Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-360

280 Az országgyűlés képviselőházának 360. ülése 1930 február 26-án, szerdán. tam azt felvenni, hogy «vagy keresetiadót fizet», természetesen a nélkül, hogy ez prejudikálna ezen adónemnek mineműsége iránt. Van még Farkas István képviselő úrnak és társainak egy indítványa, amely a hazafiatlan és kommunista (magatartásra vonatkozó ítéletekben elmarasztaltakat szintén megválaszthatokká kívánia tenni. Amennyiben összes, erre vonatkozó törvényeinkben ez. a rendelkezés bennfoglaltatik, itt sem tehetünk ez alól kivételt, már csak »az egyenlő elbánás elvének alapján sem. Ezek után kérem, méltóztassék a 14. %-t az előadó úr módosító indítványaival elfogadni, a többi részt illetőleg pedig az eredeti szöveget fenntartani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 14. ^ 1. bekezdésével szemben csak egyetlenegy házszabályszerű indítvány adatott be, az előadó úr által javasolt indítvány. Amennyiben az első bekezdést eredeti szövegében nem méltóztatnak elfogadni szemben az előadó úr által javasolt szöveggel, akkor az előadó úr által javasolt szöveget jelentem ki 1. bekezdésként elfogadottnak. Kérdem tehát, méltóztatik-e a 14. § első bekezdését eredeti szövegében elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház nem fogadta el, így a bekezdést az előadó úr által javasolt szöveggel jelentem ki elfogadottnak. A 14. § első bekezdéséhez van még az előadó úrnak egy indítványa, egy pótlás, amelyet külön terjesztek elő határozathozatalra. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az előadó úr által javasolt pótlást elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az előadó úr által javasolt pótlást az 1. bekezdéshez elfogadta. A 2. és 3. bekezdés meg nem támadtatván, azokat elfogadottaknak jelenteni ki. Következik a 15. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 15. §-át). — Hegymegi Kiss Pál! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Töröltetik. Következik? Petrovics György jegyző: Buday Dezső! Elnök: Nincs jelen; töröltetik. Petrovics Györy jegyző: Farkas István! Elnök: Nincs jelen; töröltetik. Petrovics György jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Nincs jelen; töröltetik. Petrovics György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Ház! A javaslatnak ez a 15. §-a méltó kiegészítője annak a reakciós szellemnek, amely az egész törvényjavaslatot áthatja. Ez a szakasz a választók névjegyzékének Összeállításáról szól és szakítva az eddigi, nem tudom én hány évtizedes gyakorlattal, a névjegyzékek összeírásának munkáit teljes mértékben kiszolgáltatja a polgármesternek, tehát egyes személynek és beiktat ide, ebbe a munkába majd egy közjogi testületet, a Központi Statisztikai Hivatalt. Hogy ez mit jelent majd a gyakorlatban, ezt azok tudják a legjobban, akik ezen a terrénumon már a múltban is működtek. A budapesti választói névjegyzék összeírásánál évtizedek óta kemény harcok folynak a választói jogosultság megállapítása körül. A jobboldal állandóan azon mesterkedett, hogy a választók létszámát csökkentse és minden lehető eszközt jónak talált ennek a célnak elérésére, Viszont a demokratikus blokk a maga részéről úgy fogta fel a kérdést, hogy mindenkit hozzá akart juttatni a választói jogosultsághoz, akinek a törvény ezt rendeli, viszont igyekezett vigyázni arra is, hogy senki jogosulatlanul bele ne kerüljön a választói névjegyzékbe. A jobboldali köröknek ez a tendenciája hozta azután létre azt, hogy Budapesten úgy az országgyűlési, mint a községi választói jogosultak száma egészen minimális, a demokratikus külföldhöz képest elenyészően csekély és inferióris. Budapesten a választók létszáma alig üti meg a lakosság 30%-át, ezzel szemben Németországban az összlakossághoz viszonyítva a választók száma 60—65% körül ingadozik. Más demokratikus országokban is körülbelül ez a választók percentszáma, csak azokban az országokban kisebb és marad 50%-on alul, ahol a nőkre még nem terjesztették ki a választói jogosultságot, így Svájcban és Franciaországban. Ez a 30%-os létszám olyan alacsony és annyira anakronisztikus, hogy igazán felesleges még mesterséges úton is állandóan apasztani a választók számát. Már pedig az a módszer, amelyet ez a szakasz be akar vezetni, semmi egyéb, mint törvényesítése a választói létszámapasztásnak. Törvénynyel akarják biztosítani azt, hogy miután a választói névjegyzék összeállításának jogát kiszolgáltatták egyes személynek, a polgármesternek, a választók létszánla állandóan kicsi, tetszés szerint alakítható és apasztható legyen. A választói jogosultak létszáma ezentúl tisztára attól fog függni, (Usetty Béla előadó: Hogy meg van-e a jogosultságuk?) hogy a polgármester úr milyen jókedvvel fog a dologhoz hozzá, vagy hogy milyen hangulatabn kelt fel, vagy töltötte el azelőző estét, a szerint fogja megállapítani a polgármester a választói jogosultakat. Ezen ne méltóztassék mosolyogni, mélyen t. miniszter úr, mert nekem ebben gyakorlatom van; én praxisban láttam ezt a fővárosnál. A jobboldali körök és az ügyosztály egyes embereinek működésében szinte Programm a választói jogosultság lehető szűk körre való szorítása és ez nem mosolyogni való, hanem azt hiszem, inkább sírni lehetne azon, hogy a polgárság választói jogosultságával milyen csúnya játékot űznek. Elnök: Kérem képviselő ur, megállapításaiban méltóztassék a parlamentáris kifejezések mellett maradni. Propper Sándor: Azt hiszem, hogyha tényeket állítok, nem lépem túl a parlamentáris kifejezések határát (Usetty Béla előadó: Az a baj, hogy ezek nem tények!) Méltóztassék beletekinteni a központi választmány jegyzőkönyvébe. (Usetty Béla előadó: Ott vagyok tíz év óta!) Ha ott van, tudja gyakorlatból, hiszen szemben ül velem, éppen eleget veszekedtünk a fölött, hogy minden választó hozzájusson tényleg a maga választói jogosultságához, azonban ön és az ön pártja állandóan azon működnek közre, hogy minél kevesebb^ választója legyen a fővárosnak úgy az országos választójog, mint a községi választójog terén. (Usetty Béla előadó: Ez nem tény!) Ezt ön nagyon jól tudja. (Usetty Béla előadó: Akit a törvény megillet, azt bevesszük!) Akkor pedig úgy az 1925 : XXVI. te, mint a községi választójogról szóló törvény nagyon szűk és olyan időszerűtlen, hogy egy percig sem volna szabad megtűrni a törvénytárban ezeket. Mert 1929-ben, 1930-ban és a megelőző esztendőkben is, mikor a nőkre is ki van terjesztve a választójog, egy 30%-os arány — méltóztassék belátni — nem felel meg a mai időknek, és a demokrácia követelményeinek. Tény az, hogy Budapesten 300.000 körül van a választók száma egymillió lakossal szemben, tehát körül-