Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-359
Az országgyűlés képviselőházának 359. ülése 1930 február 25-én, kedden. 269 hajtásának tmegsürgetése is. (Fábián Béla: Amely már másfél évvel ezelőtt ment el! — Gál Jenő: Ebben a kérdésben helyesen járt el a miniszter úr! Ezt meg kell hagyni, az igazság kedvéért!) Ezekután áttérek a 11. §-ra. Az ebhez a szakaszhoz beadott indítványokra vonatkozólag annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy az öszszes indítványok elvetését kérem, kivéve mégis Dabasi Halász Móric t. képviselőtársam indítványát, amelyet az előadott indokok alapján magam is elfogadok és kérem a t. Házat, hogy azt szintén elfogadni méltóztassék, továbbá kivéve az előadó úr indítványát is, amely a választott tagok számát 140-rŐl 150 tagra kívánja felemelni s amelyet szintén elfogadni kérek. f A kritika során majdnem mindegyik szónok úr felvetette és kifogásolta azt, hogy az újonnan kontemplált taglétszám nagyon kis arányszámban van megállapítva az eddiekhez képest, és a maguk részéről szeretnék, hogyha ez egy magasabb létszámban állapíttatnék meg. Hivatkozás történt e tekintetben a külföldi példákra is. Az általános vita alkalmával ezzel a kérdéssel magam is kissé behatóbban foglalkoztam, sőt külföldi példáikra is tettem utalásokat s a törvényjavaslat indokolásában is bentfoglaltatnak a magam érvei, hogy miért nem vagyok barátja a túlnagy létszámú bizottságoknak. Utaltam már reá, hogy itt elvi álláspontom ugyanaz volt, mint a törvényihatóságokról alkotott törvénynél, ott azonban a viták során és azon óhajoknak megfelelőleg, amelyek ott kifejezésre jutottak, az igen leredukált létszámnak bizonyos mértékig való felemelésébe belementem, ami ott inkább eltűrhető, mint a székesfővárosnál. A fővárosnál gyakrabban tartatnak közgyűlések, bár az új törvényes rendelkezéseik alapján a közgyűlések száma ott is csökkenni fog. A törvényhatóságoknál kisebb érdek fűződött ahhoz, hogy kisebb taglétszám legyen, mert hiszen évenként legfeljebb négy, kisebb vármegyékben pedig csak rendesen két gyűlés szokott tartatni, amely a költségvetést és zárszámadást kell hogy elbírálja, felülvizsgálja és megszavazza. A székesfővárosnál ez nem lehet indok arra, hogy a létszám nagyobb számban állapíttassák meg, mert itt inkább politikai argumentumokat hallottam és különösen a pártok érdeke az, hogy nagyobb lészámú legyen a törvényhatóság közgyűlése. En magam nem tartottam ezt olyan fontos argumentumnak, hogy honorálni tudtam volna, bár bizonyos mértékig eredeti elgondolásom! mellett honoráltam azt, de csak addig a határig, ahol a népgyűlési jelleg még nem mutatkozik. (Peyer Karoly: Tessék kevesebb tagot kinevezni!) Mégis azzal az összlétszámmal, amely 241-et tenne ki, azt hiszem, elég népes közgyűlés lesz, és semmivel sem lehet megindokolni, hogy miért vegyük ezt a keretet még nagyobbra. (Peyer Karoly: Maradjon csak 150 választott tag!) A magam részéről csak a politikai hatáskör gyakorlása szempontjából tudtam ezt eddig a mértékig honorálni, mert magának az autonómiának szempontjából, eltekintve a politikai hatáskörtől és jogkörtől, semmivel sem tudnám indokolni ezt a nagy létszámot. Éppen ez is mutatja, hogy a magunk elgondolása ebben a tekintetben mennyire helyes volt. Hiszen ha a külföldi nagy városokat vesszük, ahol f politikai jogkört egyáltalában nem tölt be a város közgyűlése, megközelítően ilyen nagy létszám csak Berlinben van, és egyetlen egy más városban — az általános vitában fel is sorakoztattam ezeket az adatokat — sincs ilyen nagylétszámú közgyűlés. (Peyer Károly: De kinevezettek sincsenek!) Magának az autonómikus hatáskörnek ellátása szempontjából elegendő volna egy kisebb létszámú közgyűlés is, de tekintettel arra, hogy nálunk speciális helyzet az, és tradicionális állapot is, hogy a törvényhatóságok politikai jogkört és hatáskört is töltenek be, ezzel az indokolással mentem bele, hogy bizonyos tekintetben ezt a létszámot is felemeltem. Pakots József t. képviselőtársam tett összehasonlítást a vidéki városok és Budapest törvényhatóságának létszáma között, azt állítva, hogy Szegednek is több választott tagja van, mint Budapest székesfőváros közgyűlésének. Ebben a tekintetben is téved képviselőtársam, mert vidéki törvényhatóságban a legtöbb választott tag száma 72, míg Budapesten 150. Itt is csak éppen 100%-kai tévedett! képviselőtársam. Ha már most összehasonlítom a nagyvárosokat, akkor mint említettem, Berlin az, amely megközelíti a mi létszámunkat, ahol 225 a tagok száma. Bécsben 165, Prágában 100, Párizsban 80, Bruxellesben 58, Kopenhágában 55, Londonban 144, New-Yorkban pedig 70 a tagok száma. A vita során, ha jól emlékszem, Londonra történt képviselőtársam részéről hivatkozás. (Gál Jenő: A londoni grófságra!) Itt ez a 144 tag a következőképpen oszlik el. 124 tanácsost az összes választók választanak, a City négyet, a többi különböző kerületek 2—2 tagot választanak s ezek együtt választják — mint nálunk az örököstagokat — az aldermanokat. Ez nem örökös mandátum, hanem háromévenként hatévre választják őket, tehát maga a testület választja ezeket szintén önmaga köréből, míg a mi törvényjavaslatunk megengedi, hogy nemcsak bizottsági tag választható meg örököstagnak, hanem bármely városi választójoggal bíró polgárt meg lehet tisztelni ezzel a tagsággal. A különbség tehát nagy. így tehát van ilyenféle tag magában Londonban is, ahol igen parlamentáris formák között és erősen a tradíciók alapján szokták ezeket a dolgokat rendezni. Itt is megvan tehát ugyanaz a szisztéma, lamelyet mi kívánunk és amelyet bizonyos módosítással életbe is léptetünk. Ha továbbá az aldermanok arányszámát veszem a mi örököstagjaink számához képest, akkor azt látom, hogy míg London képviselőtestületében ez 14%-ot tesz ki, nálunk az örököstagok száma az Összlétszámhoz viszonyítva csak 13%-ot tesz ki. Itt sem kifogásolható tehát az arányszám, mert hiszen éppen arra a példára hivatkoztam én is, amelyre Gál Jenő t. képviselőtársam a részletes vita során volt szíves hivatkozni. Magát az összetételt is kifogásolták különböző szempontokból. Szembeállították a vita során, —^ természetesen nem az objektivitásnak teljességével — hogy itt szerepel 150 választott és 91 olyan tag, aki nem esik választás alá. Szembeállították tehát ezt a két kategóriát. Ha pedig tüzetesebben méltóztatnák ezzel a kérdéssel foglalkozni, akkor méltóztatnak látni, hogy nemcsak ez a két 'kategória van, hanem van egy közbeeső kategória is, amely az autonómi által választottak kategóriája, ez tehát abszolúte nem nevezhető antiautonómista rendelkezésnek, intézkedésnek. A tényleges állapot a törvényjavaslat szerint tehát a következőképpen alakulna: volna 150 a nagyközönség által választott bizottsági tag, volna a közgyűlés által választott 32 örököstag, volna 20 autonómiai tisztviselő és átmenetileg saját személyükhöz kötötten még az a 11 városi tisztviselő, akik eddig törvényhatósági bizottsági tagságai bírtak. Az autonómiával semmiféle összefüggésben sem volnának a szakr 40*