Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-361

Az országgyűlés képviselőházának 361. i sits Géza: Állunk elébe!) már ebből a szempontból sem helyes a szelvényrendszer. A szelvényrendszer a szociáldemokratáknak nem fog" fájni, bár egészen bizonyos, hogy a szociáldemokraták a visszaélések lehetőségére reámutatva, e paragrafus tárgyalása közben is agitálni fognak, mint ahogy megtették ezt az eddigi tárgyalás folyamán. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Összefoglalva tehát kifogásaimat, az ezer aláírás sok és önkényes s a polgári társadalom szempontjából rossz elgondolás, a liberális polgárságra pedig határozottan hátrányos a mai speciális budapesti viszonyok között. A szelvényrendszer a múltban rút visszaélések lehetőségét teremtette meg. Ezek a visszaélések fenyegetnek a jövőben, s ezenfelül a szelvényrendszer a polgári társadalom érdekeit sem szolgálja, a szociáldemokrácia útjait pedig nemcsak, hogy nem keresztezi, hanem ők ezen mosolyogva teszik túl magukat. Ebből a két okból kifolyólag indítványozom, hogy az igen t. belügyminiszter úr, illetőleg a t. Ház az ezer aláíró helyett elégedjék meg 500 aláírás követelésével. A szelvényrendszerre vonatkozóan pedig^ indítványozom, hogy a szelvényrendszer egyáltalán töröltessék ki a törvényjavaslatból. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: T. Képviselőház! A kereszténypárt a választások tisztaságának álláspontján áll. Mindazokat az intézkedéseket, amelyek a választás tisztaságát garantálni hivatva vannak, a párt a maga részéről a legnagyobb szeretettel és egyhangúlag elfogadja. (Janossy Gábor: Egy nézeten vagyunk!) Vizsgálni kívánom ennek a javaslatnak azokat az intézkedéseit, amelyekaz ajánlási rendszerben nyilvánulnak meg s én őszintén megvallom, hogy az eddigi tapasztalatok nem bizonyítanak az ajánlási rendszernek a mellett a módja^ mellett, amelyet ez a törvényszakasz kontemplálj Az bizonyos, hogy a miniszter urat is jószándék vezeti, mert hiszen statáriális büntetéssel fenyegeti meg azokat, akik az ajánlási rendszerrel visszaélést követnek el. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Kétévi fegyházzal fenyegeti ezeket, amiben bennfoglal tátik a miniszter úrnak az a szándéka, hogy az ajánlásokkal űzött visszaéléseket kiküszöbölje. En csak nagyon félek attól, hogy ennek alkalmazásánál esetleg valakik egészen ártatlanul kerülnek bele a crédóba, és majd olyan valakin puffan ez, aki egyáltalán nem követett el szándékosságot ebben a kérdésben. A nagy választóközönség a kérdés részleteivel eddig sem volt ismerős és ezután sem lesz^ ismerős. Ahhoz például, hogy az ajánlás tényét összeejtse a coupon leszakításának és átadásának tényével, hogy ez egyidőben történjék, — ami a múltban nem így történt — síz kell, hogy aki az aláírásokat gyűjti, az vigyen magával gummiarábikumot, tintát, tollat. Egész utazó-irodát kell berendezni, mert hiszen a múltban úgy történt, hogy akik valamely párt mellett akartak megnyilatkozni, azok átadták a szelvényt az illető párt embereinek s a szelvényt az irodában ragasztották be, ahol ezeket kezelték. Nem lehet itt ártatlan embereket belekeverni a bajba ezzel a rendszerrel, amely megítélésem szerint mégsem biztosítja az ajánlások tisztaságát. Az ajánlások tisztaságát biztosítani —megítélésem szerint — ezzel a szelvényrendszerrel nem lehet. Az én elgondolásom az, hogy akkor korrekt, helyes és tiszta az ajánlás, ha az illető polgár a községi elöljáróságnál, Budapesten tehát a kerületi elöljáróságoknál jelentkezik és az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXV. ilése 1930 február 27-én, csütörtökön. 319 elöljáró előtt személyesen írja alá az ajánlási ívet. Természetesen, így az ezer túlzott nagy szám lenne; akkor ennél sokkal kisebb számmal kellene operálni, esetleg két-háromszáz aláírást kellene megkövetelni. így azonban tényleges garancia volna arra, hogy a polgár a maga akaratát kinyilvánítja azzal, hogy megjelenik az elöljáró előtt s aláírja az ívet, amely esetben a személyi azonosság is kétségen felül igazolást nyerhet. Látom, hogy e törvényszakaszban a miniszter úr úgy sem fogja a kérdést ilyenformában megoldani, így tehát foglalkozni kívánok azzal az elgondolással, amelyet az előttem szólott Szilágyi Lajos t. képviselőtársam említett, hogy ő sokallja az ezer aláírást. En abszolúte nem sokallom, mert ha minden apró asztaltársaság elindulat, ha elindulhat a pártoknak se szeri, se száma, az csak arra alkalmas, hogy fellendítse a kortesipart és nagy zűr-zavart támasszon. (Igaz! Ügy van! bal felől.) Ez nem felel meg annak az elgondolásnak, hogy itt komoly mérkőzésnek kell történnie, amiben csak komoly pártok vehetnek részt. (Rothenstein Mór: Olyan komoly, mint a kereszténypárt!) mindenesetre, és csak arra alkalmas, hogy összezavarja az egész kérdést. En tehát az ezer választó ajánlását feltétlenül elfogadom. Még egy további argumentumot tudok ebben a kérdésben felemlíteni. Amikor 1925-ben ezt a mai törvényhatósági bizottságot megalkottuk, akkor 22 választókerületben hajtottuk végre az ajánlást és annak ellenére, hogy 22 kerület volt, még mindig 1000 volt az aláírás, úgyhogy ebben a kérdésben nagy megkönnyebbedést jelent, amikor most csak 14 kerületnél kívánjuk az 1000 aláírást. De természetesen olyan irányban indítványt sem terjesztettem elő, — mert a bizottsági tárgyalás alkalmával is tapasztaltam, hogy a miniszter úr idegenkedik az általam elgondolt és a választások tisztaságát biztosítani hivatott ilyen eljárástól — hogy az elöljáróságon történjék a szignálása ezeknek az ajánlóíveknek, azt azonban minden körülmények között kérem, hogy a. szakasznak azt a rendelkezését, hogy ezer ajánlás követeltessék meg, fenntartsuk. Volnék bátor még a póttagok kérdésére is felhívni a.miniszter úr figyelmét. Ideirányuló javaslatom, amelyet ehhez a szakaszhoz voltam bátor beterjeszteni, abban találja magyarázatát, hogy az elmúlt törvényhatósági életben sajnosán tapasztaltuk, hogy a póttagok száma kifogyott, úgyhogy nem egy esetben zavar keletkezett a tekintetben, hogy valamely lajstromon az elfogyott póttagokat miként pótolják. A. közigazgaási bíróság ebben a kérdésben már egyszer döntött is olyan értelemben, hogy nemcsak a kijelentett póttagok, hianem a lajstromon felsoroltak is következhetnek egymásutáni sorrendben. A választás eredményéhez képest ugyanis a választási biztos kijelenti a megválasztott rendes tagokat és kijelenti a póttagokat, de azok, akik ezeken kívül még fel voltak sorolva a lajstromon, ezentúl szóba sem kerültek. A közigazgatási bíróság egy ilyen vitás esetben akként döntött, hogy bár nem volt több kijelentett póttag, de mert azon a lajstromon voltak olyanok, akik sorban a kijelentett póttagok után következtek, ezeket jogosította a póttagok helyére. Az én megítélésem szerint a kérdést úgy lehet ez alkalommal jól elintézni, ahogyan annak indítványomban is kifejezést adok, hogy a lajstromon meg nem választott tagok valamenynyien póttagok. Ha tehát a lajstromba felvett húsz tagból megválasztanak tizet, minden em48