Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-360
296 Az országgyűlés képviselőházának 360. ülése 1930 február 26-án, szerdán. Meskó képviselő urat, fordítson több gondot arra a könyvre, amelynek egyelőre csak megjelenését ígérte. Sokkal hasznosabb lesz ez, mint nekem közbeszólni. Ha megjelenik aza könyv a könyvpiacon, annak lesznek olvasói, itt nem igen vannak hallgatói. Elnök: Kérem a kép vizelő urat, méltóztassék a tárgynál maradni. f Malasits Géza: Mondom, lehetetlenné vált számunkra téve, azért nem tudtunk részt venni a választásokon. De a mellett, hogy a 16. §-ban a pluralitást statuálják, a mellett, hogy erős eszközökkel gondoskodnak arról, hogy a jobbinódúak uralma valahogyan meg ne inogjon, még egy korrektivumot helyeztek el itt igen szépen, igen szerényen, amely mint egy kis ibolya a sok vad bozót közül világít felénk, amikor azt mondják: a szavazóköröket a polgármester állapítja meg. Kérem, ha a szavazókörök megállapítása a polgármester kezébe kerül, akkor ez egy második korrektivum s akkor véletlenül sem kerülhet be szegény ember. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ezt tessék megmagyarázni! — Wolff Károly: Ez eddig is így volt! Ez nem határoz semmit! — Zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Malasits Géza: Sokkal jobb, ha az igazolóválasztmány állapítja meg. Elnök: A képviselő úr, úgy látom, nem hallotta figyelmeztetésemet. Beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. (Peyer Károly: Ha nem jelent semmit, akkor mi akadálya annak, hogy igazoló választmány csinálja? — Scitovszky Béla belügyminiszter: Mert nincs értelme! — Folytonos zaj.) Csendet kérek! Méltóztassanak megengedni, hogy a szónok beszédét befejezhesse. Malasits Géza: T. Képviselőház! Csak azt akarom még mondani: annak ellenére, hogy a 16. § még az előadói módosítással is súlyos pluralitást jelent a dolgozók hátrányára és a jobbmóduak érdekében és bár a 16. § 5. bekezdése ugyanezt a célt szolgálja, céljukat az urak mégsem fogják elérni azért, mert a fetörekvő néposztályok ereje lesz akkora, hogy ennek a szakasznak ellenére is elsöpri az urakat helyükről. A szakaszt nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Habár ennek a szakasznak vitáját már nagyon is kimerítették, méltóztassék nekem megengedni, hogy rámutassak néhány olyan szempontra, amely szempontokat a vitában még nem hoztak fel. Mielőtt azonban ezt tenném, kénytelen vagyok reflektálni a belügyminiszter úr kijelentésére, a Beszkárt-üggyel kapcsolatban. Amikor a pénteki ülésnapon azt állítottam, hogy a belügyminiszter úrnak is tudomása volt ezekről a Beszkárt-fizetésekről s amikor Fábián Béla képviselőtársam közbeszólás formájában megkérdezte a miniszter urat, hogy igaz-e ez, akkor a belügyminiszter úr azt felelte, hogy nem igaz. En a Beszkári-dolgokat itt a parlamentben hallottam; mondhatom, megbotránkoztam rajta és ennek folytán érdeklődtem utána, mert nem tudtam megérteni, hogy ahol ilyen intenzív ellenőrzés van, miképpen lehetséges ekkora nagy fizetések megállapításai Érdeklődtem a belügyminiszter úrnál is, kérdeztem, tud-e erről; azóta érdeklődtem több más képviselőtársamnál is s képviselőtársaim, arról tájékoztattak, hogy azon az igazgatósági ülésen, amelyen a szerződéstervezetet elfogadták, azt úgy fogadták el s azért járultak hozzá, mert Budapest székesfőváros főpolgármestere azt jelentette ki, hogy ez a szerződéstervezet az illetékes tényezőknek — illetékes tényezők alatt értek három minisztert, a belügyi, a kereskedelemügyi és a pénzügyminisztert (Szilágyi Lajos: Ma is ezt állítjuk!) — előzetesen be lett mutatva, a felügyeleti hatóságnak tehát nincs kifogása az ott megállapított illetmények ellen; ezért fogadták el. (Wolff Károly: Ezt mondta a főpolgármester! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem mutatták be. — Meskó Zoltán: Ezt mpndja, a főpolgármester még ma is? — Szilágyi Lajos: Igen, ma is! — Meskó Zoltán: Ezt kívántam leszögezni! — Derültség.) Nekem tehát mindegy, hogy aktaszerüen intézték-e el, mert ha előzetesen bemutatták, akkor már bizonyos előzetes hozzájárulást kellett hogy kérjenek. Ebből én jogosan feltehettem azt, hogy itt a politikai felelősség a kormányra s annak tagjai között a belügyminiszter úrra is hárul, mert Budapest székesfőváros főpolgármestere ezt előzetesen bemutatta. En magam erről nem tudok, s a világért sincs okom a belügyminiszter úr szavaiban kételkedni, de én hivatkoztam akikor is a^orrásra, most is hivatkozom rá, hogy Budapest jelenlegi polgármestere, (Felkiáltások a balközépen: Fő! Fő!) illetőleg főpolgármestere ezzel vitte oda ezt a szerződéstervezetet az igazgatósági ülésbe, s voltaképpen a kormány hozzájárulásán és tekintélyén alapult azoknak a fizetéseknek a megállapítása. (Farkas István: Szóval a kormány hozzájárult? Ügy vitte be a főpolgármester! — Szilágyi Lajos: Kis formahiba van!) En nem voltam jelen, de amit én állítottam, az igaz. Itt legfeljebb arról lehet szó, hogy a főpolgármester úr rosszul referált a belügyminiszter úrnak vagy azon az igazgatósági ülésen referált roszszul; de egy bizonyos és pedig az, hogy erről a felügyeleti szervnek tudomása volt és azoknak, akik határoztak, úgy lett a dolog előadva, hogy a kormány az előzetes szerződéstervezethez hozzájárult. Ez volt a lényeg s ennek igazságáért vállalom a felelősséget. Mármost nekem az ebben a szakaszban kontemplált kerületi beosztáshoz van még egypár megjegyezni valóm. (Peyer Károly: Remélem, hogy a miniszter úr nyilatkozni fog erre vonatkozólag!? — Zaj. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Tegnap már nyilatkoztam! — Peyer Károly: Ez ellentétben van a nyilatkozattal! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nincs ellentétben! Tessék elolvasni, hogy mit mondtam! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hegymegi Kiss Pál: Sajnos az, hogy a kerületi beosztás milyen legyen, már az előző szakaszokban meg van állapítva. Ha méltóztatnak a törvény indokolását átnézni, akkor méltóztatnak azt is megállapítani, hogy voltaképpen közigazgatási szempontokból kell a kerületi beosztás, illetőleg azoknak szaporítása. Nézetem szerint a 3. bekezdés ezzel ellenkezik, mert itt közigazga| tási szempontból nem állítja be a kerületeket, | ellenben politikai szempontból már most beállítja a kerületi beosztást. Én ezt a magam részéről nem helyeslem s azon az állásponton vagyok, hogy az előző fővárosi törvényben megállapított beosztás helyes. Azon az állásponton vagyok, hogy a köz jogosítvány ok gyakorlására megállapított területek határait folytonosan változtatni szintén nem helyes, r mert ez a közl akarat helyes kialakulásának gátja. Másik kifogásom a szakasz utolsó bekezdéI sere vonatkozik, amely szerint a választókerületeken belül a szavazóköröket a polgármester ál-