Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-360

298 Az országgyűlés képviselőházának den farsangnak megjön a böjtje, a fekete farsangnak is!) Az én megítélésem szerint tehát a régi választókerületi beosztás lehetetlenné tette volna, iogy a szociáldemokrácia kihasználj a agitáció céljára ennek a reakciós törvényjavaslatnak kinövéseit. A régi választókerületi beosztás nem használt volna a szociáldemokratáknak, ez az új választókerületi beosztás pedig használ nekik, mert ügyesen kihasználják azt az agitáció cél jaira. Politikai célszerűségi szempontból sem mentem volna tehát bele egy ilyen választókerületi beosztásba, amelynek, mi tűrés-tagadás, tényleg az a látszata, hogy itt a pártérdekek honorálásáról van szó és mivel két választókerület beosztását illetőleg a kormányhoz legközelebb álló Községi Polgári Párt lett volna csak a vesztes a régi választókerületi beosztással, jogos tehát az a feltevés minden kritizáló képviselő részéről, hogy ez az új választókerületi beosztás a kormányhoz legközelebb álló Községi Polgári Párt hasznát célozza. Nem fogadom el a törvényjavaslatnak ezt a részét azonfelül, már csak azért sem, mert nem tudom kivonni magam a megyei törvény hatása alól. Az 1929 : XXX, tc-ben a vármegyéknél a választókerületek beosztását szabályrendeleti jogkörbe utaltuk., Szabályrendeleti jogkörbe utaltuk azt is, hogy melyik választókerületben mennyi bizottsági tagot lehet választanig itt a székesfővárosban a törvényhozás állapította meg mindezt, és íme, ez megint egy kiáltó példa arra, amit a belügyminiszter úrral szemben mindig vitatok, hogy a székesfőváros hátrányosabb, helyzetbe jut, alárendeltebb helyzetbe jut, mint egy vidéki törvényhatóság. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Holott például az uralmon lévő párt, amikor a szavazás titkosságának kérdéséről volt szó, éles különbséget tett országos vonatkozásban vidék és város között, (Meskó Zoltán: Elég helytelenül.) itt pedig fordítva, hátrányosabb és alárendeltebb helyzetbe juttatja a törvényjavaslat a székesfőváros lakosságát, amelynek intelligenciáját pedig kétségbevonni természetesen nem lehet. Azt feltételezni, hogy ez az intelligens lakosság nem veszi észre azt, hogy mit jelent egy ilyen kicirkalmazott választókerületi beosztás, megint nem lehet, mert a legrosszabb taktika feltételezni másról valami tájékozatlanságot, tudatlanságot vagy butaságot. A székesfőváros közönségének értelmi színvonala olyan magas, hogy a főváros közönsége teljesen és tökéletesen tisztán lát. Minden jogúk megvan tehát az ellenzéki képviselőknek arra, hogy kíméletlenül ostorozzák a törvényjavaslatnak ezt a részét, mert ez a törvényjavaslat nem védhető meg, nem is próbálkozik evvel senkisem, nem is áll fel védelmére senki sem, mert kiparirozhatatlanok azok a támadások, amelyek a választókerületi beosztást érik. (Petrovácz Gyula közbeszól. — Peyer Károly: A demokrata rendelkezéseket nem védte meg a bizottságban, most védje meg a plénumban! — Petrovácz Gyula: En elvégeztem a magam kötelességét! — Peyer Károly: Rendben is van az, jól el van végezve! — Propper Sándor: Sikerült kivégezni az autonómiát! — Zaj. — Elnök csenget.) Az a Junktim, amely fennáll ebben a javaslatban, a közigazgatási beosztás és a választókerületek beosztása között, helytelen, ezt meg fogja bánni az uralmon lévő. kormány, ilyent nein szabad csinálni, ez höltbizonyossággal visszafelé sül el. Visszafelé sülhet el nyomban, amint egy kormány változás, irányváltozás történik és akkor^ keservesen megbánják ezt azok, akik javasolták, és törvényerőre emelték. A Junktim-amúgy is helytelen,; helytelen, ha a '60. ülése 1930 február 26-án, szerdán. területet nézem, hely telén, ha a lakosság számát nézem. Sem a terület nagyságát, sem a lakosság lélekszámát tekintve nem arányos az a helyzet, hogy a közigazgatási kerülettel azonos a választókerület. Amikor elismerem, hogy az előadói javaslat igenis, javított a helyzeten, — s^ ebben a tekintetben ellentétben vagyok szociáldemokrata képviselőtársaimmal, akik felszólaltak; állítom, hogy az előadói javaslat javított a helyzeten, már csak azért is, mert a bizottsági tagok száma felemelkedvén, módot nyújtott arra, hogy egyes választókerületekben a kiáltó nagy különbségek | némileg csökkentessenek, envhíttessenek — i ugyanakkor azonban az előbb említett elvi kifogásaimnál fogva a törvényjavaslatnak ezt a részét nem fogadom el. Az előadó úr módosítását illetőleg már csak azért is elismerem, hogy a helyesbítés jobb j helyzetet teremt, mert ha az ellenzéki oldalon nem ismerem el azt, hogy ez javulást hozott, ; akkor a kormányt tulajdonképpen abba a hely| zetbe kergetem bele, hogy nem érdemes engedni semmiféle követelésnek, mert hiába enged a követeléseknek, elismerés nem jár ki érte. (Já! nossy Gábor: Régi igazság!) En igenis, hangJ súlyozom, hogy a tíz újonnan beiktatott városi | bizottsági tagnak a kerületek között való elí elosztása a választókerületek közötti igazságtalanságot némileg enyhíti. (Ügy van! a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik! Fitz Arthur jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Ügy a mostani szakasz vitájánál, mint a törvényjavaslat általános vitájánál azt a csodálatos jelenséget észlelhettük, hogy az egyes varosházi pártok képviselői, helyesebben vezérei, amikor felszólaltak, mind azt jelentették, hogy a hátuk mögött óriási tömeg van, s ennek a tömegnek érdekében akarják ezt a törvényjavaslatot keresztülvinni. Ugyanezt a nyilatkozatot hallottuk Wölff Károly képviselő úr részéről is, aki felszólalásában hangoztatta, hogy háta mögött áll a keresztény Budapest s a budapesti keresztény nagy választótömegek érdekében akarja a városházát továbbra is a keresztény és nemzeti szellemben fenntartani. A többi városházi pártok vezérei részéről ugyanilyen nyilatkozatot hallottunk. Egyedül a szociáldemokrata felszólalók részéről nem történt ilyen nyilatkozat. Mégis a szociáldemokraták állanak elő olyan javaslattal, amely azt foglalja magában, hogy alávetik magukat annak, hogy a választók döntsenek abban: hány bizottsági tagot akarnak, vagy tudnak az egyes pártök részéről a törvényhatóságba beküldeni, ne pedig a belügyminiszter úrnak adják meg a lehetőséget különféle korrektivumok törvénybe iktatásával à mandátumok szaporítására. Állandóan azt hirdetik a másik oldalról, hogy a szociáldemokratákat elhagyták a tömegeik, hogy csak keretek, vezérek vannak, de a tömegek nincsenek meg, s mégis benyújtanak egy törvényjavaslatot, amely 107 szakaszból áll, s e törvényjavaslatnak úgyszólván minden szakasza úgy van megszövegezve, hogy az ellen a szociáldemokratapárt ellen hadakozik, amely szociáldemokratapárt — legalább a kormány felfogása szerint és egyes kereszténypárti felfogások szerint — tulajdonképpen nincs. '

t -. '*. Hát miért ez a hadakozás ellené? Ezt a hadakozást^ nemcsak most észlelhetjük hanem észlelhetjük már a kurzus virágzása óta, 10 esztendő óta. Látjuk azóta, hogy nagy' állami