Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

332 Az országgyűlés képviselőházának 36 Bárdos Ferenc: A pestkörnyéki kerületben például jó néhány ezerrel több volt az aláírók száma az egységespárt listáján, mint a hányan leszavaztak. Vagy az történt tehát, hogy terrorizálták a szavazókat az aláírásra, (Propper Sándor: Az is történt!) vagy az kellett, hogy történjék, hogy odahamisították ezeket az aláírásokat, mert tényleg az volt a helyzet, hogy a választások alkalmával a titkos szavazásnál sokkal kevesebben szavaztak, mint ahány aláírást az egységespárt kapott. (Propper Sándor: Feleannyit.) Ilyen körülmények között, minthogy azt látom, hogy ez a szakasz ugyancsak azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza a választók akaratának érvényrejuttatását, ezt a magam részéről nem f ogdom el. De külön és ismételten hangsúlyozom: nagyon kíváncsi vagyok tarra, mivel tudja a belügyminiszter úr megindokolni azt, hogy még a legkisebb kerületben is ezer választót kell sorompóba állítani a listáiknak aláírásánál. Jogosnak, méltányosnak ítélem azt, amit Farkas István és társai kívánnak, hogy a szavazóknak^ 5 százaléka, elegendő legyen egy lista ajánlásához. Ezeknek előrebocsátása után a szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) . Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! En is kénytelen vagyok a belügyminiszter úr tegnapi kijelentésével foglalkozni, nemcsak azért, mert reám, mint emiberre és mint szociáldemokratára sértő az, amit a miniszter úr mondott, hanem azért is, hogy a polgári közvélemény némileg tájékoztatva legyen arról a polgármentő akcióról, amelyet a miniszter úr a törvényjavaslat 16. és 17. §-aiban tervez. A miniszter úr kijelentése után egy pillanatra feldobogott az én destruktív szívem, mert azt hittem, hogy a polgári társadalom tényleg olyan gyenge és már elkövetkezett a mi uralmunk ideje. A miniszter úr reszketve jelenti be, hogy a polgári társadalom uralmát csak úgy lehet fenntartani, ha a 16. §-ban pluralitást statuálunk, a 17. §-ban pedig kitesszük a polgárságot a legszemérmetlenebb pressziónak, hivatali erőszaknak, csalásnak és korrupciónak. Az a polgári társadalom, amely arra szorul rá, hogy ilyen eszközökkel védjék meg uralmát, az a polgári társadalom már elveszett... Elnök: A képviselő úr megállapítása sértő. Méltóztassék az ilyen természetű megállapításoktól tartózkodni. (Szilágyi Lajos: Hála Istennek, nem áll ott a polgári társadalom.) Malasits Géza: A mellett a miniszter úr kötelességmulasztást is követett el. Mert ha mi annyira ellenségei vagyunk a polgári társadalomnak, hogy tőlünk meg kell védeni a polgári társadalmat és pedig meg kell védeni olyan eszközökkel, mint amilyen eszközöket a 16, és a 17. §-ban méltóztatik statuálni, akkor hogyan van az, hogy az ön miniszterelníjke velünk szóba áll, hogyan van az, hogy önök egy percig is megtűrnek bennünket a Képviselőházban, hogyan van az, hogy még egyáltalában tűrik azt, hogy Magyarországon szociáldemokrácia legyen? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mert demokratikus felfogásúak vagyunk!) Es ha velünk szemben a nolgári társadalmat pluralitással kell megvédeni, akkor a miniszter úr kötelességmulasztást követ el, hogy egy percig is megtűr bennünket, akik a polgári társadalom legszörnyűbb és legnagyobb ellenségei vagyunk. Nem gondolja a miniszter úr, hogy éppen ma, amikor Magyarország legjobban rá van utalva a külföld szinpátiájara, a szomorúságnak, az . ülése 1930 február 28-án, pénteken. Ínségnek, a nyomorúságnak azokban az óráiban, amelyeket ma élünk, amikor legjobban kellene az ország minden emberének összetartania, az ilyen kijelentések, amelyek a legtisztább osztályharcot képviselik... (Propper Sándor: Mintha csak Moszkvában lennénk!) Majd rátérek később. Elnök: Propper két»viselő urat rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy tartózkodjék a közbeszólásoktól. Malasits Géza: Amikor Németországban szociáldemokrata kancellár van és fél tucat szociáldemokrata miniszter, amikor Dániában, Angliában szocialisták vannak a kormányon, vagy legalább részesei a kormánynak, .amikor Európa igen nagy befolyású államaiban a szocialisták tényezők, akkor a miniszter úr úgy állítja oda a magyar parlamentben a szocialistákat, mint a polgári társadalom ellenségeit, akik ellen a polgári társadalmat még olyan eszközökkel is meg kell védeni, mint amilyenek itt statuálva vannak. De engedje meg a miniszter úr, hogy mindjárt bemutassam, mennyire tévedett. Kezemben van a Moszkvában megjelenő Kooperativnoja Zsizny, az orosz szovjet szövetkezetek hivatalos lapja. Van benne egy kép, amely a bolsevisták ellenségeit ábrázolja. Itt látjuk a kapitalistát, egy keresztes revolverrel a kezében, alatta egy horogkereszt és alul a szocialisták, mint a szovjetek ellenségei. Elnök: Kérem, Malasits képviselő úr, méltóztassék a 17. §-t tárgyalni. Malasits Géza: Rögtön, csak polemizálok a miniszter úrral. Elnök: Egészen másról méltóztatik beszélni. Méltóztassék a tárgynál maradni. Malasits Géza: Itt az van írva: a mi ellenségeink. Ezek között az ellenségek között ott vannak a szociádemokraták. Az orosz szovjet tehát bennünket ellenségeinek tart és a polgári társadalom barátainak, a miniszter úr pedig feláll és nagy pátosszal velünk szemben a polgári társadalmat védi meg, reakciós intézkedéseinek igazolására felhozva, hogy meg kell védeni a polgári társadalmat. Nagyon gyengén állana az a polgári társadalom, ha ilyen szakaszok védenék meg az uralmát és nagyon gyengén állna a polgári társadalom, ha velünk szemben ilyen szakaszokkal kellene őt megvédeni. Tisztában vagyok azonban azzal, hogy nem a polgári társadalomról van szó. Mást ért a miniszter polgári társadalom alatt és mi is mást értünk alatta. (Propper Sándor: A klikket!) Mi a polgári társadalom alatt értjük Magyarország minden egyes dolgozóját, minden egyes szenvedőjét, adófizetőjét, kisiparosát, kereskedőjét, lateinerét, mindenkit, aki munkája után megél, a miniszter úr pedig polgári társadalom alatt azt a szűkkörű klikket érti, amelynek vezérei Kozma és Wolff úr itt ebben a Házban. E szűkkörű klikk uralmának megvédésére szükséges volt a 16. § is. Kozma t. képviselőtársam tegnap felállt és egy elhervadt naiva (Derültség.) hangján magyarázta: «Mit akartok? Nem olyan veszedelmes ez a szakasz. Miért hadakoztok ellene*. (Derültség a baloldalon.) Aki nem ismeri ezt a dzsungeic, vagy a budapesti Tammany Hallt, az könnyen elhiheti Kozma t. képviselőtársamnak, hogy ez nem^ veszedelmes szakasz. En azonban nem elméleti szempontból, hanem egyszerűen gyakorlati szempontból foglalkozván ezziel a kérdéssel, úgy is, mint pártszervezeti elnök, a gyakorlatból tudom, hogy ez valójában mit ér Ahhoz, hogy a választó az »urnához jusson,