Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-360

â9â Àz országgyűlés képviselőházának , pontot foglaltak el, a főváros közgyűlési pártjainak egy része tárgyalásokat folytatott a belügyminiszter úrral abból a célból, hogy az ott leszögezett álláspontjuknak éppen az ellenkezője kerüljön be a törvénybe. (Petrovácz Gyula: Ez nem áll!) Ök voltak azok, akik a politikai árulásnak olyan mérvét követték el, amelyre eddig még példa nem volt (Petrovácz Gyula: Ez egyszerűen nem áll!) A politikai árulásnak igen nagy mértéke az: (Krisztián Imre: A hazaárulásnak példátlan mértéke az, amit önök elkövetnek!) a fórumra nyiltan odaállani és állást foglalni az egyenlő választójog mellett, titokban pedig tárgyalni a belügyminiszter úrral és olyan kerületi beosztást felvenni a törvénybe, amely annak az elvnek pont az ellenkezője. (Petrovácz Gyula: Farkas Istváné még roszszabb! — Zaj.) Erre még egyáltalán nem volt példa. Petrovácz képviselő úrnak minden oka megvan arra, hogy ezt a tervet védje, mert úgy vagyok informálva, hogy a budai kerületi beosztást Petrovácz képviselő úr készítette el a miniszter úr részére. Megértem tehát, hogy védi a saját szülöttjét. Meg kell állapítanom,^ hogy az a kerületi beosztás, amely ebben a törvényjavaslatban nyilvánosságra került, teljesen ellenkezik azzal a felfogással és azzal az elvi állásponttal, amelyet a főváros közgyűlésének összes pártjai elfoglaltak. Azt méltóztatnak mondani, hogy egyenlő szavazati jog van? Persze, a törvényben, papiroson mindenkinek egyenlő szavazati joga van, de nagy különbség az, ha az én szavazatomnak tizedrész annyi értéke van, mint a másik kerületben lévő bizottsági tag szavazatának. Ne méltóztassék a kérdést így megkerülni és lehetetlenné tenni azt, hogy az egyenlőség a gyakorlatban tényleg érvényesüljön is. En nem teszem magamévá azt a kijelentést, amely elhangzott, hogy az I. kerületben 9000 választó van, mert ott sokkal kevesebb választó van. Ennélfogva az I. kerületben, ha fenn méltóztatik tartani a kormánypárt házi használatára készült rendszert, hogy tudniillik ezer választó kell, s fenn méltóztatik tartani a minden csalásra alkalmas és minden csalást lehetővé tevő szelvényrendszert, a pártok természetesen nem is jutnak abba a helyzetbe, hogy e ajánlásokat tudjanak összehozni, mert jóformán annyi választó sincs abban a kerületben, mint amennyi a jelöltek ajánlásához szükséges. (Usetty Béla előadó: Ezer és kilencezer!) Ott nincs 9000 választó! (Petrovácz Gyula: 9880!) Igen, papiroson, de a választók egy része vagy nem lakik ott, vagy más okok miatt már nincs az ottani névjegyzékbe felvéve. Ez egy papirosszám, amely a gyakorlatban nem áll fenn, s a választás után majd megállapítjuk, hogy abban a kerületben a választók száma 2000 és 5000 között váltakozik szemben egy másik kerülettel, ahol 45.000 a választók száma. Hogy méltóztatik ezt összeegyeztetni azzal a felfogással, hogy egyenlő a választójog? Hol itt az egyenlőség? Az egyik kerületnek adnak olyan választójogot, amely lehetővé teszi azt, hogy 7000-en válasszanak tíz városi képviselőt, a másik kerületben pedig ötször, hatszor, hétszer annyi, sőt — ami nem fog a ritkaságok közé tartozni — tízszer annyi szavazó kell tíz városi képviselő megválasztásához. Azokra a külföldi példákra, amelyekre méltóztatott hivatkozni, csak azt kívánom megjegyezni, hogy a külföldi példákból mindig a rosszat tetszik elővenni, mindig f azokat, amelyeknél egészen különleges tradíciók, helyi vi. ülése 1930 február 26-án, szerdán. szonyok, vagy egyéb körülmények az évek folyamán tették lehetővé azt, hogy olyan választói rendszer alakuljon ki. Hivatkozni méltóztatik például a párizsi kerületi beosztásra, de nem méltóztatik mondani azt, hogy Párizsnak ma sincs autonómiája. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Van autonómiája!) Párizs költségvetését a Képviselőház tárgyalja le, s minden nagyobb pénzügyi kérdést a francia kamara tárgyal le és hozza meg arra vonatkozólag a határozatot. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tévedés, képviselő úr!) En nem tévedek. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De igen! — Jánossy Gábor: Tévedni emberi dolog! -í- Scitovszky Béla belügyminiszter: Az elnök hagyja jóvá, nem a parlament! — Petrovácz Gyula: Chautemps is tévedett! — Zaj. — Elnök csenget.) Az, amit én mondok, teljesen azonos azzal, amit a miniszter úr mond, mert hiszen Párizsban nem az autonómiának van joga arra, hogy megállapítsa a maga költségvetését, ott tehát nincs olyan autonóm szerv, mint nálunk. Párizs autonómiáját 1870-ben vették el, és azóta egészen különleges rendszer van ott. De ne tessék Párizst példaként odaállítani. Miért nem tetszik példánként Berlint odaállítani? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Megemlítettem!) Vagy miért nem tetszik példánként Bécset odaállítani, vagy más, olyan választói kerületi beosztással bíró várost, ahol nem egyes klikkek testére szabják a választókerületek beosztását, hanem ahol tényleg arra törekszenek, hogy demokratikusan és az igazságnak megfelelően állapítsák meg a választókerületeket? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Láttuk Bécsben!) A bécsi választás, ami a tisztességet, a választás tisztaságát, a kerületi beosztást és a választók felvételét illeti, mintául szolgálhatna a miniszter úrnak. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Es az eredmény?) Ott minden lehetőség megvan arra, hogy a pártok egyenlő arányban, egyenlő feltételek mellett vegyék fel a választási küzdelmet. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Es az eredmény?) Az uraknak igazán kevés okuk van panaszkodni, mert önök, amikor egyszer a hatalom teljességében voltak, eltekintve attól, hogy a városnak mérhetetlen károkat okoztak (Zajos ellenmondások a balközépen. — Wolff Károly: Ez az ön véleménye!) mindenkit kizártak a bziottságokból, oda önmaguk ültek be és ott senkit mást nem tűrtek meg. Önök tehát a városházát éppen úgy, mint a bizottságokat» monopolizálták teljes egészükben. (Wolff Károly: ön nem volt benn, ne beszéljen!) Ez nem jelenti azt, hogy ne tudjak olyasmit, ami köztudomású. (Wolff Károly: Szavazati jogot nem koboztunk el! — Zaj. — Elnök csenget.) Akkor mi passzivitásban voltunk, de nem szűntünk meg pártnak lenni. (Zaj. — Wolff Károly közbeszól.) Elnök: Wolff Károly képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. A szónokot pedig kérem, méltóztassék a tárgynál maradni. (Propper Sándor: Szégyelhetik, de tagadni nem lehet!) Peyer Károly: Akkor is párt voltunk, amikor passzivitásban voltunk, és párt leszünk akkor is, ha megint passzivitásba megyünk. Egy általán nem függ a mi politikai és egyéb tevékenységünk attól, (Farkas István: Nem függ & panamáktól, mint az uraké! — Zaj.) hogy a városházán részt veszünk-e munkában, vagy pedig nem veszünk részt. En azt hiszem, objektíve el kell ismernie mindenkinek, hogy a mi részvételünk a városházán sok millió megtakarítást jelentett a fővárosi adófizető polgárok javára (Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) és