Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-360

Az országgyűlés képviselőházának 360. ülése 1930 február 26-án, szerdán. 295 minden megállapított^ számú szavazóra esik egy képviselő. Ezeket aztán kerületenként igen szépen fel lehet osztani és akkor nem fordulnak elő azok a szörnyű aránytalanságok, amelyek tényleg megvannak. Mi azért jöttünk ide, illetve azért küldtek bennünket ide, hogy a dolgozó nép fájdalmának. bajainak, nyomorúságának kifejezést adjunk. Arculcsapásként bat a szegény emberre, amikor olvassa, hogy valaki, aki a Várban lakik, hatszoros pluralitással bír. Arculcsapásként éri azt ;a munkásembert ez, aki tudja, hogy ő is becsülettel dolgozik nemcsak a maga javáért, hanem ennek az országnak boldogulásáért is, amelyet állítólag a kapitalistákon keresztül kell neki szolgálnia. Az a munkás arculcsapásnak érzi azt, hogy ő szavazata, mert a VI. kerületben, vagy a VII., vagy a VIII. kerületben lakik, kisebb értékű, mint azé, aki az I. kerületben, vagy pláne a favorizált Krisztinavárosban iakik. (Petrovácz Gyula: Farkas duplát adott a Belvárosnak! — Farkas István: Fogadja el a javaslatunkat! — Zaj.) A Belvárosban is aránytalanul kevés a szavazók száma, 26.000 és néhány száz szavazó választ tíz törvényhatósági bizottsági tagot, amivel szemben — mint mondom — körülbelül 80.000 választó választ a VI. kerület ben tízet. (Peyer Károly: Egy szavazótkerüíet legyen! — Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Petrovácz Gyula: Hogyne! — Peyer Károly: Nagyon -megritkulva jönnének he az urak! — Propper Sándor: Miért félnek tőle? — Petrovácz Gyula: En nem félek, de nem akarok vörös városházát! — Propper Sándor: Honnan tudja? Tíz éve preparálják már a közönséget s csak eddig tudtak eljutni? - Zaj.) Elnök: Csendet kérek a baloldalon, képviselő urak. Kérem Propper képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Malasits Géza: Nem lehet tehát letagadni azt, hogy itt súlyos pluralitás van éppen a szegény és dolgozó nép hátrányára s a jómódúak javára, akik egyébként mint érdekképviseleti tagok amúgy is bekerülnek a különböző testületek révén a főváros törvényhatósági bizottságába. Bár az előbb az elnök úr is kifogásolta, a túloldal helyeslése mellett azt, hogy mi itt külföldi példákat hozunk fel, mégis kénytelen vagyok egy egészen konkrét külföldi példát én is ide hozni. A legutóbb olvashattuk a Magyar Párt Csehszlovákiában megjelenő lapjaiban, hogy a demokrácia Csehszlovákiában nem olyan víztiszta, mint amilyennek Benes és társai oda akarják állítani. A magyar lapokban is benne volt és olvasható volt, hogy például a magyartót kerületekben egy képviselő vagy egy szenátor megválasztásához sokkal több szavazatra van szükség, mint magában Csehországban vagy Morvaországban. Ezzel a kis korrupcióval igyekszik a cseh nemzetiség — a magyar lapok szerint uralmát biztosítani. (Farkas István: Innen vették a mintát! — Propper Sándor: Ez volt a recept! — Zaj.) Erre természetesen általános a felháborodás és az Összes kormánypárti és titkos kormánypárti lapok tremoló hangon írtak arról a szörnyű igazságtalanságról, amelyet Csehszlovákia a magyar kisebbségekkel szemben elkövet. Én is elítélem ezt az eljárást és ha így van,. — nekem ugyan még nem állt módomban kontrollálni ezeket az adatokat — én is és pártom min^ den tagja a legélesebben elítéljük azt az eljárást, hogy a pluralitás rendszeresítésével teszik lehetetlené a magyarság kellő mértékű képviseletét. De ha mi felháborodunk azon, amit a csehek nemzetiségi uralmuk fenntartása érdekében Csehszlovákiában csinálnak, akkor ne háborodjanak fel az urak, ha mi itt erről az oldalról a legélesebben tiltakozunk az ellen, hogy a dolgozók nemzetiségével szemben (Felkiáltások jobbfelől: Ilyen nemzetiség nincs!) alkalmazzák ugyanezt a pluralitást. Micsoda arccal mennek ki az urak, mit fognak az urak mondani, ha egy nemzetközi fórumnál azt fogják mondani: mit panaszkodnak, mit írnak az önök lapjaiban pluralitásról, arról, hogy mi nemzetiségi uralmunkat pluralitással tartjuk fenn, hiszen önök osztályuralmukat tartják fenn pluralitással. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nézzék meg Budapest törvényhatósági bizottságának választását, ahol jobbmódú kerületekben 7000 választó választ tíz képviselőt, a szegény emberek kerületében pedig sokszor százezer ember választ ugyancsak tíz képviselőt. Tehát nyolcszoros, tízszeres a pluralitás, (Petrovácz Gyula: Nincs!) a mellett még egyszer mondom, az örököstagok és az érdekképviseleti tagok mind abból az osztályból kerülnek ki, amelynek érdekében ezt a pluralitást az urak csinálják. Mondom, ezért nem szabad felháborodni, ellenkezőleg azt az ideális állapotot kell elfogadni, amelyet mi javasoltunk: legyen Budapest egy kerület és aránylagosan, egyenlően válassza meg minden kerület a maga képviselőit a törvényhatósági bizottságba. . Most még néhány szót a szavazókörök beosztásáról! Én a legutóbbi választásokon praktikusan vettem részt és itt kívánok felelni Petrovácz Gyula t. képviselőtársamnak arra, hogy: passzivitás. A képviselő úr borzasztóan örülne annak, ha mi passzivitásban lennénk. 1920-ban is örültek az urak, hogy mi passzivitásba léptünk, (Petrovácz Gyula: Vagy nem beszélni róla, vagy megcsinálni!) sőt nagyszerűen előmozdították. (Peyer Károly: Azt majd a mi fórumaink döntik el! Mert nekünk fórumaink vannak és nem diktátoraink! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon! Malasits Géza: Petrovácz Gyula képviselő úr bizonyára emlékszik még igen t. elvtársának működésére a propagandaminisztérium működésére, azokra a gyönyörű plakátokra, amelyeken magát a Názáretit is segítségül vették azért, hogy a kereszténypártot győzelemre vigyék, és arra az acélsisakos plakátra is méltóztatik bizonyára emlékezni, amellyel a nemzeti hadsereget is belehurcolták a napi politikába... (Meskó Zoltán: Reszkess, sötétben bujkáló ellenforradalmár! Reszkess! — Farkas István: Már reszket? Miért reszket úgy Meskó? — Meskó Zoltán: Soha sem reszkettem! De ha már plakátokról beszélnek, ne feledkezzenek meg erről sem!) Elnök: Meskó Zoltán kén viselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Malasits Géza: Ezzel is csak a bplsikat utánozták, — mert azokon is ez volt -* reszkess, ha nem szavazol a keresztény egységespártra. A bolsikat utánozták ebben is. Azonkívül mozgósították az ifjakat a gummibótokkal! (Meskó Zoltán: Maguk egy párt voltak! Nem? — Peyer Károly: Ki volt egy pártban? — Meskó Zoltán: A szociáliemokratapárt! — Peyer Károly: Nem volt egy párt! — Meskó Zoltán: Egyesültek!) Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat ismételten figyelmezetetem, maradjon csendben. (Propper Sándor: Mi az, \ Meskó, kormányfőtanácsos akar lenni?! — Meskó Zoltán: Köszönöm, én a nélkül is méltóságos vagyok, nincs rá szükségem! — Rothensteiri Mór: Egyelőre csak sántikál benne! — Derültség.) Malasits Géza: Egyelőre arra kérem 44*