Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-360

Az országgyűlés képviselőházának 860. apparátussal, óriási anyagi áldozatokkal, az adófizetők nagy költségeivel akart a belügyminisztérium, s a népjóléti minisztérium kitenyészteni különféle munkásintézményeket; visszaemlékezük arra, hogy a kurzus első napjaiban valósággal belekényszerítenek az ^állami és városi üzemek munkásait a keresztényszocialista szervezetekbe és most 10 évi működés után itt állanak teljesen üresen, (Propper Saudor: Eljutottak Tiszazugig és Gogánfáig, a nélkül, hogy szervezetükben emberek lennének. — Csik József (a jegyzői emelvényről):\ Azt csak nem lehet állítani, hogy belekényezerítették! — Zaj.) ! Elnök: A képviselő urat rendreutasítom, ne méltóztassék a jegyzői székből közbeszólni! (Propper Sándor: A Beszikárt-nál és a dohánygyárakban levonják a járulékokat! — r Peyer Károly: Nézzék meg, hogy a dohánygyárakban mit csinálnak a nőkkel! — Propper Sándor: Tízéves keresztény erkölcs: Tiszazug és Gógánfa! — Jánossy Gábor: Nem lehet általánosítani! — Meskó Zoltán: Nem lehet ilyet állítani! Mi köze a kereszténységnek ehhez?! — Farkas István: Az igaz, hogy mi köze ehhez! — Peyer Károly: Csak a kurzusnak van köze! — Zaj.) Meskó képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Meskó Zoltán: Tessék Proppert rendreutasítani! Ilyeneket nem lehet mondani!) A szélsőbaloldalt is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Meskó Zoltán: Vallástalanok az emberek, azért van ez!) Meskó képviselő urat újból figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Rothenstein Mór közbeszól. —• Meskó Zoltán: Nekem van közöm a kereszténységhez, Önnek nincs ! — Zaj-) Györki Imre: Tíz éves működésük után^amelyet az állam, a főváros és más közületek állandóan támogattak, most itt állanak és másként nem tudnak mandátumhoz jutni, csak úgy, ha a belügyminiszter úr különféle korrektívumokkal hozzásegíti őket. (Propper Sándor: Mankókkal!) Ugyanígy látjuk, hogy megcsinálták ugyancsak hatósági asszisztencia mellett és hatósági kényszerrel az ébredő-mozgalmat... Elnök: A képviselő urat kérem, méltóztassék a tárgynál maradni. Most a választókerületekről és a szavazókörökről van szó. Györki Imre: Arról beszélek, hogy miért kell megváltoztatni... Elnök: Méltóztassék megengedni, azt hiszem, nemcsak az én megítélésem, hanem mások megítélése szerint is, ez nincs összefüggésben a választókerületek beosztásával. Györki Imre: Az egyik képviselőtársam az imént Folkusházy szerződéséről beszélt és semmiféle észrevétele nem volt ez ellen az elnök úrnak. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék az elnök intelmét visszautasítani. Méltóztassék ahhoz alkalmazkodni. (Farkas István: Kényelmes álláspont!) Györki Imre: Alkajmazkodom. Mondom, állami támogatással ébredő-mozgalmat csináltak és ma itt látunk tízéves ébredőmozgalmat... Elnök: A képviselő urat újólag figyelmeztetem, ne méltóztassék a tárgytól eltérni olyan kérdésre, amely nem hozható még laza összefüggésbe sem a 16. §-szal. Györki Imre: Csak a mondatot akarom befejezni. Ennyi jogom van még a házszabályok szerint. (Zaj.) Itt van még egyetlen egy ébredője az egész országnak, úgy hiszem, az ébredők elnöke, Buday Dezső. Mást felfedezni nem tudok. {Zajos felkiáltások a jobbközépen: Éljen Buday! — ülése 1980 február 26-án, szerdán. 299 Malasits Géza: Es a másiik volt Bárdossy, aki kémkedett.) Elnök: Képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Malasits Géza: Bárdossyt becsukták kémkedésért!) Malasits képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék a saját pártjabeli szónoknak lehetővé tenni, hogy beszédét elmondhassa. (Jánossy Gábor: Mindjárt lejár az ideje, hallgassuk meg!) Györki Imre: A választókerületek kicirkalmazásával, valamint a törvényjavaslatnak azzal a rendelkezésével, hogy minden választókerület egyenlő számban választ törvényhatósági bizottsági tagokat, tulajdonképpen maga a belügyminiszter úr kétféle korrektívumot óhajt keresztülvinni ebben a szakaszban. A .választókerületek egyenlőtlen elosztására már rámutattak felszólaló kén viselőtársaim. Ugyanezt az egyenlőtlen elosztást láttuk a gyakorlatban már a vidéki törvényhatóságokban is, de ugyanezt az egyenlőtlen kerületi beosztást láttuk az országos képviselőválasztások alkalmával is, ahol azokat a választókerületeket, amelyeket a kormány szempontjából megbízhatóknak találtak, a kormány úgy osztotta be, hogy azokhoz egyes községeket vagy hozzákapcsolt, vagy lekapcsolt, a szerint, amint az a kormánypárt érdekeinek megfelelt. Ugyanezt a rendszert viszik keresztül most Budapest székesfővárosban is, holott erre az erőszakolt választókerületi beosztásra semmiféle szükség nincsen, mert azt józan ésszel nem nem lehet megmagyarázni, hogy ellentétes érdeke vagy más érdeke lenne annak a választónak, aki a Rákóczi-út páros oldalán lakik és más érdeke lenne annak, aki a Rákóczi-út másik oldalán lakik; vagy ugyanígy a Múzeum-körút páros és páratlan oldalán lakóknak más és rnás lenne az érdeke, tehát másféle arányszámot, másféle képviseleti érdekeltséget kellene az egyiknek adni, mint a másiknak. A helyes megoldás kétségkívül az, amit mi szociáldemokraták terjesztettünk elő, hogy egész Budapest székesfőváros egyetlen egy választókerületet alkosson és epv választókerület alkotásával a leadott szavazatok arányában osztassanak ki a mandátumok. E tekintetben talán odáig is elmennénk, hogy nekünk teljesen közömbös, hogy a belügyminiszter úr megvalósítja-e azt az arányszámot, amelyet eredetileg akart, —• t. i. százban óhajtotta, a törvénvhatósági bizottsági tagok számát megállapítani — vagv nedií>-megmarad a mellett a módosító javaslát mellett, amelyet az előadó úr képvisel most, hogy 150-ben kívánja megállapítani a megválasztandó tör-, vényhatósági bizottsági tagok számát. A kérdés nem azon múlik, hoffy 100, 140 vagy 150 bizottsági tag üljön-e bent a főváros törvényhatósági bizottságában, hanem azon, hogy igazságosan kapják meg az egyes emberek a mandátumokat, ne pedig privilegizáltán jussanak mandátumhoz azok, akik a budai kerületben laknak és más arányban kelljen a szavazatokat megkapniuk azoknak, akik a fővárosnak olyan kerületében laknak, ahol túlnyomórészt munkások élnek. Az általános vita alkalmával tartott felszólalás omib an már rámutattam arra, hogy az a pluralitás, amely megvan ebben a törvényjavaslatban, sokkal enyhébb formában volt meg az Andrássy-féle választójogi javaslatbán, amelyet — ha jól emlékszem — 1905-hen nem is tudott a képviselőház elé terjeszteni, amely csak tervezet alakjában jelent meg. Akkor az egész ország közvéleménye mégis elsöpörte ezt: az Andrássy-féle plurális választójogi tervezetet; az nem tudott odáig jutni, hogy itt a plénumban tárgyalás alá kerüljön, mert az : akkori