Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-360

300 Az országgyűlés képviselőházának i nemzeti közvélemény lehetetlennek tartotta, hogy állampolgárok és állampolgárok, választók és választók között olyan kiáltó igazságtalanság történjék, mint amilyen kiáltó igazságtalanság történik ebben a javaslatban. Most jön egy kormány, .amely szereti magát keresztény és nemzeti kormánynak nevezni, amely állandóan hangoztatja az igazságra való törekvést s a legsúlyosabb igazságtalanságot kívánja törvénybe iktatni. A legsúlyosabb aránytalanság törvénybefoglalása lesz ez a javaslat s amikor ezt megcsinálja, időnként feláll a belügyminiszter úr és azokhoz csatlakozik, akik bennünket azzal vádolnak, hogy mi." osztályszempontok szerint bírálunk el egyes tényeket és az osztályharcot mi idézzük fel. Van-e az osztályszempontoknak súlyosabb felidézése, mint ami éhben a javaslatban benn foglaltatik! A legkirívóbb osztályszempontok szerint van megalkotva ez a törvényjavaslat, mert ez azt mutatja, hogy a vagyonos, a jobb módú embereknek sóikkal kevesebb száma kell ahhoz, hogy mandátumhoz juttassanak valakit, mint azoknak a választóknak vagy dolgozóknak, akik a főváros más területén laknak, mert anyagi képességeik nem olyanok, hogy a városnak jobb és gazdagabb kerületében lakjanak, hanem kénytelenek tömeglakásokban és a külső területeken meghúzódni. Rámutattak itt már arra az igazságtalanságra, amely fennáll e szerint a kerületi beosztás szerint. Ha elfogadjuk azt az arányszámot, amelyet Petrovácz képviselő úr itt felemlít, hogy 9989 választó van az I. közigazgatási kerületben s ha összehasonlítjuk, hogy a VIII. közigazgatási kerületben a választók száma 45.976, tehát kerekszámban 46.000, — mert csak 24-gyel kevesebb — akkor is látjuk, hogy ötszörannyi szavazat szükséges egy mandátum elnyeréséhez a főváros VIII. kerületében, mint az I. kerületben. (Petrovácz Gyula: Nem stimmel! Az tizet választ, ez tizennégyet!) Akkor sem stimmel, t. képviselő úr. De még nagyobb az igazságtalanság iákkor, ha figyelembe vesszük, hogy az a számadat, amelyet Petrovácz^ képviselő úr előterjesztett, nem fedi a valóságot és pedig azért nem fedi, mert az Ő általa hivatkozott szám s az a számarány, mely kezeim között van, amely szerint 9989 az^ I. közigazgatási kerületben lakó választók száma, azonban a VIII. kerületben kerekszámban 46.000, tulajdonképpen csak az országos képviselőválasztásra megállapított választók száma. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ha azonban figyelembe vesszük ennek a törvényjavaslatnak rendelkezéseit, amelyek még jobban korlátok közé szorítják a választók számát, akkor ebből ismételten le kell számítani bizonyos százalékot, amely körülbelül 10—15% között mutatkozik és ha ezt figyelembe veszszük, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy az L közigazgatási kerületben tulajdonképpen 8000 és néhány száz lesz a választók száma, ellenben a VIII. választókerületnek akkor még mindig 44.000 vagy 43.000-es arányszámával találkozunk. Nyilvánvaló tehát ebből, hogy ez a súlyos aránytalanság, amely itt van, tisztán eltolódás azoknak a kerületeknek a javára, amelyekben túlnyomórészt annak a pártnak bizottsági tagjai ülnek benn a törvényhatósági bizottságban, akik a kormánypárthoz tartoznak, elsősorban a keresztény gazdasági párt, másodsorban pedig nem is tudom, hogy hogy hívják, a Kozma— Ripka vagy községi polgári pártnak — vagy minek nevezzem — összetételei kapták tulajdonképpen a mandátumok jelentékenyebb részét a 0. ülése 1930 február 26-án, szerdán. budai kerületekből. Azért akarja a belügyminiszter úr tisztán ezek privilegizált helyzetét továbbra is fenntartani, hogy a két hatalmi párt vagy hatalmi csoport az ő mandátumát, äz ő hatalmát megtarthassa. Ezért ideáll a t. belügyminiszter úr és egy törvényjavaslatot terjeszt be, mert más célja ennek a törvényjavaslatnak nincsen. Ha tisztán csak az a célja lett volna a t. belügyminiszter úrnak, hogy az elavult adminisztrációt megjavítsa, ezt elérhette volna úgy is, hogy a törvényjavaslat politikai részéhez egyáltalában nem nyúl hozzá. T. Ház! Azzal a ténnyel szemben, hogy a belügyminiszter úr szükségesnek tartja a választókerületek újból való beosztását és azoknak egyenlő mandátum-mai való felruházását, az a csekély módosítás, amelyet az előadó úr beterjesztett, amely bizonyos korrektívumokat jelent, olyan kevés, hogy a magam részéről azt elfogadni nem tudom. Nem vagyok ettől a korrektívumtól úgy elragadtatva, mint Szilágyi t. képviselőtársam, aki azt mondotta, hogy azért is elfogadja azt, mert ha nem fogadná el, akkor azt a felfogást éreztetné a belügyminiszter úrral, hogy hiába akar itt engedményeket tenni, ezek az engedmények nem elégítik ki a vele szemben álló politikai pártokat. Ha a t. belügyminiszter úr olyan korrektívummal, olyan módosítással jön, amely megfelel az igazságos elosztásnak, akkor én ezt örömmel fogom elfogadni s hajlandó vagyok az általa beterjesztett javaslatot is megszavazni. Az előadó úr által beterjesztett .módosítás azonban a legsúlyosabb igazságtalanságot tartalmazza és talán csak egy árnyalattal enyhíti azt a kiáltó igazságtalanságot, amely egyébként megvan az egész tör vény javaslatb an. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Györki Imre: Rögtön befejezem. Mondom, ez az apró kis módosítás nem szolgálja azt a célt, hogy itt az egyenlő elbánás elvének megfelelően rendezzék a kérdést. Minthogy ez a módosítás még messze^ áll attól a módosítástól, amelyet Farkas István t. képviselőtársam terjesztett be az egész szociáldemokratapárt képviseletében, hogy t. i. az egész Budapest egy választókerületet alkosson és a leadott szavazatok arányában történjék a mandátumok elosztása, ezért a szakaszt elfogadni nem tudom. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel tisztelettel kérem, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak a kéréshez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt^ idő utolsó félórájában az interpellációkra kell áttérni, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javasolom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a mai napirenden szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha, igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig áttérünk az interpellációikra. Az első interpelláló Hegymegi Kiss Pál képviselő úr írásbeli interpellációja. Kérem a jegyző urat szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa): «Interpelláció a népjóléti miniszter úrhoz. Debrecen városa-