Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-360

At országgyűlés képviselőházának 36( fejlődjék és hogy Budapest nagy közgazdasági, kulturális, társadalmi és szociálpolitikai^ céljai elérhetők legyenek. Ha egyszer az országgyűlési választói névjegyzékbe valaki felvételt nyert, ennek természetes, logikus folyománya, jogi következménye, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottságába beválasztható. Érthetetlen tehát az a disztinkció, amelyet ebben a tekintetben a szakasz konstruál. Amúgy is a választói névjegyzékek összeállítása körül mindig történnek súlyos tévedések és „nincs az a tökéletes emberi mű, amely lehetővé tegye, hogy mindenki a maga választójogához eljusson. Nagyon jól tudjuk, hogy a választópolgárság nagy tömege a maga ügyével-bajávial lévén efoglalva, kenyérkereső gondjai teljesen abba a lehetetlen helyzetbe juttatják, hogy nem tud utánajárni választójoga megszerzésének. Maguk a politikai pártok kényszerülnek arra, hogy nyilvántartsák Budapesten a választóközönséget. A pártok irodái igyekeznek segíteni ezen az állapoton. Erre könnyen azt lehetne felelni, hogyha valaki alkotmányos jogot akar gyakorolni, akkor legyen benne annyi tudatosság, hogy ennek az alkotmányos jogának elérését a maga egyéni munkájával szorgalmazza. A mai helyzetben azonban ez nagyon súlyos és nehéz feadat egy amúgy is kenyérgondokkal küzdő polgár számára, akit a család és munkagondok annyira lekötnek, ho^y e jogának megszerzésére nem tud külön időt szentelni. Maga az utánjárás technikája sok nehézséggel jár, s a választópolgár — sajnos — nincs is annyira tudatában annak, hogy mit jelent számára a választójog megszerzése; nem tudja azt, hogy választójogával voltaképpen beleszólást nyer Budapest kommunitásának életébe, dirigálja a város gazdasági és szociális politikáját. Ez nevelés kérdése, amit bizonyos idő fog meghozni. Nagy külföldi nemzeteknél ez a politikai nevelés már elérte a maga tökéletességét, Magyarországon azonban nem jutottunk idáig. Sajnos, azok ia közjogi harcok, amelyek Magyarországon a mut politikájában lezajlottak, éppen a legfontosabb és legjelentősebb kérdések elől vonták el a polgárság figyelmét. Ebben a vonatkozásban a választójog sem volt reá nézve oly fontos, mert Magyarországon közjogi szempontból az egyes társadalmi rétegek egészen elhatárolódtak; voltak olyanok, akik e kérdések iránt egyáltalán nem érdeklődtek, amint ez érthető is. Ma már azonban, ia mai gazdasági viszonyok mellett, amikor a politika: kenyérkérdés, odáig kell nevelni magát a választóközönséget és a polgárságot, hogy érdeklődjék választójoga iránt, mert ezzel alapjábanvéye a saját jövő gazdasági helyzete iránt tanúsít érdeklődést és annak javulását céozza. Tisztelettel indítványozom tehát, méltóztassék a választhatóság kritériumát liberálisan kezelni, vagyis méltóztassék egy évi helybenlakás után mindenki számára megadni a választójogot, aki az országgyűlési választói névjegyzékben benfoglaltatik, akinek a választhatósága tehát meg van állapítva. ^ Ezt megérdemli a budapesti dolgozó polgár, akivel nekünk szeretettel kell bánnunk, mert önfeláldozó tevékenységet folytat a főváros boldogulásáért s az adó- és egyéb terhek elviselése is reáhárul. A budapesti polgár jobban van adóztatva közteherviselés tekintetében, még pedig nemcsak az állami, hanem a városi közteherviselés tekintetében is, mint bárki Magyarországon, mert. a budapesti polgár, ha egy villamosra felszáll, már valósággal közszolgáltatást végez és filléreivel, a villamos viteldíjáülésé 1930 február 26-án, szerdán. 279 val, a villanyszolgáltatási árakkal, vízdíjakkal, stb. hozzájárul Budapest fejlődéséhez és fejlesztéséhez. Ezzel oly természetű közkötelességet teljesít, hogy ez az ő polgári jogainak nagyobb voltát is feltétlenül kívánatossá teszi. T. Ház! A Gál Jenő t. kévviselőtársam által benyújtott módosítás szellemében kérem ennek a szakasznak elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Feliratkozva senki sem lévén, kérdem, kíván-e valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólani. Scitoyszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Az előadó úr kétrendbeli módosító indítványát, amelyek közül taz első lényegében megegyezik Farkas Istvánnak és társai módosító indítványával, a második pedig egy helytelen nyomást akar kiigazítani, elfogadom, a többi indítványokat azonban, amennyiben azok beadottaknak tekinthetők, elutasítani kérem. Egyébként kérem az eredeti szöveg elfogadását. A választhatóság itt semmi tekintetben sein módosult a régi törvénytől eltérőleg. E szakasz szerint is ugyanannak van választójoga, akinek országgyűlési választójoga van; kizárólag egy korlát állíttatott fel, a helybenlakásnak hat évben való megállapítása. Evvel a helybenlakással kívánjuk igazoltatni a szorosabb hozzáfűzést és a székesfővároshoz való tartozandóságot és csak azoknak kívánjuk ezt a jogot megadni, akiknek huzamosabb ittlakásuk révén bizonyos nagyobb érdekeltségük — tényleges érdekeltségük — lehet a székesfőváros ügyeivel kapcsolatban. Azt a módosítást, amelyről Pakots József igen t. képviselőtársam^ szólott, volt, amely természetesen Gál Jenő képviselőtársunk nem lévén itt, nem tekinthető olyannak, amely érvényre emelhető volna, magamévá nem tehetem, mert eltér az eddigi megállapításoktól és törölni kívánja még a 30 éves életkort is, valamint az adófizetés kellékét is, szóval a legliberálisabban kívánja megállapítani az idevonatkozó rendelkezésekei Ez nagy disszonanciát teremtene magával az országgyűlési választójoggal és még a többi törvényhatósági várossal és a vármegyékkel szemben is. Ebben a tekintetben nem tehetünk különbséget, éppen ezért az egyöntetűség kedvéért itt is a már elfogadott alapon kellett megmaradnunk. Ugyanennek az indítványnak második része arról szól, hogy minden budapesti lakos, aki állampolgár, egyúttal választható is legyen. Ez már ellentétben van a 13. §-szal, melyet a Ház bölcsesége már elfogadott, tehát ebben a_ részben sem tehetem magamévá ezt a módosító javaslatot. Az előadó úr indítványát, amely lényegben megegyeznék Farkas István képviselőtársunk indítványával, elfogadom, mert tényleg bizonyos diszparitás állott be a helybenlakást és a kereseti adófizetést illetőleg: vagy fizet az illető keresetiadót Budapesten és nem Budapesten lakik, akkor elesik a passzív választójogtól, vagy pedig Budapesten lakik és keresetiadóját esetleg másutt fizeti; ebből a szempontból tehát olyan diszparitás áll elő, különösen a munkásságnál, hogy nem indokolt, nem méltányos, sőt nem is volná igazságos megkülönböztetést tenni, éppen ezért járultam hozzá ahhoz, hogy itt a keresetiadó is beszámíttassák, nem akarva eldönteni, — amennyiben ez még véglegesen eldöntve nincsen — hogy a keresetiadó karaktere állami vagy községi adó jellegű-e? Éppen ezért is kíván42'