Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-361

Az országgyűlés képviselőházának $61. kus eszközökkel próbálja Krisztus nevét meg­csúfolni, Krisztus követőit gyötörni, nekik szen­vedést okozni és őket megölni. Nem olyan nagyon régen volt, méltóztassa­nak a régi jó úgynevezett békeidőkre visszagon­dolni. Megtörtént akkor Törökországnak Ázsiára eső részén, hogy a kurdok, ez a félnomád, fékez­hetetlen és az akkori török kormány gyöngesége folytán semmiképpen sem rendszabályozható tömeg, a görögökkel és az örményekkel szemben olykor-olykor néminemű szélsőjobboldali kilen­gést engedett meg magának és akkor, amikor úgy voltak meggyőződve azok a kurdok és úgy volt meggyőződve minden török, hogy azok az örmények és görögök Törökország .veszedelmes ellenségei, a török nép kiuzsorázói, akkor, ami­kor ezek ellen fel merték emelni szavukat, vagy esetleg kardjuk élét is, akkor Európa nagyha­talmai, sub titulo «keresztényvédelem», flotta­tüntetést rendeztek a Boszporusban és a leg­több esetben ezen a címen, a kereszténység vé­delme címén, Törökországtól esetleg kapitulá­ciót zsaroltak ki. (Igaz! Ügy van!) Most pedig, amikor egy keresztény ország népe pusztul el tömegesen, most, amikor soha nem hallott vé­rengzéssel tízezreket és tízezreket tesznek mártí­rokká, akkor Európa népe mélységesen hallgat. Azt gondolom, hogy ez ellen az egész euró­pai közvéleménynek egyszer mégis fel kell emel­nie a maga tiltakozó szavát. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ebben a tiltako­zásiban pedig Magyarország nem maradhat az utolsó, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és balolda­lon.) annak a Magyarországnak, amely Krisztus nevével harcolt századokon keresztül a pogány­ság ellen, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a bal­oldalon.) annak a Magyarországnak, amely min­dig előljárt a keresztény igazság védelmében, nem szabad utolsónak lennie, amikor tiltako­zásra kerül a sor. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Azért voltam bátor szavamat fölemelni, hogy kérjem képviselőtársaim hozzájárulását, hogy valami módon, esetleg a Népszövetségben képvi­selt keresztény nemzetek lelkiismeretének felrá­zásával, vagy egy hatalmas társadalmi akció megindításával, de mindenképpen tegyük lehe­tővé, hogy ennek a tiltakozásnak mennél előbb foganatja is legyen, hogy megszűnjék végre az ottani rettenetes keresztényüldözés. (Helyeslés.) Méltóztassanak elhinni, igen t. Képviselőház, hogy amikor tiltakozunk, hogy amikor az ottani lelkek megmentésére valami eszközt akarunk keresni, akkor érdemes munkát folytatunk, mert érdemes mindenkinek harcolni és szükség ese­tén fegyvert is emelni azért az_ imádságért, amelyre az édesanya először tanítja meg gyer­mekét és azért az imádságért, amely a haldokló­nak messzeszállni készülő lelkét irányítja, tisz­tább és boldogabb régiók felé. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Láng János képviselő urat illeti aszó. Láng János: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kontra Aladár igen t. képviselőtár­sunk élénk színekkel ecsetelte a vallásüldözést, amely^ ma folyik Oroszországban, s amelynek tagadását meg sem kísérelte maga az orosz szovjetállam sem, éppen ezért én az emberies­ségnek, a civilizációnak, a lelkiismereti és a vallásszabadságnak a nevében (Petrovácz Gyula: A szabadság nevében! — Ügy van! Ügy van!) fordulok a művelt világ összes népeihez, azokhoz a népekhez, amelyeknek fiai az euró­pai nagy detonáció okozta füstölgő romok kö­zött a nagy pusztulás valódi rugói után kutat­nak,'legtöbbször azonban hamis nyomon indul­nak el. Szólok a világ összes felelős kormány ai­ülése 1930 február 27-én, csütörtökön. 305 hoz, amelyek látszólag érzéketlenül mennek el a messze Keletről idehallatszó orosz jajkiáltá­sok mellett. (Petrovácz Gyula: Szabadkőműves álhumanizmus!) A világ összes felekezeteihez szólok, amelyek a szabad államokban a lelki­ismereti és vallásszabadság élvezetében állnak, hogy hallják meg az orosz nép jaj kiáltását, lás­sák meg a vallásüldözésből azt, hogy íme most már harc indult az Isten ellen, íme bekövetke­zett az, amit mi megjósoltunk. A mi szomorú jóslatunk az volt, hogy meg fogja mutatni a szovjet az ő igazi sátáni arculatát, ami azt je­lenti, hogy nem a gazdasági élet fellendítését és új, termő alapokra való fektetését eredmé­nyezi a szovjet-gondolat, (Ügy van! Ügy van!) nem egy sokmilliós nép jólétét szolgálja, hanem pusztulás, nyomor, gyűlölet és újra és újra csak pokoli gyűlölet fakad abból a szovjet-gondolat­ból (Ügy van! Ügy van!) úgy a gazdasági, mint az erkölcsi világrendre. (Buday Dezső: Ügy van, ez a lényeges!) Ezt jósoltuk mi és ez a szomorú jóslatunk beteljesedett. A nagy detonáció előkészítőinek gazdasági féltékenykedése a gazdasági érvényesülés, az úgynevezett győzelem érdekében — az elérhető győzelem érdekében — a sátáni szellemmel való szíves kacérkodás, annak aláfűtése és alátá­masztása, íme, Oroszországban ma az erkölcsi világrend teljes felfordulásában kulminált. A világ hatalmasai, a nemzetek kormányai felfigyelnek ugyan ezekre a jelenségekre, abban a hitben élnek azonban, hogy az égő zsarátnok csak a gyengébb államok struktúráját fogja ki­kezdeni. A tűzcsóva azonban minden állam pil­léreit nyaldossa és ne higyje egyetlenegy ál­lam sem, hogy pillérei elég erősek lesznek arra, hogy a veszedelmeknek ellentálljanak, mert Európának minden állama beteg. Az orosz in­telligenciát száműzték és elmenekült mindenki, akit Lenin vagy Stalin üldöző keze utói nem ért. Az orosz parasztot kiforgatták vagvonából és hontalanná tették, és most, miután már ki­forgatták anyagi és erkölcsi javaiból, most a legnagyobb jótól: hitétől, Istenétől is meg akar­ják fosztani. Az orosz szovjet nyíltan harcot hirdetett az Isten ellen. A magyar állam, a magyar nemzet hálát ad­hat Istennek, hogy a megpróbáltatások napjai­ban lelki egyensúlyát végkép nem vesztette el, hogy nem fogyatkozott meg reménye az igazság Istenében, hogy szeretete, ragaszkodása a szét­tört magyar röghöz csak gyarapodott. Mi egy­előre átláboltuk a fenyegető rémet, a bolsevista eszmék rémét, mi egyidőre — és én azt hiszem, egyszer és mindenkorra (Ügy van! Ügy van! minden oldalon.) túlestünk ezen a veszedelmen, mert mi tudjuk, mit jelent ez a rém egy nem­zet életében. A részvét teljességével fordulunk tehát a mártír^ orosz nép felé, s az az óhajunk, hogy az igazságos Isten mondjon vétót és íté­letet ott, ahol a gyűlölködés tobzódik, ahol az Isten-eszméért annyi orosz vér patakzik. Európában az úgynevezett legyőzött államo­kat lefegyeverezték, minket is, de^ mert a gyűlöl­ködés, a rablott jószág megtartására való törek­vés és az igazságtalan zsákmány megóvásáért való állandó rettegés szülte ezt az elhatározást, vagyis a mi lefegyverezésünket, éppen azért vak gyűlölködésükben nem akarják ezek a ha­talmak észrevenni, hogyha az igazság fény­sugara nem tud is beszüremleni a tanácskozó­termekbe ott Genfben, Hágában és mindenütt másutt, az a mérges gáz, amely Oroszországból felénk áramlik, meg fogja találni a rést és meg­mérgezi ezeknek a győztes államoknak struktú­ráját is. Ami mindenkor történni szokott, az történt most is, hogy a bűnös nagy kapkodásá­46*

Next

/
Thumbnails
Contents