Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-361

318 Az országgyűlés képviselőházának 361 A Ház az első bekezdést eredeti szövegében fogadta el, és így Farkas István képviselő úrnak és társainak indítványát elvetette. A 2. és 3. bekezdés eredeti szövegével szembenáll az előadó úrnak kétrendbeli módosítása, továbbá Gál Jenő képviselő úrnak s Parkas István képviselő úrnak és társainak módosító indítványa. Miután az eredeti szöveghez közelebb áll az előadó úr kétrendbeli módosítása, először ezt teszem fel szavazásra. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szöveget, szemben az előadó úr módosító indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház az eredeti szöveget elvetette s a második és a harmadik bekezdést az előadó úr szövegezésében fogadta el. A Ház tehát Gál Jenő képviselő úrnak, továbbá Farkas István képviselő úrnak és tárnáinak módosító indítványát is elvetette. A negyedik bekezdés meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Az ötödik bekezdésnél az eredeti szöveggel szemben áll Gál Jenő képviselő úrnak, továbbá Farkas István képviselő úrnak és társainak indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget, szemben a képviselő urak indítványaival, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik az eredeti szöveget fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az ötödik bekezdést eredeti szövegezésében fogadta el, s így Gál Jenő képviselő úrnak, továbbá Farkas István képviselő úrnak és társainak indítványát elvetette. Ezzel a 16. § letárgyaltatván, áttérünk a 17. §-ra. Kérem a jegyző urat, méltóztassék a 17. § szövegét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a 17. §-$)• — Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Az ajánlási eljárást két szempontból kifogásolom. Először is kifogásolom azt, hogy a törvényjavaslat megköveteli, hogy legalább 1000 választónak kell a jelölteket ajánlani. Egyik kifogásom tehát az ezres számjegyre, az 1000 aláírás követelésére vonatkozik. Másik kifogásom a szelvényrendszer ellen irányul, amelyet szintén hátrányosnak tartok, amikor a székesfőváros közönsége akaratának kialakításáról van szó. Az 1000 aláírást önkényes megállapításnak tartom. Az ezres számjegy önkényes, sem a kerületekhez, sem a szavazók számához, sem a mandátumok számához nincs arányban. Nem arányos, aránytalan, tehát már ebből a szempontból is kifogásolom. Azonfelül az 1000 aláírást soknak tartom. Soknak tartom azért, mert kizárólag a nagy pártoknak használ. Használni fog tehát elsősorban a szociáldemokratapártnak — amelynek szervezete a legtökéletesebb — és használni fog a keresztény községi pártnak; a többi partnak nem fog használni. Kifogásolom továbbá az 1000 aláírást azért, mert ennek öszszegyüjtése rengeteg költséggel és rengeteg időpazarlással jár. A mi speciális viszonyainknak sem felel meg. Budapest székesfőváros területén a lakosság, különösen a polgárság kerületenként tömörül. A szociáldemokrácia nem annyira, de a polgárság kerületenként tömörül, tehát polgári szempontból, a polgári társadalom érdekei szemuontjából kifogásolom az ezres számjegyet. Különösen a liberális polgárság érdekei szempontjából kifogásolom. Elismerem, hogy a keresztény községi párt híveinek érdekeit tényleg szolgálja az ezres számjegy. A liberális polgárság ellenben, amely ezideig apró frakciókra . ülése 1930 február 27-én, csütörtökön. és pártokra szakadozott, melyeknek vezérei között széthúzás van, ezidőszerint ennek az 1000 aláírásra vonatkozó követelménynek összes hátrányait szenvedni fogja. Már pedig ha a kormány a szociáldemokrácia ellen óhajt védekezni a községi választásoknál és általános polgári felvonulásra gondol, akkor a kormánynak gondolnia kell a liberális polgárság tömörítésére is. A liberális polgárság az egyes kerületekben többnyire körökben, kaszinókban van tömörítve. Ezek számára 1000 aláírás összegyűjtése nem lesz mindenütt lehetséges, ami vagy arra ösztönzi a liberális polgárságot, hogy íe vegyen részt külön lajstrommal a választásokon, vagy pedig belekergeti abba, hogy úgy, mint 1925-ben volt, közös listán menjen esetleg még a szociáldemokratapárttal is. A kormány ezt nem szándékolhatja és nem kergetheti bele a kisebb liberális polgári frakciókat és pártokat abba, hogy ilyen tömörülést hozzanak létre, hanem a kormánynak inkább az a kötelessége, hogy elősegítse azt, hogy a kisebb frakciókban lévő liberális polgárság egy és ugyanazon listán vonulhasson fel. A liberális polgárság szempontjából és a liberális polgárság felvonultatása szempontjából tehát ennek az ezer és ezer aláírásnak a követelése határozottan hátrányos és meg fogja magát bosszulni a szociáldemokrácia javára és a polgárság kárára. Ezt előre megjósolom. Kifogásolom — mint mondottam — a szelvényrendszert is. A szelvényrendszer már nem új dolog, a szelvényrendszer már kipróbáltatott, és a kipróbálás alkalmával a szelvényrendszerről egyértelműleg megállapítottuk, hogy az elmúlt esztendőkben a szelvényrendszer rút viszszaéléseknek volt melegágya. Ezeknek nem akadt ugyan gazdájuk, de bölcsen tudjuk, hogy hol és kik éltek vissza a szelvény rendszerrel. Semmi garanciánk nincs ezidőszerint sem arra, hogy ezek a visszaélések nem fognak megismétlődni. Elismerem, hogy a belügyminiszter úr a törvényjavasaltba drákói szigorúságú rendelkezést vett fel azok ellen, akik visszaélnek a szelvényrendszerrel, mindazonáltal állítom, hogy az a drákói rendszabály sem lesz elegendő arra, hogy a szelvényrendszerrel való visszaélések kiküszöböltessenek. Mert megtorló rendelkezést arra nem lehet csinálni, a törvényjavaslatba nem lehet felvenni, hogy például valakinek ne a főnöke nyújtsa át az ajánlóívet és ne az kérje tőle a szelvényt, Már pedig a gyakorlatban ez így lesz. 1913-ban, tehát a háború előtti évben még bele tudtam volna menni egy ilyen rendszerbe, 1930-ban azonban, amikor ebben az országban független ember alig van,. amikor a földbirtokosok sem független emberek többé, — mondom — amikor független ember jóformán nincs, mert majdnem mindenki a kormánytól függ direkte vagy indirekte, a szelvényrendszert törvénybe foglalni nem szabad. Ismerjük a gyakorlatból, hogy teljesen elegendő az, ha a kereskedőhöz a forgalmiadóellenőr viszi el az ajánlóívet, és minden foglalkozási ág (Zaj a szélsőbaloldalon.) emberei előtt van valami mumus, úgyhogy elég, ha a mindenkori mumus hordja körül az ajánlóívet, hogy átadják neki a szelvényeket. Hiába bünteti tehát az igen t. belügyminiszter úr kétesztendei fogházzal azokat, akik a szelvényrendszerrel visszaélnek, én megjósolom előre, hogy a szelvényrendszerrel viszsza fognak élni, mégpedig olymódon, hogy a függő viszonyban lévő embereknek, polgároknak szelvényeit el fogják venni. (Malasits Géza: Vagy megveszik börzeárfolyamon!) Állítom, hogyha általános polgári felvonulást akarunk csinálni a szociáldemokrácia ellen, (Mala-