Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-361

304 Az országgyűlés képviselőházának 361. ülése 1930 február 27-én, csütörtökön. nes küzdelemnek két oldala van : az egyik a propaganda, a másik pedig az erőszak. Méltóztassanak megengedni, hogy röviden ismertessem ennek a vallásellenes küzdelemnek eszközeit és lefolyását. Evekkel ezelőtt a Cser véne Novoszti (Vörös Újság) kitűzte már a programmot, amely szerint (olvassa): «Nekünk az a feladatunk, hogy a vallást az élet egész mezejéről kiirtsuk, tehát az iskolákból, a szervezetekből és a társadalomból. Nem elég személy szerint hitetleneknek lennünk, hanem minden emberből ki kell irtanunk a vallást. Egyenesen az ég ellen kell támadást vezetnünk és elkergetnünk onnan a hamis bálványt, iakit Istennek neveznek.» (Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan!) Ilyen borzalmas blaszfémiával tűzte ki a programmot a Vörös Újság. (F. Szabó Géza: Elyetemültség!) A Komsomol nevű kommunista ifjúsági egyesületek programmja pedig a következő (olvassa): «Oroszországban már összetörtük a polgári osztályt, lassan majd más országban is kirángatjuk lába alól a talajt és ezt azért, mert a polgári elem mindenütt lelkesedik a vallásért. Minden vallás és minden iskola káros az emberiségre, célunk és feladatunk tehát, hogy irgalmatlanul harcoljunk a vallás és az Isten ellen». (Zaj jobbfelől.) Ennek a programúinak megfelelően megkezdették a munkát az iskolákban az ártatlan gyermekek lelkének előkészítésével, olyanformán, hogy nemcsak a történelmi materializmus szellemében tanítják az összes tantárgyakat, hanem úgy, hogy a vallásoktatás helyébe egyenesen az ateizmust tették kötelező tantárgynak, tehát vallásellenes tanítást végeznek. (F. Szabó Géza: Lélekmérgezés!) Ezenkívül pedig hatalmas, impozáns pénzjutalmakkal jutalmazzák azokat a tanítókat, akik az ateizmus terén a legszebb eredményeket érték el és akiknek tanítványai legelői járnak minden vallási érzés kigúnyolásában (Zaj jobbfelől. — F. Szabó Géza: Örültek és gazemberek!) és Isten nevének kigúnyolásában.. (Jánossy Gábor: Es a müveit világ ezt nyugodtan nézi!) Az egyetemi városokban megszervezték az úgynevezett komsomolokat, a kommunista ifjúsági egyesületeket, amelyek tagjai állami napidíjjal járnak ki a vidékre s ott botránkoztatják meg a hívőket vallásellenes előadásaikkal, vallástgúnyoló processziók rendezésével és mindenféle olyan viselkedéssel, amely egyenesen arra való, hogy a hívekből a vallásos érzést kiűzze. Ezenkívül a Bergosnik című ateista újságot maga az állam nyomatja, maga az állam áldoz rá óriási összegeket, hogy kétmillió példányban ingyen osztogathassa a nyomorgók között. (Jánossy Gábor: Kenyér helyett ezt adják nekik!) Ebbe az akcióba belevonták még a művészetet is. Júdásnak és Káinnak szobrot emeltek s ezzel is azt a célt akarják szolgálni, hogy azt az áruló kapitalistának nevezett Jézust mennél jobban megcsúfolják a tömeg előtt. (F. Szabó Géza: Ahol istentelenség van, ott a vég küszöbön van! — Zaj.) Ez a propaganda az egyik eszközük, a másik pedig az erőszak. A templomokat elszedik s a legutóbbi források szerint az utóbbi időkben 12.000 templomot vettek el. Ezeket kisajátították részben párteélokra, politikai egyesületek céljaira, részben pedig moziknak vagy színházaknak, (Petrovácz Gyula: örültek házának!) sőt megtörtént, hogy őrültek házának is lefoglaltak már templomot. (Zaj és mozgás.) T. Képviselőház! Aki járt valaha Oroszországban s emlékszik azokra a gyönyörű, arannyal dúsan és gazdagon díszített kupolájú templomokra, emlékszik arra a rengeteg szent képre és rengeteg értékre, amely ezeket a templomokat díszítette, az meg tudja ítélni, mit jelenthetett anyagi szempontból a szovjetnek, hogy a templomok kincseit elorozta (Buday Dezső: Ez a fő!) s mit jelentett viszont a hívők lelkének az, amikor a templomokat elszedték, a szentképeket megégették s nemcsak a templomok szentképeit égették meg, hanem megégették azokat is, amelyeket a hívők házaikban őriztek. Ezenkívül az egyik orosz forrás szerint 31 püspököt, 1500 papot és több, mint 7000 szerzetest és apácát végeztek ki. (Petrovácz Gyula: Es hány rabbit?) Ezenkívül 48 püspök, 3700 pap és 8000 apáca a börtönökben sínylődik. (Jánossy Gábor: A rabbikat sem kímélik! Minden hívőt kivégeznek! —Petrovácz Gyula: Nem tudunk kivégzett rabbiról!) Viszont a lengyel folyóiratok tanúsága szerint 380 püspököt öltek meg s 7300 pap és több, mint 12.000 kalugyer fordult meg ezenkívül a különböző börtönökben. Hogy az orosz nép azután nem tűri ezt a vallásüldözést minden szó nélkül, ez egészen természetes, de Istenem, mit tehet az a szegény nép, amely állandó terror alatt nyög, mit tehet, mikor az ellenállásnak minden fegyverétől megfosztották? Azért mégis megpróbálták s a komsomolok tagjait, a/mikor kimentek egy-egy faluba ilyen vallásellenes, ateista propagandára, sok helyen vasvillával fogadták, aminek szomorú következménye viszont az lett, hogy büntetoexpediciót vezettek az ilyen falvak ellen, azoknak lakosságát a legborzasztóbb kínzással büntették meg, sokat, rengeteget kivégeztek, vagy pedig a legjobb esetben Szibériának olyan vidékére száműzték őket. ahol biztosan áldozataivá lettek az ottani rettenetes éghajlatnak és tengernyi nélkülözésnek. De azért, igen tisztelt Képviselőház, felemelő jelenségek is vannak ebben az ellentállásban, s a mártíriumnak gyönyörű példái fordulnak elő. Amikor Benjamin érseket kivégezték, a kivégzés előtt azt mpndta, hogy a lelke az Istené, a szíve Oroszországé, a testiével tehetnék akármit, a lelkét nem tudják megölni. — Egy másik főpap,* akit Szibériába vittek el a rettenetes éghajlat alá, külön kunyhót épített magának s ebben a kunyhóban mindannap Oroszország felé fordulva imádkozott Krisztusnak a keresztfán elhangzott imádságával, hogy: «Bocsáss meg nekik Uram, mert nem tudják, mit cselekesznek.» Azután megfagyott, szegény. — Megtörtént pl. egy Kustája nevű községben, hogy a helyi direktórium kiadta a rendeletet a templom elvételére. Erre 77 muzsik bezárkózott a templomba, ott kísérelt meg ellentállást s 'megtagadta a templom átadását. A bezárt templom ajtaját fejszékkel döngették a vöröskatonák, s amikor már rést ütöttek rajta és a bent levő 77 ember látta, hogy nem lehet tovább védelmezni a templomot, akkor magukra gyújtották a templomot és megégtek benne a saját maguk akaratából. Ugyanígy cselekedett egy Barbara nevű kolostor hét kalugyere. Igen t. Képviselőház! Gyönyörű, felemelő példái ezek a kiragadott esetek annak a rettentő mártíriumnak, amelyet az orosz nép kénytelen ezekben az időkben elszenvedni. Azt kérdem, igen t. Képviselőház, hogy^ amikor Európának régóta keresztény népei látják ezt a vallásüldÖzést, hol vannak akkor, hogy tiltakozó szavukat felemeljék? (Petrovácz Gyula: Hol az emberi jogok ligája? — Zaj a baloldalon ) Üzleti összeköttetésbe lépnek mind többen és többen azzal az országgal, (Jánossy Gábor: Gseftelnek velük!) amely ilyen anachroniszti-