Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-361

324 Az országgyűlés képviselőházának 36 megszorítását látom, a magam részéről ezt nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik! Fitz Arthur jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Az ajánlási rendszer önmagában véve meghamisítása az egyenesen érvényesülő választói akaratnak. Le­gyünk végre őszinték egymáshoz ebben a kér­désben és legyen szabad mélyen t. képviselőtár­saim elé állítanom a következő szemléletet. Amikor ráírják egy ilyen ajánlási ívre 14 jelölt nevét, akkor — valljuk be — az a választó­polgár ott künn a külső Soroksári-úton, aki egész nap azzal van elfoglalva, hogy a kenyere után járjon, aki újságot sem igen olvas, hiszen az emberek ma már nagyon megfontolják, hogy kiadjanak-e 10 vagy 12 fillért újságra, ismeri a listavezető nevét. Tegyük fel, hogy Wolff Ká­roly, a listavezető. Minden polgár ismeri Buda­pesten. A később megnevezett urakat azonban — bocsássanak meg, nem akar ez bántó perszi­flázs lenni — a külső soroksári-úti választópol­gár, vagy az óbudai választópolgár nem ismeri, nem ismeri Buday Dezső nevét (Zaj és felkiáltá­sok balfelől: Ismeri! — Malasits Géza: Aki vil­lamoson megy, mind ismeri és áldja! — Usetty Béla előadó: A Ferencvárosban ismerik! — Peyer Károly: A soroksáriak ismerik Hirig Simont, onna került ki. Hirig Simont csak is­merik a soroksáriak!) De Buday Dezső műkö­dését, törvényhatósági bizottsági tagsági minő­ségét, vagy azt, hogy a Beszkárt. egyik igaz­gatósági tagja-e, szóval azt, ami egy működés elbírálásánál az objektív álláspont elfoglalását és a közjogi érettség megnyilvánulását igényli, nem ismeri. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Miért adunk akkor neki szavazati jogot? — «Viczián István: Az általános szavazati jog ellen beszél!) Arról kívánok beszélni, hogy gyakor­latilag mit jelent ez a szelvényrendszer? (Ma­lasits Géza: Ügy látszik, sajnálja a miniszter úr, hogy ennyi jogot is kénytelen adni!) Mit jelent tehát ez a szelvény rendszer? Be­vallott célja ugyebár az, hogy komoly ajánlás előzze meg, ÍPetrovácz Gyula: Ügy van!) azt a választási aktust, amely a szavazásban nyilvá­nul meg. Komoly kiválasztási és jelölési eljárás csak olyan lehet, amelynél a választó azoknak, akiket kiválaszt arra a célra, hogy őt a tör­vényhatóságban képviseljék, egyéniségét, mű­ködését ismeri. A többséget, azokat, akik har­madik, negyedik, ötödik helyen vannak, vagy a póttagokat egyáltalában nem ismeri. (Mi­hálffy Vilmos: Akkor meg kell szüntetni a listaszavazást! — Wolff Károly: Pártra sza­vaznak!) Mindjárt rátérek erre. Nagyon objek­tíven akarok bírálatot mondani és objektíven akarom a magam igénytelen nézetét közölni. Pártra szavaznak, az igaz, de mit jelent az a párt? Azt jelenti, hogy nem a választókon és nem a választók szabad akaratán nyugszik a kiválasztási képesség, hanem egy pártabszolu­tiamuson. Ezt a pártabszolutizmust átültetni és mechanikai közegekké süllyeszteni a választókat egy modern törvényhozásnak nem lehet a célja. ( Wolff Károly: Ez megint más! A lajstromos szavazás ellen beszél!) Nem beszélek a lajstro­mos szavazás ellen, (Wolff Károly: Az ellen be­szél!) csak annak ilyen előkészítése ellen! (Wolff Károly: Másképpen nem lehet lajstro­mos szavazás!) Ha t. képviselőtársam megtisz­tel azzal, hogy meghallgat, akkor meg méltóz­tatik látni, hogy igenis létezik. (Wolff Ká­roly: Egyéniség nincs a lajstromos szavazás­nál!) Mindig van egyéniség, aki a párt kebelé­ben azt a méltóságot fogja betölteni, hogy a vá­lasztók bizalmára első sorban érdemes. Ehhez f. ülése 1930 február 27-én T csütörtökön. pedig az kell, hogy lehetőség és mód adassék egyénenkint arra, hogy a választó maga vá­laszthassa ki. Hoe-yan történhetik ez? Mindjárt meg méltóztatnak látni. Legyen szabad egy paralellát vonnom. Min­den mozgalom, amely a legmagasabb etikai színvonalon áll, jönnek olyan kísérő körülmé­nyek, amelyek ezt leszállítják. Például egy nemzet életében a hadviselés a lét- vagy a nem­lét kérdése; az a legnagyobb próba és olyan aktus, amelynél a nemzetnek, pszichikai és fizikai összes erőinek latbavetésével kell síkra szállnia. Nézzék meg: valamennyi háborúban az élősdiek serege kihasználva a szituációkat vagy üzlettel vagy kémkedési szervezetekkel mindig pénzkeresésre adja magát. Benne van minden állani törvényho'iásáöan és minden állam diplomáciájában a tisztaság gondolata, mégis folyton-folyvást ott settenke­dik az árnyék és azt a tisztaságot levágni, leta­rolni, folyton-folyvást ott settenkedik a háttér­ben a pénzkeresés és haszonlesés ármánya. A választási eljárás sem egyéb, mint az erőknek belső összemérése. Itt is etikai szempont kell, hogy irányadó legyen. Mindenütt hangoztatják a tiszta választást, a tiszta közigazgatást, a kor­rupció üldözését. Nem elég azonban hirdetni, hogy a korrupciónak ellenségei vagyunk. Olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek a kor­rupt eljárást megakadályozzák. A korrupt em­bert nem lehet megfogni. T, Képviselőház! A magyar közéletben nem ok nélkül való az, hogy valósággal megborzon­gunk arra, hogy mindig kénytelenek vagyunk feltenni a kérdést: kinek az üzlete, kinek a ki­? Ha az ellenzék részéről bizonyos kon­krétebb megjelölések foglaltatnak az előterjesz­tésekben, mindjárt megvan a felhördülés: ne­veket kérünk, tessék megmondani! Ez olyan hydra, amelynek — fájdalom —nincsenek egyéni nevei, de ezek a fertőző miazmák itt élnek a magyar közéletben. Mindnyájan át vagyunk hatva attól, és félünk, remegünk, hogy ez a kor­rupció, amely megtelítette a levegőt, minden intézményünket átjárja. Az előbb azt mondta t. képviselőtársam, hogy én mint büntetőjogász nyilatkozzam. Most azt mondom: a paragrafusok sohasem vé­denek meg minket a közszellem, tisztaságának őrzésében, valamint a családi élet tisztaságának őrzésében sem. Ott van a büntetőtörvénykönyv, amely fogházzal bünteti a házasságtörést, (Pet­rováez Gyula: A fajtalanságot!) vagy az ilyen erkölcstelenségeket. Az ujjain olvashatja meg az ember, hogy a büntetőtörvénykönyv életbe­léptetése óta hányszor volt ilyen eset. A házas­ságtörési perek ennek a társadalomnak levegő­jében olyanok, amelyeket ez a nyilvánosság nem bír el, és mint ahogy a korrupt ember eljá­rásának nincsenek tanúi s a házasságtörésnek nincsenek felismerésre alkalmas bizonyítékai az objektív tanúságtétel módjára, azonképpen egy közéleti korrupciónak rejtelmei, amelyek a szel­vényrendszer ilyen módszerében ott élnek és terjengeni fognak a választási eljárás során, mint ahogy ezt tapasztaltuk is, kifürkészhetet­lenek maradnak. Bocsásson meg nekem Wolff mélyen t. kép­viselőtársam, akinek jogi tudását és politikai egyéniségét a köztünk lévő nagy különbség elle­nére rendkívül nagyrabecsülöm, de ő 500 alá­írást látott, amelyek egy kéztől származtak a szelvényrendszer alapján, pedig ez, mint vissza­élés, máskor is büntetendő volt. Hogyan képzeli, hogy most azért, mert oda van biggyesztve en­nek a törvénynek végéhez az, hogy a visszaélé­seket büntetéssel sújtják, nem lesz 500 ilyen alá-

Next

/
Thumbnails
Contents