Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-351

22 Az országgyűlés képviselőházának 351. ülése 1930 február 11-én, kedden. akarja a maga számára biztosítani, hanem bele i kíván nyúlni a főváros üzemeibe is. De nemcsak bele kíván nyúlni, hanem ott a maga abszolút jogait is biztosítani kívánja s a maga felfogása és elgondolása alapján akarja a főváros üzemeit intézni, vezetni és kormányozni. Hogy ez milyen lehet, arra vonatkozólag elegendő csak egyetlen vármegyei választásnak, és pedig a Békés vármegyében lezajlott vármegyei választásnak idézése, ahol köztudomású, hogy az egységespárt a legcsúfosabb vereséget szenvedte, és ahol a szociáídemokratapárt és a polgári ellenzék együttesen szerezte meg a választásoknál az összes mandátumokat, s amikor a tisztújító vármegyei közgyűlés összeült, mégis kiderült, hogy az a párt van többségben, amely a választásoknál egyetlen mandátumot sem tudott szerezni. A vármegyei törvénynek ugyanis olyanba belső tartalma, hogy a többséget kisebbséggé alakíthatja át és akkor is biztosítja a kormány befolyását és abszolút hatalmút, ha a választásokon mandátumot szerezni nem tudott. Ezt^ tanúsítja a tisztújító közgyűlés, mert Békés vármegyében a vármegyei vezető urak közé csupa egységespárti gondolkozású és felfogású urat választottak be. Ügy látszik, hogy ami megvan a vármegyénél, s amit a kormány ezzel a törvényjavaslattal a főváros közigazgatásánál tervez, hogv tudniillik a kormány abszolút befolyása biztosíttassák, ugyanazt akarja elérni most az üzemeknél, s rá akar feküdni és nehezedni azokra az üzemekre, amelyekről azt lehet elmondani, hogy ez ideig az adott viszonyok között úgy, ahogy a maguk feladatát elvégezték, s amelyekbe a beleszólást eddig maga a törvényhatóság gyakorolta. TTgy látszik, — ebből a törvényjavaslatból mindenesetre ez tűnik ki — hogy a kormány ezzel nincs megelégedve és el akar mélyülni az üzemek igazgatásában és vezetésében. Ez az, ami engem a legnagyobb aggállyal tölt el. Itt is példákból lehet kiindulni, és pedig az állami üzemek példájából. Ha sorra veszek néhány állami üzemet és ezeket összehasonlítom a fővárosi üzemekkel, a nagy különbséget megtalálom. Megtalálom azt a nagy különbséget, amelytől óvakodni szeretnénk, s amelyet nem akarunk, hogy a fővárosi üzemekbe bevezessenek. Mert akár a dohánygyárak munkásainak sorsát, munkabérét, munkaidejét és e^véb üzemi szociális berendezkedési helyzetét veszszük szemügyre, akár egy másik üzem, például a diósgyőri vas- és acélgyár munkásainak helyzetét, mindenütt azt lehet látni és tapasztalni, hogy az állam a maga munkásaival és alkalmazottaival szemben sokkal mostohábban bánik, mint ahogy bánt a fővárosi üzemek alkalmazottaival HZ í l fővárosi törvényhatóság, amely ezideig ezekre az üzemekre a maga befolyását gyakorolta. Éppen ezért fel kell szólalnom, és úgy érzem, hogy ezzel a felszólalással kell kifejezést adnom annak, hogy nem kívánunk ebből az állami beavatkozásból, amelyet a kormány ezzel a törvényjavaslattal a fővárosi üzemekre gyakorolni akar. Egész sereg olyan intézkedés van az államig üzemekben, amelyek súlyos kifogás tárgyát képezik és amelyeket nem egy ízben tettem szóvá magam is és tettek szóvá pártomhoz tartozó képviselőtársaim is itt a törvényhozás színe előtt, olyan módon, hogy azok ellen nemcsak tiltakozásunkat jelentettük be, hanem követeltük azoknak haladéktalan megváltoztatását. * Sajnos, intézkedés nem történt, s éppen ezért fennáll az az aggály, hogy a kormánynak a fővárosi üzemekbe való bevonulása az általa kinevezett, delegált emberek révén a fővárosi üzemek jelenlegi helyzetének rendkívül erős mértékben való megromlását jelentené. Köztudomású, hogy itt a fővárosban egészen nagy üzemekről van szó, olyan nagy üzemekről, amelyekről bátran lehet mondani, hogy az ország legnagyobb üzemei. Ha a közlekedés üzemeit veszem vizsgálat alá, például a Beszkárt-ot, mely ellátja legnagyobbrészt Budapesten és Budapest közvetlen környékén a közlekedést, vagy a másik közlekedési üzemet, az Autóbusz Rt.-ot veszem szemügyre, amely igaz, hogy fiatal közlekedési vállalkozás, de nagy fejlődési lehetőség előtt áll, mindkettőről egyaránt állíthatom, hogy igen hatalmas üzemei mármost is ennek a városnak, — a jövőben természetesen még inkább azok lesznek — sőt országos viszonylatban is igen nagyok. Ezekről valószínűleg azért akar gondoskodni a kormány, mert szaporítani kívánja azt a területet, amely terület, úgy látszik, már eldugult számára, és talán most nem tud olyan új területeket kreálni, ahol a maga embereit elhelyezhetné, ahol a maga hátvédjét, a maga tömegét álláshoz juttathatná. De tovább is nézhetjük, vizsgálhatjuk ezeket az üzemeket. Ott vannak a világítási üzemek: a hatalmas nagy gázgyár, a szintén hatalmas és folytonos fejlődés alatt álló elektromosművek, amely számtalan áramfejlesztő telepével és központi irodájával rendkívül nagyszámú munkást, tisztviselőt foglalkoztat. Ott van a vízellátás kérdése. A fővárosi vízművek ugyancsak olyan hatalmas üzeme a fővárosnak, hogy érthető, hogy ez a kormány rá akarja tenni a kezét és bele akar szólni abba az üzletvitelbe, abba az általános üzemvezetésbe, amely ezekben az üzemekben történik. Összevéve az összes fővárosi üzemekben alkalmazott munkások számát, ezt ebben a pillanatban nem tudom pontosan megmondani, de hozzávetőlegesen tudom, hogy ez a szám tízezer főnél lényegesen nagyobb. Ha pedig ez a törvényjavaslat : törvényerőre emelkedik, akkor a kormányzat jogot fog kapni arra, éppen a törvényben lefektetett elvek alapján, hogy ilyen nagy üzemekbe, ahol tízezernél több munkás nyer elhelyezést, alkalmazást, a maga felfogását, politikáját belevigye s onnan minden olyasmit, amit a maga szempontjából nem tart helyesnek és jónak, kiirtson. Hiszen ha meg volnánk győződve arról s biztosítékaink volnának arra nézve, hogy például a közlekedési üzemnél a kormányzat azért akarja a maga részét kivenni, azért akar befolyást szerezni, mert javítani akarja a közlekedést, ímert belátta azt, hogy a fővárosi közlekedésben bizonyos bajok vannak — hiszen aki különösen a reggeli órákban járja azokat a helyeket, ahonnan a közeli községekből, városokból a munkástömegek bejönnek, napnap után meggyőződik arról, hogy a kora reggeli órákban íbizony elégtelenek a közlekedési eszközök, mert a környékbeli lakosság nem tud kellő módon a .maga munkahelyeire eljutni, s rettenetes nézni azt a tolongást, azokat a fürtös villamosokat, amelyeken az embergomolyagok végiglógnak — ha, mondom, az volna a kormány terve és szándéka, hogy ezen akar javítani, jobb közlekedési politikát akar belevinni a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaságba, akkor ezzel szemben nem is aggályoskodnánk, sőt ezt örömmel vennők. Azt mondanók: tessék csak ezeket a intézkedéseket minél hamarabb megtenni, tessék Budapest villamosközlekedését, amely egyben a környék villamosközlekedését is jelenti, úgy megjavítani, hogy az eddiginél kielégítőbb legyen, hogy az a nagyszámú lakosság, amely