nem volt, mint intézkedés a munkásság ellen, hiszen tudjuk azt, hogy éppen a munkásság az, akitől a legnagyobb áldozat, hogy hétköznap munkahelyét elhagyja és ebbeli alkotmányos kötelességének eleget tegyen. Mindezek után még csak a szel vény rendszerről akarok egy-két szót szólani. Nem tudom megérteni, miért van szükség a szelvényrendszerre. Ha nem lennének igen szomorú tapasztalataink ezen a téren, akkor talán azt lehetne mondani és azt mondhatná a belügyminiszter úr, hogy mi ezt a rendszert kipróbáltuk, ez a rendszer nagyszerűen bevált, ennek következtében tehát alkalmazzuk. De senki sem dicsérte még a szelvényrendszert, ennek védelmére soha senki sem kelt, senki sem mondotta, hogy^ az nagyszerűen bevált, a belügyminiszter úr mégis ragaszkodik hozzá, bizonyára azért, mert — azt mondja — a hamis aláírások lehetősége így jobban ki van zárva. Lehetséges. Nem olyan rettentő nagy veszedelem azonban az, ha egy-egy listára rákerül pár hamis név is. Ha rákerül, nem történik belőle semmi nagyobb baj, mert csalk a kormánypártok listájára kerülhetnek hamis aláírások. Elnök: A képviselő úrnak ez a feltevése sértő. Méltóztassék ilyenektől tartózkodni. (Propper Sándor: A pestkörnyéki kerületben.) A. képviselő úrna>k nincsen joga beleszólni. Méltóztassék csendben maradni.
