Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-361
Az országgyűlés képvisetőházánah 361. autonóm testületek választójogánál a teljes egyenlőséget alig tudnám helyesnek tartani. Ez az egyenlőség talán a legigazságtalianabb is volna. Az egész világon a legeltérőbbek a felfogások ebben a vonatkozásban, s csak újabban jelentkezett a teljes egyenlőség érvényesítése. Ahol ez megközelítően érvényesült is, — mint például Berlinben — ott már, úgy látszik, megérlelődött az az elhatározás, hogy változtatni kell ezeken a dolgokon: a húsz kerület helyett sokkal kevesebbet akarnak és sokkal helyesebbnek vélnék, ha húsz polgármester helyett sokkal kevesebb polgármestere volna Berlinnek. Mindenesetre, ha képviselőtársam ezzel a kérdéssel foglalkozni fognak, látni fogják, hogy az elméleti igazságokat az életben alig lehet hoalkotni, hanem a köz érdekében. S ha a közérdeknek rovására menne, már pedig a közületeket nem az ilyen igazság érdekében kell megalkotni, hanem a köz erdőkében. S ha a közérdek ezt az úgynevezett matematikai igazságot nem bírja el, akkor nem fognak találni egyetlen kommunitást sem, amely a maga kárára léptetné életbe ezt az igazságosságot, mert itt főbb és magasabb igazság az, hogy a köz érdekében oldják meg ezeket a kérdéseket. Különben a, politika nem volna más, mint szorzás, osztás, kivonás és összeadás. (Peyer Károly: Kinek kerül ez pénzébe? Tessék leépíteni mindenütt, ahol csak lehetőség van! Senki sem kíván szaporítást!) Elnök: Csendet kérek! Scitovszky Béla belügyminiszter: Éppen a képviselő urak adtak be egy javaslatot, amely szaporítani akarja a kerületeket, hogy tizennégy kerület helyett eggyel több legyen: tizenöt kerület. (Peyer Károly: Szavazókerület, de nem elöljáróság!) Szavazókerületről beszélek. (Peyer Károly: Az elöljáróságokról úgy sem lesz egyhamar szó!) Én helyesnek tartottam az autonómiának ötvenöt éven át vallott azt a felfogását, hogy mindig igyekezett úgy beosztani — és úgy is osztotta be — a választókerületeket, hogy azok egybeessenek a közigazgatási kerületekkel. Az én kiindulási pontom az volt, hogy maradjon tíz közigazgatási kerület, egyenlő számú bizottsági taggal, amennyiben pedig a közigazgatási kerületek száma kettővel emeltetnék, úgy emeltessék fel a választandó bizottsági tagok száma is 120-ra. Mondom, ez volt az én kiindulási pontom. Ezzel szemben minden párt részéről kifogásolták, hogy a választandó bizottsági tagok száma nagyon le van csökkentve, hogy tehát a közigazgatási kerületek szerint való választókerületi beosztást is fenntartsam^ de hogy honoráljam azt is, hogy a közgyűlésnek több választott bizottsági tagja legyen, — tudván azt, hogy közigazgatási szempontból szükség van több kerületre — a kerületek számát felemeltem tízről tizennégyre, a választókerületek számát is tizennégvben állapítottam meg s úgy terveztem, ho^y minden kerület egyenlő számban válasszon bizottsági tagokat. Ebben sem politika, sem klikkrendszer nem játszott közre, hanem honoráltam azokat az érveket, amely előtt magam is meghajlom, hogy tudniillik, száz, illetőleg százhúsz választott bizottsági tag kevés s ezért emeltem fel ezek számát száznegyvenre. Akkor azt kifogásolták, hogy az aránytalanság a választók és a választandók száma között meglehetősen nagy; ezeket az érveket honoráltam azzal, hogy a választott bizottsági tagok számát még tízzel felemeltem, úgyhogy ma a választók és választandók száma közötti arány tekintetében az egyes kerületek között az aránytalanság körülülése 1930 február 27-én, csütörtökön. 317 belül akkora, mint amilyen ma Londonban; mindössze egy-két tized itt a differencia. Azt hiszem, hogy ezzel is bebizonyítottam azt, hogy az argumentumok előtt meg tudok hajolni, és hogy az olyan természetű kívánságokat, amelyek ? egy ebként egész elgondolásunknak konstrukcióját nem zavarják, készséggel honoráltam, így ebben a kérdésben háromszor is honoráltam az ellenzék kívánságát. Mert például általános kívánság volt a választók számának felemelése, s ezt a kívánságot honoráltam; de honoráltam az aránytalanságok megszüntetésére vonatkozó kívánságokat is. (Baracs Marcell: Nem fogadom el ellenzéki sikernek!) Nem is annak adódott, t. képviselőtársam, hanem én azt a magam részéről annak könyvelem el, hogy igenis azokat a propoziciókat, amelyekkel méltóztattak jönni, ha nem is teljes egészükben, de legalább részben módomban volt teljesíteni. Csökönyösséggel akkor lettem volna vádolható, ha még ezeket sem tettem volna meg. Azt (méltóztattak azután mondani, hogy ez is a túloldalon ülő képviselőtársaimnak egy része^ érdekében történt. Ok a leghatározottabban állást foglaltak ez ellen, amint ezt Petrováez Gyula képviselőtársam miai felszólalásában kifejezésre is juttatta. En igyekeztem .mindig az objektív álláspontot elfoglalni, a két szélső álláspontot fleihetőleg kiegyeztetni, és^az volt a meggyőződésem, hogy 'mindkét szélsőséges álláspont érvényesítése lehetetlen lévén, a kettő között kell keresnem az objektív álláspontot. En azt gondolom, hogy ezekkel a ko noes szikokkal, í helyesebben mondva, — meggyőzni engedvén magamat — a közép álláspont elfoglalásával j csak helyesen cselekedtem, mert ezzel a két .szélsőséget mégis csak közelebb hoztam egymáshoz. ha talán nem is sikerült mind a kettőnek kívánságait százszázalékig honorálni. Ebben a tekin; tétben a honorálás vagy — ha úgy veszem — ka1 pacitálás nem a jobb, hanem a baloldal érdeké: ben történt, mert éppen azt a szisztémát vettem alapul, amelyet Farkas István és társai indítvá; nyukiban előterjesztettek, s amelyben áttörték ; az egyenlő honorálás elvét és az egyes kerületeknek nagyobbszámú választandó bizottsági tagokat kívántak juttatni. Az én megállapításom : ebben a tekintetben egy bizonyos szisztémát kö| vetett, amennyiben a harmlcezren felüli választóval bíró kerületeket honoráltam nagyobb bizottsági taglétszámmal, és nem tetteim magamévá azt a megoldási módot, amelyet t. képviselőtársaim javasoltak, akik nem tudom, milyen, de fel nem fedezhető szisztéma szerint kívánták ezeket a kerületeket honorálni. Én tehát megint inkább az igazságos és objektív álláspont mellett foglaltam állást, nem pedig esetleges^ pártérdekek honorálása alapján. Ezek alapján kérném az előadó úr kétrendbeli módosításának elfogadását. Egyébként pedig kérem a t. Házat, méltóztassék a szakaszt eredeti szövegében elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Minthogy szólásjoga többé senkinek sincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Méltóztatnak hozzájárulni ahhoz, hogy a ; szakaszt bekezdésenként tegyem fel szavazásra 1 ? (Igen!) \ t Az első bekezdés eredeti szövegével szembenáll Fankas István képviselő úrnak és társainak indítyánya. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szöveget, szemben Farkas István képviselő úrnak és társainak indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik az eredeti szöveget elfogadják, méltóztassanak fel-állani. (Megtörténik.)- Többség.
