Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-360

Az országgyűlés képviselőházának 360. ülése 1930 február 26-án, szerdán. 297 lapítja meg/ Az 1872. évi XXXVI. tc.-ben a törvényhozás a választókerületek kialakítását a Budapest székesfőváros törvényhatóságára, mint mint autonóm testületre bízta. Ugyanezt a gondolatot fogadtuk el a vidéki törvényhatóságokra nézve is, ahol a kerületi beosztás szintén az autonómiára van bízva. Itt a kerületi beosztásról már a törvényjavaslat intézkedik, a szavazókörök megállapítását ellenben közigazgatási szervre, a polgármesterre bízza a törvényjavaslat. Nézetem szerint a szavazókörök megállapítása, ha ezt nem törvénnyel rendezik, csakis szabályrendeletben lehetséges, mert hiszen ez állandó érvényű, szabályrendeletek alkotása pedig a törvényhatósági kögyűlés hatáskörébe tartozik. Ennélfogva nagyon kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék megfontolni ezt a kérdést és a szavazókörök beosztását az autonóm hatáskörébe utalni át. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Elvi álláspontomnál fogva a választókerületekre vonatkozó pontját ennek a törvényjavaslatnak nem fogadhatom el. (Propper Sándor: Nincs egy elszánt kormánypárti, aki védelmezné!) Nem fogadhatom el annál az elvi álláspontomnál fogva, hogy következetesen az általános titkos, egyenlő választójognak voltam, vagyok és leszek a híve. Már pedig, aki az általános választójog híve, aki azt tartja, jónak, üdvösnek és alkalmas eszköznek a székesfőváros közönsége akaratának kialakítására, az nem fogadhatja el ezt a szakaszt, mert ez a szakasz az általános választói jog jelentőségét lerontja és azokat az üdvös hatásokat, amelyeket az általános választójogtól várunk, megsemmisíti vagy legalább is kisebbíti. Hasonló a megítélésem abban a tekintetben, hogyha a titkos választójogtól jót várok, mint ahogy jót várok elvi meggyőződésemből kifolyólag, ezt a reményemet egy ilyen választókerületi beosztás csökkenti, esetleg teljesen meg is semmisítheti. Végül pedig, ha az egyenlő választójognak vagyok meggyőződéses híve, akkor csakugyan nem fogadhatom el ezt a javaslatrészt, mert ez a választójog egyenlőségének egyenes megtagadása. Az általános egyenlő titkos választójog híve tehát az én megítélésem szerint ezt a választókerületi beosztást elvi álláspontjánál fogva sem teheti magáévá. Deinem teszem ezt magamévá politikai célszerűségi szempontból sem, mert úgy ítélem meg a székesfőváros jelenlegi helyzetét, hogy egyszerűen nincs szükség ilyen választókerületi beosztásra. Ha exponált, erős nacionalista vagyok, akkor is azt állítom, hogy nincs szükség- erre az internacionalistákkal szemben; ha exponált keresztény községi párti vagyak vagy volnék, akkor is azt állítom, hogy nincs szükség ilyen választókerületi beosztásra más pártokkal szemben. (Mozgás a baloldalon.) Ha pedig korrekt! vumokát keresünk, ha védekezni akai'unk a szociáldemokrácia ellen még a választókerületi beosztással is, akkor sem tartom szükségesnek ezt a választókerületi beosztást és azt nem fogadhatom el. Mi történt volna, ha az igen t. belügyminiszter úr arra az elvi álláspontra helyezkedik, hogy itt politikai reformra uincs szükség, és a választójogihoz, a választókerületekhez hozzányúlni nem kell. Egészen őszintén beszélhetünk a szociáldemokraták jelenlétében erről a kérdésről. Állítom, — és a választás nekem fog igazat adni — hogyha a régi kerületi beosztással, a régi választójoggal bonyolítottuk volna le a községi választást, akkor a szókiesfőváros községi választásának eredménye a következőképpen nézett volna ki. A legnagyobb párt, a keresztény községi párt, — az arány szerint beszélek — legalább is olyan aránnyal jött volna be a választásnál, mint amilyen aráyban most van, esetleg még erősödött volna. Az én megítélésem szerint erősödött volna. Sohasem tagadtam, mindig elismertem, hogy a keresztény községi, pártnak tömegei vannak, hivatkozhatik tömegekre és állítom, hogy a régi kerületi beosztással, ez a keresztény községi párt a legközelebbi választásokon nagy aránnyal jött volna be. Mi történt volna a többi pártokkalf A Községi Polgári Pártnak az én megítélésem szerint tömegei nincsenek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát mije van? — Propper Sándor: Kozmája van!) A Községi Polgári Pártba egyikünk-másikunk belépett és hosszabb vagy rövidebb ideig a Községi Polgári Párt tagja volt, de sajnálattal konstatálta mindegyikünk, hogy választóink e lépésünket nem hagyták jóvá, ha voltak tömegeink, nem jöttek velünk, ezt a lépésünket nem helyeselték, (Peyer Károly: Aaért kell most a szelvényeket odaragasztani!) úgyhogy csak saját személyünkre nézve tettünk ilyen lépést, ellenben a^ válásztóközönség azt sohasem hagyta jóvá. Állítom, hogy egy választásnál, ha az a régi választókerületek f szerint bonyolíttatott volna le, a Községi Polgári Párt igenis lényegesen csökkent volna létszámban s ha nem is tűnt volna el egészen a községi élet színteréről, de elenyészően csekély hányada jött volna csak be. (Kozma Jenő: En az ellenkezőt állítom! — Peyer Károly: 8% szavazó! — Kozma Jenő: Ugyan kéreni! Már megmagyaráztam!) A liberális polgári pártok e választókerületi beosztás nélkül, tehát a régi választókerületi beosztás mellett csiak akkor nyerhettek volna el a mai arányszámuknak megfelelő mandátumot, ha végre-valahára a közöttük lévő széthúzásokat, személyi ellentéteket kiküszöbölték volna és valamilyen paktum alapján tömörültek volna. Ha azonban a jelenlegi széthúzások, személyi gyűlölségek, amelyek a liberális polgári ellenzéki pártok vezetői között fennállnak, változatlanul fennmaradtak volna, ebben az esetben természetes, hogy a legközelebbi választáson a liberális polgári ellenzéki pártok is háttérbe szorultak volna. Ugyanilyen arányban növekedett volna a Wolff Károly t. barátom vezetése alatt álló párt és a szociáldemokrtatanárt. A liberális polgárság kilátásai tehát a szerint alakulnak, — állítom ma is — hogy képesek-e a maguk között lévő széthúzásokat kiküszöbölni, igen vagy nem'? A szociáldemokratapárt az én megítélésem szerint a régi kerületi beosztás szerint nem nyert volna, de jelenlegi százalékarányát ismét behozta volna. így azonban a székesfővárosi törvényjavaslat vitájánál azzal az intenzív munkálkodással, amelyet itt a nép jogok védelmében kifejtenek, állítom, hogy ennek a törvényjavaslatnak reakciós része a szociáldemokrácia malmára hajtja a vizet, az ő számukra poanpás pe-, esenyét jelent, az ő számukra agitációs anyagot ielent. Ezt ügyesen ki is használják, mert mint látjuk, verekednek egyik paragrafussal a másik után. Itteni felszólalásaikat felhasználják választási agitációra, az itt való tartózkodást tribünnek tekintik, ahonnan a szó messze hallatszik. (Felkiáltások a szélsőbalodálon: Jogosan!) Igen, ennek a törvényjavaslatnak reakciós része számukra hasznot jelent és (Propper Sándor: Végeredményben minden reakció a haladást szolgálja!) ezek a felszólalások számukra szavazatokat jelentenek. (Propper Sándor: Min-