Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-361

314 Az országgyűlés képviselőházának 861. vagy egy pártszövetség uralmának látszólag kedvező törvényt hozunk, vájjon az események folyása nem fogja-e ezeket a pártokat olyan helyzetbe sodorni, amelyben az az igazságtalanság, amely ma az ő javukra szolgál, később az ő kárukra, az ő hátrányukra fog érvényesülni. Mert az is régi, történeti tapasztalat, hogy rendszerváltozás esetén, párturalmak változása esetén az új párt, amely hatalomra jut, nem siet a régi igazságtalanságokat eltörölni, hanem nagyon szívesen él mindazokkal az egyoldalúságokkal, amelyeknek hátrányait valamikor maga tapasztalta; ezeket bizonyos lelki gyönyörűséggel alkalmazza azok ellen, akiknek ezek az igazságtalanságok és egyoldalúságok valamikor a javukra «olgáltak. Nem lehet — józan, pártatlan, nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szemmel is nézve — eltérés abban a felfogásban, hogy nincs semmi ok arra, hogy egyszerűen a szerint, amint valaki az útnak az egyik, vagy a másik oldalán lakik, az egyik kerületben, vagy a másik kerületben lakik, nagyobb politikai súlyt, nagyobb politikai hatályosságot tulajdonítsanak a^ szavazatának, mint a másik ember szavazatának. Nemcsak a politikai jogok igazságos elosztásának az elvével, de a józan felfogással is ellenkezik az, hogy valaki, aki a Belvárosban lakik, nagyobb súlyú szavazattal bírjon, néhány ember a Belvárosban már képviselőt, illetőleg törvényhatósági bizottsági tagot tudjon választani, míg a szomszédos kerületben csak négyszer vagy ötszörannyi ember. Ennek a megelőzésére kétféle, kézen, tenyé- ren fekvő modus van. Az egyik az, amelyet a szocialista képviselőtársaink proponáltak és amely^ szerint az egész város legyen egyetlenegy választókerület és azután a szavazatok arányában oszoljanak meg a pártok között a mandátumok. A másik módot, amely, mondjuk, a kerületeknek a sajátosságára figyelemmel akar lenni és különösen figyelemmel akar lenni arra, hogy minden kerület a maga polgárainak kebeléből akarja megválasztani a maga törvényhatósági bizottsági tagjait, szintén meg lehet valósítani egyszerűen úgy: kimondjuk azt az elvet, hogy minden közigazgatási kerület választ külön lajstrommal, de az egyes kerületek között a mandátumok az illető kerületek szavazópolgárainak az arányában oszlanak meg. A kerületi sajátosságok, ci Z íi bizonyos történelmi fejlődés a maga teljes épségében megóvatik, így alkalma van annak a lokálpatriotizmusnak is kitombolnia, kiélnie magát és e mellett mégis megóvtuk a politikai jogok igazságos elosztásának az elvét. Igen érdekes, ha visszamegyünk Budapest törvényhatóságának az életébe: konstatálhatjuk azt, hogy egyes kerületek igen^sokszor nem a maguk polgárainak a köréből választották meg képviselőiket. (Strausz István: Jól jártak!) De ha azután az okot kutatjuk, hogy miért: sohasem volt ok, hogy valamelyik nagyérdemű polgártársnak kellett a polgári elismerésnek azt a babérkoszorúját adni, amelyet a saját kerületében el nem nyerhetett, hanem néha igen homályos f indítékok vezettek arra, hogy X. urat, aki Kőbányának soha a színét nem látta, vagy Y. urat, aki a lábát Budára soha be nem tette, budai polgárként nem szerepelt, Budán tiszteljék meg mandátummal. Az ilyen intézkedés mindig a dolgok igen egyoldalú alkalmazására is vezet és én nagyon kérném a Házat, méltóztassék fontolóra venni azokat az általános és nagy szempontokat, amelyek túlemelkednek a mának csábító kicsinyességein, pártegyoldalúságain. Gondoljunk arra, hogy a jövőnek akarunk teremteni; gondoljon ülése 1930 február 27-én, csütörtökön. a belügyminiszter úr és a Ház is arra, hogyha a jövőben emlékművet akar magának teremteni ezzel a törvénnyel, arra az emlékműre ne azt írja fel majd a történelem, hogy: «Az igazságtalanság és a pártegyoldalúság emelte», hanem azt, hogy: «A józan belátás, a politikai célszerűség egyesült az igazságossággal, a társadalmi belátással, a jogok respektálásával». Csak így tudunk becsületes, rendes munkát alkotni, amelyet azután igazolhat a jövő. Egy olyan törvényhozási munka, amely ilyen szakaszokat, ilyen törvényes intézkedéseket termel ki, csak elégületlenséget vált ki, kiváltja az általa hátrányt szenvedő polgárság sok tízezreiből azt az érzést, hogy a jogok nem egyformán méretnek, nem egyformán osztatnak. Ez nera bírja megteremteni a lelkeknek f azt a békülékenységét, amelyre a mai gazdasági, társadalmi és politikai helyzetünkben nagyobb szükségünk van, mint valaha; ebbe sohasem fognak belenyugodni, az ilyen munka, amelyet évtizedekre szánnak, már magában hordja a pusztulás csiráját. Ezt fel fogják forgatni, mert egyenesen felkelti a felforgatás szükségességét, és ha abban a szellemben, azzal az indokolással kívánnak ilyen intézkedéseket teremteni, hogy azok a felforgatás ellen szolgálnak, akkor legyenek tudatában annak, hogy maguk idézik fel a helyzet felforgatását. A szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván még^valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A 16. § tulajdonképpen csak két kérdést ölel fel: a választókerületek kérdését és a szavazókörök kérdését s mind ennek ellenére olyan témák vetődnek fel e kérdések megvitatása során, amelyek ezekkel talán semmiféle vonatkozásban és semmiféle összefüggésben nincsenek. Felvetődött itt általában az egész választójogi kérdés, foglalkoztak az általános, egyenlő és titkos választójog kérdésének elméleti részével s ennek a praktikus életbe való átvitelével is. Miután álláspontomat ezekre vonatkozólag már alkalmam volt több ízben is kifejteni, ezekre a kérdésekre nem térek ki. Az általános, egyenlő és titkos választójognál — úgy az elméleti, mint a praktikus részében — a kerületek beosztásának kérdése, mint egyenlőségi faktor, sohasem szerepelt. Ez az újabb tudománynak, az újabb politikai felfogásoknak és agitácionális eszközöknek a terméke, amely elérvén célját az általános, egyenlő és titkos szavazati jognak akár általánosságban, akár csak részleteiben való behozatalával, most természetesen egy lépéssel tovább óhajt ezen a téren menni. (Peyer Károly: De a plurális nem egyenlő!) Az is más vonatkozásban van és nem a kerületi beosztásnál juttatandó pluralitásról, hanem a tényleges pluralitásról van és volt szó ugy az elméletben, mint a praktikumban. Ez más terrénum. (Farkas István közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Farkas képviselő úr! Scitovszky Béla belügyminiszter: Ha a képviselő úr foglalkozott volna ezzel a kérdéssel, akkor legalább annyira kellene ismernie ezt a terrénumot, sőt talán jobban, mint nekem. (Farkas István: Jobban is, sokkal jobban ismerem, mint ön, miniszter úr, higyje el! — Peyer Károly: 40.000 ember és 9000 ember e^venlő választási joggal!) Mármost, ha az urak figyelemre