Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-359
274 Az országgyűlés képviselőházának 859. ülése 1930 február 25-én, kedden. Nemcsak azért kérdezzük, hogy mi lett a belügyminiszteri leirattal, mert a Folkusházyféle szerződés ezen belügyminiszterig leirat előtt kelt, hanem azért és különösen azért, hogy a Folkusházy-féle fizetés jelentékeny, sőt nagyobb része azután adatott, miután a belügyminiszteri leirat a városházára leérkezett és a Folkusházy-féle fizetés nagyobb része nemcsak hogy azután adatott, de a polgármester úr közreműködésével adatott, mert a polgármester úr volt az elnöke annak a bizottságnak, mely a szerződésben megállapított fizetésen kívül Folkusházy részére először 20.000, azután pedig további 30.000, összesen tehát 50.000 pengőt megszavazott. Nem értem ezt a históriát. A polgármester úr kézhezvette a belügyminiszter úr leiratát és senkinek a világon meg nem mutatva, senkivel a világon nem közölve, tehát a városházi pártok egyik és másik vezérével sem közölve, egyenesen betette írómappájába a belügyminiszter úr leiratát, amelynek értelmében senki sem kaphat a városnál több fizetést, mint a polgármester, sőt nemcsak hogy betette a mappájába, hanem azonkívül még elment a Beszkárt. igazgatóságába és ott megszavaztatott a vezérigazgató úrnak újabb 50.000 pengőt, amikor már a szerződésben megállapított összegek is túlhaladtak a polgármester fizetésének összegén. Elnök: A képviselő úrnak ez az előadása semmiféle összefüggésben sincs a tárggyal. (Kabók Lajos: Nagyon is összefügg!) Fábián Béla: Teljes mértékben meghajlok az elnök úr figyelmeztetése előtt, kénytelen voltam azonban ezzel a kérdéssel foglalkozni azért, mert a belügyminiszter úr, akinek felszólalása szintén nem volt semmiféle kapcsolatban az előző ponttal, kitért erre a kérdésre. Elnök: A miniszter urak akkor és olyan értelemben nyilatkozhatnak a házszabályok értelmében, amikor és ahogyan nekik tetszik, a képviselő úr azonban a részletes tárgyalásnál csak a szakaszhoz beszélhet. Fábián Béla: Azzal azonban, hogy ennél a szakasznál mi nem szólhatunk hozzá a városházi üzemi fizetések kérdéséhez, még nincs elintézve a dolog. Mi^ a városházi r üzemek fizetéseinek kérdését itt és a városházán újból szóvá fogjuk tenni, (Wolff Károly: Tessék!) meg^ fogjuk tenni annál imkábh, mert^sajnos, a polgármester úr nyilatkozata, azofk után, amiket a belügyminiszter úr ma itt elmondott, nem teljes mértékben fedi a valóságot. T. Képviselőház! Most pedig az igazolóválasztmány kérdésénél méltóztassék megengedni, hogy álláspontomat kifejthessem. Álláspontom az, hogy nem lehetséges a székesfővárosban egyetlenegy olyan bizottság sem, amelyből a kisebbséget ki lehetne zárni. A kisebbség kizárása mindig katasztrófája annak a közületnek, amelyből a kisebbséget kizárták. Nekem igenis az a felfogásom, hogy ne legyen se a városházán, se pedig a Képviselőházban egyetlen olyan bizottság sem, amelybe a kisebbség képviselői be nem kerülnek. Itt a Képviselőházban állandó gyakorlat van, itt bekerültek mammuttöbbségek, hiszen mammut-többség van itt is. (Közbeszólás a baloldalon: Nem, úgy, mint a városházán. — Wolff Károly: Ott máskép ment!) De nem méltóztattak mindig másképpen csinálni. Tekintettel arra, hogy volt már precedens a városházán, amikor a budapesti városházán és a bizottságokban nem kaptunk helyet, nem akarjuk, hogy ezt a precedenst még egyszer meg csinálják s ezért igenis tessék a törvénybe belevenni azt, hogy az igazolóyálasztmány tagjait is arányos szavazás útján •• választják s a kisebbség a maga arányszámának megfelelően kell hogy helyet kapjon. (Petrovácz Gyula: Tett erre vonatkozólag indítványt 1 Nem látom.) A miniszternek^ joga van errevonatkozólag indítványt tenni és én kérem a miniszter urat, szíveslkedjék ilyen indítványt előterjesztetni. Visszatérve pedig a Folkusházy-ügyre, úgy itt, mind pedig a városházán ezt az ügyet folytatni fogom. (Felkiáltások a balközépen; Tessék!) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Képviselőház!^ A 12. § 2. bekezdése szerint az igazolóválasztmányt évenként kell újraalakítani, tehát az igazolóyálasztmány nem ugyanakkor és nem annyi időre alakul meg, amennyi időre a törvény szerint a törvényhatósági bizottságot megválasztják. Ez az igazolóvalasztmány az elnökön kívül 8 tagból áll és elnökét a törvényhatósági bizottságnak az örökös vagy az összes választók közül választott tagjai köréből a főpolgármester nevezi ki. Nem tudom megérteni, hogy miért van szükség arra, hogy, amikor állandóan és állandóan, különösen a törvény beterjesztése óta halljuk azt, hogy a kormány mindig és minden körülmények között tiszteletben akarja tartani a főváros autonómiáját, akikor mi szükség van arra, hogy a törvény intenciói ellenére még egy ilyen bizottságnak elnöki tisztjét is — hogy úgy mondjam — a kormány utasítására töltse be a főváros. Az igazolóválasztmány elnökének igen fontos és mondhatnám nagy hatalma van. Az igazolóválasztmány elnöke nagyon sokszor kerül abba a helyzetbe, hogy egyenlő szavazatok esetén döntenie kell, már pedig az autonómia megcsúfolása az, hogyha ennek a bizottsángak elnökét nem az arra egyedül hivatott és jogosult törvényhatósági bizottság, hanem a főpolgármester nevezi ki. Talán mondhatná valaki azt, hogy az igazolóválasztmánynak nincs olyan nagyon fontos teendője, hogy szükség volna itt is alkalmazni azt a módszert, hogy a törvényhatósági bizottság választja annak elnökét. Azonban az a helyzet, hogy a törvényjavaslat egy későbbi szakaszban az igazolóválasztmányt igen fontos joggal ruháza föl a törvény, így például széksértések esetében egy előforduló bíráskodási ügy az igazolóválasztmány elé kerül. (Peyer Károly: Mandátumfosztó bizottság!) Hogy milyen módon fogják ezt a bíráskodási jogot alkalmazni, arra láttunk példát eleget. Ha üéldául valaki felhozza aFolkusházy-esetet, hol van a biztosíték arra, hogy vájjon az, amit ezzel kapcsolatban elmond, nem olyan-e, hogy e miatt a széksértés vádjával fogják illetni. Ebben és ezekhez hasonló ügyekben az igazolóválasztmány fog dönteni, ami a törvényjavaslat egyes rendelkezései szerint olyan ítélet is lehet, hogy az illetőt, aki az úgynevezett széksértést elkövette, még törvényhatósági bizottsági tagsági jogától is megfoszthatja. Ilyen körülmények között az igazolóválasztmány pártatlansága csak abban az esetben biztosítható, ha azt nem a főpolgármester, hanem maga a törvényhatósági bizottság választja meg. De az egész igazolóválasztmány összetételénél is azt látjuk, hogy nem érvényesül az az elv, amely érvényesült például a választásoknál. Törvény szerint a törvényhatósági bizottsági tagokat rendes választás alapján választják meg. Hogy tehát az ellenzék is bekerüljön ebbe az igazolóválasztmányba, az csak egyképpen érhető el, hogyha az igazolóválaszt-