Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-361

316 Az országgyűlés képviselőházának 36 (Peyer Károly: Sötét középikor! — Zaj a szélsőbaloldalon.) a képviselő urak kedvéért erről az útról letérni nem fogunk (Helyeslés a jobboldalon. — Peyer Károly: Kétségbeejtő ez a sötét középkor! — Farkas István: Jobbágy-uralom! — Zaj a szélsőbaloldalon.) és minden eszközt, amely rendelkezésünkre áll, a polgári társadalom érdekében a lehetőségig igénybe fogunk venni, ha kell, a képviselő urakkal, a szoeiáldemokratizmussial széniben is, de ha nincs rá szükség, nem fogjuk azokat igénybevenni, ha azonban lesznek mások, akikkel szemben ezeket az eszközöket igénybe kell venni, akkor igénybe fogjuk azokat venni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Peyer Károly: Ez a legnagyobb izgatás!) Elnök: Kérem Peyer Károly képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos közbeszól.) Kabók Lajos képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Peyer Károly: Az ilyen beszéd a legnagyobb izgatás és a legjobb szocialista agitáció! —• Zaj.) Peyer Károly képviselő urat ismételten kérem, (méltóztassék csendben maradni. Scitovszky Béla belügyminiszter: A polgári társadalom gondolatában benne r van minden polgár. Mi nem teszünk különbséget polgár és polgár között. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) A munkásosztály is egyik része a polgári társadalomnak, épúgy, mint bármely más osztály. Nem engedjük kisajátítani azt a jogot az osztályuralom harcában, amelyet a képviselő urak vindikálnak. Mi az egyetemes érdek szemelőtt tartásával a polgári társadalom érdekéiben cselekszünk. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon. —Farkas István: Az, amit a belügyminiszter úr csinál, nem egyéb, mint a tipikus osztályuralom megteremtése!) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom. Scitovszky Béla belügyminiszter: önök küzdenek az osztályuralom ellen saját osztályuralmuk létesítés érdekében. (Peyer Károly: Rosszul ismeri programmunkat! Legalább tanulja meg programmunkat, ha vitatkozni akar! — Zaj.) En programmjukat igen jól ismerem. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) A programmok különben többnyire «jók» szoktak lenni. (Farkas István: Fogalma sincs a modern polgári társadalom intézményeiről s annak alapelveiről, mert különben nem beszélne így! — Baracs Marcell: Lóhátról is lehet beszélni! — Jánossy Gábor: Azon inkább lovagolni szokott az ember!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Scitovszky Béla belügyminiszter: Áttérve a 16. § tartalmára, csak röviden kívánom a magam reflexióit megtenni. Az első a kerületi beosztás, amellyel tulajdonképpen a 3. §-nál végeztünk. Azalatt az idő alatt, amikor a székesfőváros autonómikus hatáskörébe tartozott a kerületek beosztása, amit az 1872-es törvény biztosított részére, tehát 50 éven keresztül úgy állapították meg a törvényhatósági választókerületeket, hogy azok a közigazgatási kerületekkel azonosak voltak. Ez a helyzet megváltozott az 1920-as és 1924-es törvénycikkek által, amennyiben az egyiknél még megmaradt bizonyos változtatásokkal a tíz választókerület, az 1924-es törvényben azonban már 22 kerületet alkottak. A törvényhatóságoknál a kerületek beosztása természetszerűleg az autonómiákra van bízva, maguk állapítják meg választókerületeiket és ezeken belül maguk állapítják meg a szavazóköröket is* Itt azonban az 1929 : XXX. tc. ülése 1930 február 27-én, csütörtökön. kel egy bizonyos módosulás állt elő a törvényhatóságoknál, amennyiben e törvény alapján már a szavazókörök is az országgyűlési választói törvényben megállapított szavazókörökkel egyeznek meg. Az 1925 : XXVI. te. a szavazókörökre nézve úgy rendelkezik, hogy lehetőleg minden község, illetve város egy szavazókört alkosson, amennyiben pedig 1000 szavazónál többet foglal magában, ebben az esetben a belügyminiszter állapítja meg a szavazóköröket és a szavazókörök beosztását. Az esetleges változtatásokat ezen a beosztáson községekben az elöljáróság, városokban a tanács eszközli. A tanács azonban az 1929 : XXX. te. alapján megszűnvén, ez a hatáskör a polgármester hatáskörébe ment át. A szavazóköröknek magállapítása így került tehát konzekvensen — mert városról van szó — a székesfővárosnál a polgármester hatáskörébe. Mármost ebből nem merném azt a következtetést levonni, hogy ez az autonómiának sérelme, mert hiszen a polgármester az autonómiának első tisztviselője, első megbizottja, tehát mindaz, ami az ő hatáskörébe utaltatik, tulajdonképpen az autonómia hatáskörébe utaltatik. (Ügy van! a jobboldalon.) Ugyanaz a helyzet, mintha akár a közgyűlés, akár a törvényhatósági tanács, akár az igazolóválasztmány hatáskörébe utaltatott volna ez a jog. Ezek is olyan szervei a közigazgatásnak, magának az autonómiának, mint maga a polgármester. Praktikussági szempontból tettük egy kézbe ennek a kérdésnek megoldását, mert ez sem a szavazati jog gyakorlását, sem pedig magának a szavazásnak eredményét nem befolyásolhatja. Ez kizárólag csak technikai kérdés; ez magára a szavazásra és a szavazatok összeszámlálására abszolúte semmi befolyással nem bír. Aki evvel a kérdéssel behatóan foglalkozott, kell, hogy objektive igazságot adjon az én álláspontomnak. Ebben a tekintetben semmiféle más szándékunk nem forgott fenn, mert nem is foroghatott fenn, mint a kérdés praktikus megoldása, amennyiben azzal, hogy kinek a kezébe adjuk a szavazókörök beosztása kérdésének eldöntését, sem a sem a szavazatokat megváltoztatni, sem a szavazásra befolyást gyakorolni abszolúte nem. lehet. De különben is a megelőző törvényes rendelkezésekkel a törvényhatósági bizottság hatáskörébe utaltatott ez a kérdés, de mindig a belügyminiszter jóváhagyásával. Az autonómia tehát itt is honoráltatik, amennyiben a kérdésnek eldöntése a polgármester hatáskörébe adatik belügyminiszteri jóváhagyás^ nélkül és csak fellebbezés során kerülhet ez a kérdés a felügyeleti és ellenőrző hatóságnak elbírálása körébe. (Úgy van! a jobboldalon.) Méltóztatnak tehát látni, hogy az a hangzatos állítás, hogy itt megint az autonómia csorbíttatott és csökkentetett s bizonyos érdekek szolgálatába szegődött a törvényjavaslat, amikor ezt a rendelkezést behozta, nem állja meg a helyét. Éppen az ellenkezője történt ennek, igen t. Ház, mert minden szempontból az autonómia honoráltatott ennek a kérdésnek ilyetén való megoldása révén és semmiféle ingerenciát, semmiféle befolyást nem kívántunk gyakorolni a szavazókra, sem párttekintetekből, sem. más tekintetekből. Éppen ezeknek alapján kérném, hogy méltóztassanak az eredeti szöveget elfogadni, kiegészítve azokkal a -módosításokkal, amelyeket az előadó úr a 2. és 3. bekezdéshez proponált, a többi benyújtott módosítást pedig, méltóztassanak elvetni. (Helyeslés a jobboldalon,) Itt kívánom még megjegyezni azt, hogy — amint említettem — a választójognál, különösen a szűkebb területre kiterjedő választójognál, az