Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-361
Az országgyűlés képviselőházának 361. ülése 19S0 február 27-én, csütörtökön. 315 méltatták az általános vita befejeztével mondott beszédemet, hallhatták, hogy abban is utaltam erre a kérdésre, kijelentvén, hogy van tendencia ebben az irányban is, hogy a választókerületek beosztásával egy nagyobb arányosítás eszközöltessék. Ez a tendencia nyilatkozik meg különösen ott, ahol a szociáldemokratizmus van abban a helyzetben, hogy ennek a felfogásnak lehetőség szerint érvényt tudjon szerezni. De itt csak rá akarok utalni éppen abban a hangulatban, amelyet a napirend előtti felszólalások után szereztünk, hofry igenis hova vezet és hova visz a teljes egyenlőség. Nem szabad soha szem elől téveszteni azt, különösen a közjogok élvezeténél, hogy ott a teljes egyenlőség a teljes egyenlőtlenséghez vezet, amint azt méltóztatnak éppen a szovjet-államban látni. (Peyer Károly: Ott nincs egyenlőség, ott diktatúra van! A legkevésbbé van oit egyenlőség! - Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Scitovszky Béla belügyminiszter: Ezek azok a lépcsőfokok, amelyeken nem felfelé haladtak azok az elméletek, hanem lefelé s amelyekben egy középső stációt maga a szociáldemokratizmus is képvisel, (Ügy van! jobbfelöl!) és éppen azért, ha az elméleteket ebben a tekintetben vesszük, s ha nem korrigálják a szociáldemokraták az elméletüket, akkor az az út, amelyen a szociáldemokratizmus is halad, lépcsőfokonként lejjebb és lejjebb az egyenlőség jelszavával abba az egyenlőtlenségbe vezet, ahova a szovjet jutott (Zaj és felkiáltások a szélsőbáloldalon: Jaj de gyenge! — Fever Károly: Sajnálom, hogy a miniszter úr nem tudja ezt a különbséget! — Közbeszólások a baloldalon. — Peyer Károly (a baloldal felé): A klerikálizmus! Az autodaféizmus ! Nem égetnék megint az eretnekeket?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, méltóztassanak a miniszter urat meghallgatni! (Peyer Károly: Egy miniszter ennyire tájékozatlan legyen! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Rendre! Rendre! — Peyer Károly: Az eretnekeket égetni: ez volt az egyenlőség! Aki nem tetszik, azt megégetjük! — Farkas István: A püspöki stallumnál kezdődik az egyenlőség? — Folytonos zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! A másik, amire Farkas István képviselő úr utalt és azzal a gyanúsítással illette... (Farkas István: Nem gyanúsítás, mert igaz!) Még nem is tudja a képviselő úr, hogy miről fogok szólani. (Derültség a jobboldalon és a középen. — Farkas István: De tudom! Tudom, hogy milyen frázisokkal akar magának babérokat szerzeni a miniszter úr!) Elnök: Farkas István kén viselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Scitovszky Béla belügyminiszter: Állíthattam volna azt is, hogy talán igaza volt bizonyos vonatkozásban t. képviselőtársamnak, de nem erre akartam célozni, hanem olyan terrénumra, ahol képviselőtársamnak nincs igaza a gyanúsításban, mert igenis, amikor alludált arra, hogy ennél a törvényszerkesztésnél a törvényszerkesztőknek és különösen nekem az volt a tendenciám, hogy kifelé egy olyan hangulatot keltsek, amely a magyarsággal szemben antipátiát eredményez és amely talán külföldön a magyarság helyzetét súlvosbítja, — elszakított területeket értek, — mondom, amikor arra alludált, hogy ez volt a tendenciája ennek a törvényjavaslatnak, akkor igen tévedett t. képviselőtársam. (Farkas István: Csak módot nyújt erre!) Ez módot nem nyújt erre, mert ilyen hazafiatlan gondolat egyáltalában nem irányíthatott és nem irányított senkit, akinek e törvényjavaslat megalkotásához vagy megszerkesztéséhez köze volt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mi hazafias érzésünkkel, magyar érzésünkkel alkottuk meg ezt a törvényjavaslatot. (Peyer Károly: A klikkuralmat iktatják törvénybe, nem a hazát! A haza meg a klikk két különböző dolog! Mi köze van a hazának ehhez?) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Peyer Károly: Mindent a hazafiság köpenyébe burkolnak! — (Nagy zaj.) Elnök (csenget)'. Csendet kérek! Scitovszky Béla belügyminiszter: Nálunk különbség van hazafiság és a klikk-rendszer között. Úgy látszik, a képviselő urak a kettő között nem tudnak különbséget tenni, mert az egyiket nem ismerik. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: En nem élek a hazából, én dolgozom. — Egy hang balfelől: Mivel dolgozik 1 ? — Peyer Károly: Azzal, hogy törekszem arra, hogy az embereknek kenyerük legyen, amit Önök csak a vezérigazgatóknak adnak meg! — Felkiáltások a baloldalon: Maga se hiszi, amit mond! Miért mond ilyet? — Peyer Károly: A kalauzokat éheztetik, de a vezérigazgatónak 130.000 pengőt fizetnek! A maguk rendszere ellen kell nekem küzdeni, mert maguk a keresztény tömegeket teszik tönkre, a keresztény tömegeket éheztetik! — Nagy zaj balfelől. — Wolff Károly: A párturalomról beszéljen!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Scitovszky Béla belügyminiszter: A magam részéről tehát a leghatározottabban visszautasítom ezt az inszinuációt, mert bennünket haza: fias érzés és a székesfőváros iránt való szeretetünk vezetett ennek a törvényjavaslatnak megalkotásánál. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Sem klikkrendszer, sem klikkrendszerek fenntartása ennél a kérdésnél abszolúte nem vezetett, nem irányított engem, hanem mindig az az objektivitás irányított, amely előfeltétele annak, hogy egy törvényt meg tudjunk alkotni abban az értelemben és abban az konszenzusban, amely az ország polgári társadalma intencióinak megfelel. (Farkas István: Polgári társadalom? Az is együgyűség, amit a miniszter úr most mond! — Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom.^ (Farkas István: Nem igaz az, hogy a. polgári társadalmat mitőlünk kell védeni! Üres demagógia! Akik mást nem tudnak mondani, csak azok használják ezt! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Scitovszky Béla belügyminiszter: En nem mondtam, hogy a képviselő uraktól kell védeni, én csak a polgári társadalom érdekében kívántam azokat az erősítéseket és biztosítékokat a törvényben lefektetni ^amelyek szükségesek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezek a szükségességek tényleg fenn is forognak, rövidlátó politika volna tehát a polgári társadalomi részéről, ha a maga elvi, elméleti álláspontjának, hazafias érzésének megfelelően a székesfőváros érdekében is meg nem tenne mindent, ami ennek a célnak szolgálatában áll. (Peyer Károly: Egyenlő fegyverekkel és eszközökkel!) Ha nem volna abban a biztos tudatban s elvi elhatározásiban, hogy az, amit tesz, helyes, akkor a polgári társadalom nem volna méltó arra, hogy a maga életét csak egy^ pillanattal is továbh fenntartsa. De mivel erős a hitünk és meggyőződésünk, hogy úgy ennek az országnak, mint az ..ország székesfővárosának előbbrevitelére, továbbfejlesztésére ez az egyedüli helyes és igaz út,
