Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-361

Az országgyűlés képviselőházának 361. írás? Ott lesz, mert bizonyítékok nincsenek arra, hogy kik írták. (Petrovácz Gyula: De van! Szakértő megállapíthatja! — Zaj.) Amikor a bizottságban döntenek, akkor a választási eljárásban egy szakértőre bízzák ezt? Nem képzeli t. képviselőtársam, ho^v ez azután mennyi visszaélésnek lehet a forrása! (Zaj.) Engedelmet kérek, egy közjogi funkció tekintetében más a kivezető út, mint egyszerűen a pönalizálás. Ugyanígy vagyunk például az ebben a szakaszban meghatározott kötelező szavazással is. A kötelező szavazás anakronizmus, mert az, hogy az előljáró megbüntethet valakit 100 pengőre, ha magát orvosi bizonyítvánnyal vagy családi eseménnyel, vagy egy halaszthatatlan teendővel ki nem menti, — nem ok és nem mód arra, hogy a szavazás kötelező mivoltát törvényben így határozzuk meer. Egy olyan társadalom, amely a választójogra nem kényes, s amely ben^ a közvélemény nincs . átitatva azzal, hogy a választójoggal élni dísz és egyben kötelesség, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem dísz!) hogy a választójog gyakorlását nem fenyegetéssel kell kierőszakolni... (Wolff Károly: Csak a szónokok beszélnek így! A közönbösség napról-napra terjed a választók között!) Messze vezetne, ha én most ezzel a kérdéssel foglalkoznám és félek tőle, hogy a Ház mélyen t. elnöke nem is engedné meg, hogy most ezt a közönb ősséget tárgyaljam. De ha már itt ezt szóba méltóztatik hozni, ki kell jelentenem: ez azért van

% mert nagyon sokat megunt ez a közönség, más után vágyódik és nem akarja, hogy ez a rendszer, amely a városházi eseményeket kitermelte, folytatódjék. Azért közömbös, mert látja, hogy egy választási törvényben olyan fortélyok vannak, amelyek régente is megvoltak. Méltóztassanak csak emlékezni a fuvarpénzekkel való visszaélésekre; amikor még a bíráló bizottságok elé tartoztak a megtámadott választások, mennyire napirenden voltak a fuvarpénzekbe burkolt vesztegetések! Emlékezzenek a régi szabadelvűpárti választásokra. A szabadelvűpárt a korrupcióba való belefulladással végződött, pedig nevében nagyszerűen hordozta a liberalizmus gondolatát. Szabadelvűnek nevezte magát és kitermelődött benne a Désy—Lukács perben megmutatkozott szörnyűség. Nem a név teszi! Hiába nevezi magát valaki szabadelvűnek, hiába nevezi magát kereszténynek, hiába nevezi magát valaki bárminek... (Petrovácz Gyula: Ez íiassaynak szól? — Wolff Károly: A liberalizumsról beszél!) T. képviselőtársam, én most a múltról beszélek, a múlt szabadelvű irányzatáról. A legkevésbbé sincs kedvem kritikába bocsátkozni egy olyan irányzattal, amely alapgondolataiban velem homogén, mert én mindig tiszteletben tartom azt a szabadelvűséget, amely velem <\gy úton jár és a közéleti tisztaság jegyében indul. Ezért tehát ennek a szakasznak ezeknél a f Trfcélyosságainál, ennek a szakasznak ezeknél a kerülő útjainál, amelyek azt mondják, tessék ezer választót öszszetob'orozni arra a célra, hogy aláírják a szelvényeket, figyelmébe ajánlom a keresztény községi pártnak, hogy én magam láttam, amikor ezek a látogatások történtek a szelvények elvétele végett. Jöttek urak, igen jól öltözött urak, akiknek a gomblyukában... Elnök: Képviselő úr, lejárt a rendelkezésére álló idő! Gál Jenő: Legyen szabad még 15 percet kérnem! (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a kért meghosszabbítást megadni'? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja, Gál Jenő: En magam láttam, hogy egy úr ülése 1930 február %7-én, csütörtökön. 325 , nagy kereszttel a gomblyukában megjelent és előadásokat tartott a boltban. Megjelent például a fodrászüzletben s mialatt az urakat borotválták, allokuciót intézett a fodrászterem tulajdonosához és azt mondotta: uram, adja ide a szelvényét, az aláírását. En a párt kiküldöttje vagyok. Senkinek sem jutott eszébe, hogy a jól öltözött urat igazolásra szólítsa fel. (Wolff Károly: Mi adtunk igazolványt?) Engedelmet kérek, önök adtak tíznek 'igazolványt. Lássa t. képviselőtársam, ez már itt annak bevallása, most elárulta azt, hogy felbérelt emberek igazaié jeggyel az üzleteket körüljárták... (Wolff Károly: Felbérelt emberek? Egy lyukas fillért nem adtunk! Hölgyek és urak, többnyire hölgyek voltak, akik lelkesen dolgoztak! — Malasits Géza: Az Angyalföldön fizetett emberek szedték Össze! — Várnai Dániel: Sok pénzbe került ez! — Wolff Károly: Kinek? Bizonyítsa! Nem került egy krajcárba sem! Ingyen, lelkesedésből jártak urak és hölgyek! — Zaj. — Elnök csenget.) Wolff Károly képviselőtársam épúgy neon tud erről, mint ahogy nem szokott tudni a nagykövet arról, hogy a nagykövetségen kik mifélékkel foglalkoznak. Ezekkel nem védi meg a tényleges helyzetet. Igenis, körüljárják, behálózok a választóközönséget és szállítják a szelvényeket, mint valami eredményt. A pártokban tapssal és ujjongással fogadják ezt a kiküldöttet, hogy ennyit hoztam, a másik rádupláz: én meg ennyit hoztam. (Egy hang a jobboldalon: Az egész világon van korteskedés! — Bródy Ernő: Szelvényrendszer sehol sincs! Múzeumba való őskori lelet!) T. képviselőtársaim, félre a hipokrizissel (Wolff Károly: Mondom én!) és ne álljunk ide és ne hirdessük azt, hogy mi a tiszta rendszer és a választói akarat megbecsülésének képviselői vagyunk. Ne hirdessük ezt mi, amikor megengedjük, hogy igazolványos urak és hölgyek járják körül a választókat. (Petrovácz Gyula: Mit csináljanak?) Majd én megmondom, hallgassa meg a képviselő úr. (Zaj és közbeszólások a jobboldalon. — Malasits Géza: Akkor ne szavaljanak tiszta erkölcsökről! Mi pénz nélkül csináljuk! Nem fizetünk érte egy pengőt darabonként, mint önök! — Jánossy Gábor: A meggyőződés szabadságát jelenti ez!^ — Malasits Géza: Meg a korrupció szabadságát.) Elnök: Csendet kérek! (Közbeszólások a baloldalon.) Csendet kérek a baloldalon. Méltóztassék Gál képviselő urat meghallgatni. Gál Jenő: T. képviselőtársaim, jóleső érzéssel állapítom meg, hogy sem ott a többségi párt oldalán, sem itt az egész baloldalon nem védekeznek, csak az urak védekeznek, a Keresztény Községi Párt védekezik. (Haller István: Akiket támadnak! Miért támadja őket?) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: Ha Haller t. képviselőtársam öt percig megajándékoz a türelmével, mingyárt látni fogja. (Haller István közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Haller képviselő úr. (Malasits Géza: Levizsgázott a propaeandaminisztériurnban! — Haller István közbeszól.) Csendet kérek, Haller képviselő úr. Gál Jenő: T. Képviselőház! Másutt, ahol a tiszta választásra vigyáznak, a választási eljárást a független bíróság ellenőrzésére bízzák. Nálunk is elkezdődik ez s az országgyűlési képviselőválasztásoknál az az egyetlen garanciális elem kezd bevonulni, hogy bírói személyek a választási eljárást ellenőrzik. Miért nem volna ez megkezdhető hamarább? A Bírói Egyesület elnökéhez intézem szavamat és én azt mondom: én a magyar bírák ellenőrző tevékenységében megbízom és mondja ki a törvény, hogy tartozzék a választó odajárulni a kerület járásbírósá-