Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-351

Az országgyűlés képviselőházának 351. ülése 1930 február 11-én, kedden. ââ itt a fővárosban lakást kapni nem tud és a környéken kénytelen magának lakást szerezni, lakóhelyétől munkahelyéig el tudjon jutni különösebb bonyodalmak nélkül. Én véletlenül egy olyan helyen lakom, ahol nap-nap után látom ezeket a villamosközlekedési bajokat és látom, hogy mi az intézkedés ezzel szemben. Azoknak a rendőröknek számát szaporítják, akik a feleslegesen felszállt utasokat, illetőleg a lépcsőkön álló, fürtökben lógó utasokat leszedik onnan és felírják, hogy azután megbüntessék ezeket. Azt hiszik, hogy ezzel a villamosközlekedés el van intézve. Ezt látva és arra gondolva, hogy a kormány azért akar bevonulni a közüzemek irányításába, vezetésébe, hogy ezeken az állapotokon javítson, segítsen, ezt csak örömmel lehetne fogadni. Erre azonban egyáltalán semmi garancia sincs. Utaltam az állami üzemekre, az ott lévő állapotokra. Ezekből az állapotokból egyáltalában nem lehet arra következtetni, hogy a kormány valami ökonomikus üzemvezetést akarna itt bevezetni. Mert ha ez a célja és szándéka, miért nem tette meg már régen, vagy miért nem teszi meg a saját üzemeiben, ahol sok ply an üzemi intézkedés van, ami jogosan kifogásolható, mert felesleges és így annak foganatosítása a gyártást drágítja. Éppen azért, mert ezt látom az állami üzemekben, a lehető legnagyobb aggálypskodással tekintek a felé a terv, gondolat és szándék felé, amely a kormányzat részéről ebből a törvényjavaslatból kicsendül, hogy tudniillik a kormány be akar vonulni a fővárosi közüzemekbe, el akarja foglalni a fővárosi közüzemeket is és rájuk akar nehézkedni, rájuk akar terpeszkedni, valószínűleg azért, hogy ott a maga felfogását, gondolatát érvényesítse, valószínűleg azért, hogy azokat az üzemeket, amely üzemekben mégis egy kissé szabadabb gondolkozás tudott bejutni és meghonosodni, az állami üzemek módjára átalakítsa. Mert köztudomású, hogy az állami üzemekben a szabadabb gondolkodást megfojtották, lehetetlenné tették. Ott szabad gondolkodónak lenni nem szabad. Ott vakon kell engedelmeskedni annak a felfogásnak, amely felfogás a kormány részéről az üzemvezetőkön, a művezetőkön keresztül eljut a munkáshoz, mint parancs, mint akarat. Teljesen jogos ezek szerint az az aggály, amely részemről felvetődik, mert egészen bizonyos, hogy a kormányzatot nem az a szándék vezeti, hogy a főváros közüzemeinél az állapotokat megjavítsa. Egyáltalán nem szándéka a Beszkárt-nál a közlekedés javítása; hasonlóan nem lehet szándéka például a fejlődő autóbusz-üzemnél sem, hogy azt is olyan üzemmé alakítsa át, amely egyrészt a közlekedést sokkal kielégítőbben bonyolítsa le, másrészt hozzáférhetőbb közlekedési eszközzé legyen, amely a szegényebb munkásosztály részére is olyan közlekedési lehetőséget adjon, amely keresetével arányban áll, hogy így azt használatban vehesse. De ilyesmit én a kormányzat részéről feltételezni nem tudok, sőt félő, hogy messzebbmenő elgondolásokat is belevisz a kormányzat a fővárosi közüzemekbe. Nevezetesen, ha a munkabér-politikánál az fog kifejezésre jutni, ami az állami üzemekben kifejezésre jutott, ez egyenesen katasztrofális helyzetet fog jelenteni azokra a nagyszámú munkásokra, akik a fővárosi üzemekben elhelyezkedést találtak, mert az esetek egész sorát lehet feltárni, hogy az állam, mint munkáltató mennyire nem törődik munkásainak megélhetési lehetőségeivel és mennyire szinte példát kíván mutatni a magánipari vállalkozásoknak, miként kell a lehető legalacsonyabb bérért a munkást foglalkoztatni. En nem vagyok túlságosan elragadtatva a fővárosi üzemekben levő munkabérektől, annyit azonban mégis meg kell tárgyilagosan állapítanom, hogy azok a munkabérek, amelyek a fővárosi üzemekben: a Beszkárt-nál, az Autóbuszüzemnél, az elektromos műveknél, a vízműveknél, a gázgyárnál kialakultak, feltétlenül jobbak, feltétlenül magasabbak, mint az állami üzemekben levő munkabérek. Éppen azért is aggályoskodom, mert félek attól, hogy a kormány közegeinek bevonulása a fővárosi közüzemekbe más munkabérpolitikát fog jelenteni, nem azt, amely ott eddig meghonosodott, hogy a munkásnak is meg kell adni a megélhetésre valót. Mert valójában az a közgazdasági életbe kerül bele, amit a munkás mint keresetet kap, mert a munkás azt elkölti, szükségleteinek kielégítésére fordítja. Az tehát a helyes politika, hogy a munkásoknak s általában az alkalmazottaknak megfelelő fizetést adjunk; viszont öncsonkító politika az, ha minél alacsonyabb munkabéreket és fizetést állapítunk meg, mert annál kevesebb pénz kerül be a közgazdasági életbe, s annál kévésébe tudják kielégíteni elsőrendű életszükségleteiket s kultúrigényeiket az alkalmazottak, legyenek azok akár testi foglalkozású, akár szellemi foglalkozású munkások. Azonkívül látunk egy törekvést a fővárosi üzemekben, amely szociálpolitikai intézkedéseket céloz, nevezetesen most van készülőben — részben már készen is, részben munka alatt — a nyugbérszabályzat, amely olyan részleteket foglal magában, amelyek bizonyos előnyöket jelentenek a fővárosi üzemekben alkalmazott munkásokra, olyan előnyöket, amilyeneket az Országos Társadalombiztosító Intézet keretében sem tudott a kormányzat nyújtani, mert a fővárosi üzemiekben levő nyugbérszabályzatok ezt is felülmúlják. Ha erre a nyugbérszabályzatra gondolok, szinte aggódva látom azt a beavatkozást, amely az állam részéről történni akar, mert félő, hogy ez a beavatkozás változtatást idéz elő azon a felfogáson, amely felfogás- érvényesülni látszik most egy olyan nyugbérszabályzat megalkotásánál, amely a munkásokat is emberségesebben bírálja el és amely mégis csak azt akarja megvalósítani, hogyha az a munkás elér egy bizonyos időt az ő munkája mellett, akkor olyan nyugbért kapjon, amely nyugbér mellett öreg napjaira úgy, ahogy, de mégis tisztességes viszonyok között biztosítva lelvén megélhetése. T. Képviselőház! Tovább vizsgálódhatom e tekintetben. Például a vízellátás kérdésénél is kijelenthetem azt, hogy ha a kormánynak az a szándéka, hogy a főváros vízellátását megjavítsa, akkor ezt örömmel veszem, és valószínűleg örömmel veszi mindenki, mert köztudomású, hogy a vízellátás terén is vannak bizonyos bajok, köztudomású az, hogy a káposztásmegyeri vízművek gépberendezése avult, régi, és ott szükség van nagy felújításokra, olyan technikai intézkedések megtételére, amelyekkel a főváros sokszor zavaros vizét tisztává, ihatóvá tegyék, hogy azok a panaszok, amelyek ezidőszerint ott mutatkoznak, eltűnjenek. En azonban teljes joggal állíthatom azt, hoffy a kormányzatot itt sem ez a szándék vezérelheti, hanem csak azok a szándékok vezérelhetik, amelyeket előbb felsorakoztattam és mindig csak azért kívánja biztosítani a maga befolvását a főváros üzemeiben, hogy ezzel a területtel is több legyen azoknak a területeknek száma, amelyeken az állami akarat érvényesül, amely területeken az állami életben kialakuló politikai és egyéb felfogásnak érvényt szerezhetnek. Mert ha az üzemek kérdését tovább vizsgálom és például a villamosáramszolgáltatás ügyére térek rá, itt is azt mondha-