Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-360

Az országgyűlés képviselőházának 360. sok panamát nem lehetett megcsinálni, mert a , mi ellenőrzésünk ott volt (Zaj a jobboldalon és a j kCzépen.) és

f lehetetlenné tette olyan ingatlanok megvételét és olyan stallumok létesítését, amelyeket kÍL önben önök megvettek, illetőleg létesítettek volna. (Perovácz Gyula: Akkor csak passzivitásba! — Farkas István: Azt majd mi döntjük el és nem maga, Petrovácz! — Zaj.) Ez az állásfoglalás, amely itt történik a kerületi beosztással, igenis jogcím arra, hogy a velünk szemben ellenséges államokban lakó és ve- ! zető állást betöltő politikusok azt mondhassák: ! miért hivatkozik a magyarság arra, hogy a ki- ] sebbsegi jogokat meg akarja védeni, amikor | odahaza s'mi védi meg a kisebbségeket és azok j megvédését nem teszi lehetővé? (Taps a szélső- I baloldalon. — Jánossy Gábor: Nem ugyanaz a kettő!) En nemcsak Budapestről nézem a dolgokat, nekem alkalmam van részben hivatásomból kifolyólag, részben más alkalmakkor külföldön jiiini. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon is, képviselő urak. Peyer Károly: En nemcsak Borsodból nézem a világot, hanem nekem alkalmam van külföldön olyan tényezőkkel is beszélni, amelyek némelykor érdeklődnek a magyar viszonyok iránt is. (Krisztián Imre közbeszól.) Már megmondtam önnek, hogy nem veszem észre, hogy itt van, hiába szól közbe. Elnök: Krisztián képviselő urat éppenúgy, mint Peyer képviselő urat rendreutasítom. Kérem, ne méltóztassanak személyeskedő közbeszólásokat folytatni. (Propper Sándor: Mindig a falurossza az első!) Peyer Károly: Beszélni nem tud egy szót sem, közbeszólni azonban megtanult. Álljon fel beszélni és tartson egy nag-y szónoklatot! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Krisztián Imre: Ha megengedi, majd idejében!) Elnök: Krisztián képviselő urat ismételten kérem, maradjon csendben! (Farkas István közbeszól.) Farkas István képviselő urat rendreutasítom. Ne méltóztassék személyeskedő és sértő közbeszólásokat tenni. (Propper Sándor: Ha a kisüstről lesz szó, majd feláll? — Krisztián Imre: Lehet, hogy annak hatása alatt beszél! —• Györki Imre: Csend, falurossza!) Györki Imre képviselő urat is rendreutasítom. Több komolyságot kérek a tárgyalásoknál. (Propper Sándor: Mindkét fél részéről. — Krisztián Imre közbeszól.) Krisztián képviselő urat ismételten rendreutasítom. Tessék egyszer már csendben maradni. (Rothenstein Mór: Úgysem vesszük észre! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Peyer Károly: Nekem alkalmam volt Genfben a nemzetközi munkaügyi konferencia tanácskozásaival kapcsolatosan egy összejövetelen résztvenni. A magyar diákok elhívtak engem egy összejövetelre, ahol vitatkozás folyt a magyar, román, jugoszláv és a cseh diákok között... Elnök: A képviselő úr bajosan fogja ezt összefüggésbe hozhatni a tárgyalás alatt levő szakasszal. Kérem, méltóztassék a szakaszhoz hozzászólni. Peyer Károly: Méltóztassék bevárni a mondatom végét. Egy kis türelmet kérek az elnök úr részéről. A mondat közepén nem tudhatja, hogy a végén mi lesz. Bocsánatot kérek, ez teljesen szokatlan valami. Mondom, alkalmam volt ott résztvenni egy vitaestélyen, ahol már hosszabb idő óta folytak a vitatkozások a magyar diákok, azután a jugoszláv, cseh és egyéb nemzetiségű diákok között, akik ott az egyetemen tanulnak, hogy Magyarországot a trianoni békeszerződéssel kapcsolatosan történt-e séreKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. XXV. ülése 1930 február 26-án, szerdán. 293 lem, igen-e, vagy nem, és hogy helyes-e az a feltevés, hogy a Magyarországtól elszakított nemzetiségi területeken ezeknek a nemzetiségeknek ma nagyobb jogaik vannak, mint amilyenek voltak a régi területen a régi Nagy-Magyarországon. Elnök: A képviselő urat ismételten félbeszakítom. Ennek semmi összefüggése a tárgyalás alatt levő 16. §-szal nincs. Méltóztassék a választókerületek és szavazókörök kérdéséhez hozzászólni. (Farkas István: Ha a túloldalon felállana Jánossy és elmondana egy verset, az nem volna baj ! — Jánossy Gábor : Tessék Jánossyra bízni, hogy mikor áll fel ! r Nem kérek tanácsot Farkas úrtól!) Csendet kérek a jobboldalon is. Ne méltóztassék az elnököt arra kényszeríteni, hogy lépten-nyomon rendreutasításokat legyen kénytelen tenni. (Egy hang a jobboldalon: Hallgassák meg a szónokot! — Propper Sándor: Szívesen hallgatjuk, csak minket nem hallgatnak szívesen! — Jánossy Gábor: Attól függ, hogy mit mondanak!) Jánossy képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Propper Sándor: Mi is szavalunk majd verseket, jó lesz? Jánossy Gábor: Tőlem szavalhat éjjel-nappal! Attól nem megy előbbre a haza! — Mala s its Géza: Attól a politikától sem, amit önök csinálnak.) Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassék a képviselő úrnak a napirenden levő szakaszhoz szólni. Peyer Károly: Végtelenül sajnálom, hogy az elnök úr nem teszi lehetővé nekem ennek a dolognak megindokolását. Azt hiszem ugyanis, hogy ennek a szempontnak kifejtése elég érdekességgel bír annak megvilágítására, hogy külföldön egyes régi intézkedéseket miképpen használnak fel ellenünk ma agitációul. (Jánossy Gábor: Hamis beállítások alapján!) Az mondatott, hogy a régi Magyarországon a választójognál az alap 20 korona állami adóoenzus volt. Erre ezek kiásták azt, hogy Erdélyben azonban 24 korona volt az adócenzus, különbség tétetett tehát a választójog tekintetében egy nemzetiségi vidékre és a magyar vidékekre nézve. Csali arra akarok tehát hivatkozni, hogyha külföldön ilyen régi, háború előtti intézkedéseket és törvényes rendelkezéseket használnak fel ma arra, hogy ezzel alátámasszák és megtalálják a jogcímet arra, hogy azt hozzák fel ellenünk, hogy ma odaát pedig egyenlő adócenzus, vagy egyenlő rendelkezések alapján van mindenkinek szavazati joga, akkor mi a fővárosban ne iktassunk törvénybe olyan rendelkezéseket, amelyek hasonlítanak azokhoz a régi rendelkezésekhez, és ne adjunk lehetőséget arra, hogy amikor itt mindannyiunknak kötelességünk az, hogy odaáll jumk a megszállt területeken lévő kisebbségeknek nyelvi, kulturális és egyéb érdekeinek védelmére, ellenfeleink azt mondhassák, hogy: az urak menjenek először haza és otthon csináljanak rendet. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék tehát beszédét befejezni. Peyer Károly: Tisztelettel kérek 10 percnyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem, méltóztatnak- e a kért 10 percnyi meghosszabbítást megadni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, kik a 10 percnyi meghosszabítást megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség! A Ház a kért meghosszabbítást nem adja in eg. (Györki Imre: Tessék ellenpróbát elrendelni! — Propper Sándor: Gyönyörű tolerancia! — Zaj.) ' Peyer Károly: Befejezem beszédemet. Csak annyit kívánok még megjegyezni, hogy a tárr-.válás alatt levő szakasznak olyan formában 44