Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-359

270 Az országgyűlés képviselőházának 359. ülése 1930 fehruár 25-én, kedden. szerűségi képviseletek, azok, akik hivatali állásuknál fogva lennének tagok, a magasabbrangú állami hivatalnokok és a Vitézi Szék által kiküldendő egy tag. Vitás kérdés még — amennyiben az illető szakasznál kerül majd eldöntésre — az érdeképviseleteknek tagsági kérdése. A jelenlegi törvényjavaslat szerint, amely a t. Ház előtt fekszik, volna 18 érdekképviseleti tag; ezt a 18 érdekképviseleti tagsági helyet a közgyűlés töltené ibe. Ezzel szemben a kormány álláspontja — aminthogy megfelelő módosító indítvány is nyújtatott be — az, hogy az érdekképviseleti tagok az érdekképviselők választása útján kerüljenek be a törvényhatósági bizottságba. Evvel a kérdéssel nem itt kívánok foglalkozni, hanem foglalkozni^ kívánok vele majd ott, ahol ez a kérdés döntésre kerül. Az autonómiával itt tehát nem történik semmi sérelem, mert a bizottsági tagokra vonatkozólag túlnyomó nagy többségben autonómikus alapon történik a választás, részben a tagok nagy többségében a nagyközönség által és részben magát az autonómiát képviselő közgyűlés által, az autonómia belső szervezete által. Tehát 150 bizottsági tag választatnék & választóközönség által, 63 pedig a közgyűlés által. TPüggö kérdés itt még a 18 érdekeltségi képviselő kiküldetése, akiket vagy a közgyűlés fog kiküldeni, vagy pedig maguk az érdekképviselők. 28, illetve 10 volna akkor ezek szerint azoknak a száma, akik hivatali állásuknál fogva és a Vitézi Szék útján kerülnének be a törvényhatósági bizottságba, mint az autonómitól idegenek. Így fest ez a kérdés, ha az ember úgy boncolgatja, mint ahogyan az a törvényjavaslatban tényleg le van fektetve. Kifogásolni méltóztattak itt azután magát az érdekképviseleti rendszert, mint ilyet. Itten is tévedésben méltóztatnak lenni. Nem egy szónok abban a tévedésben van, hogy itt egy generális érdekképviseleti rendszer hiiaugurálásáról vtan szó. Ez eszeágában sem volt a kormányzatnak. Ezt a kérdést beható vita tárgyává tette már a t. Ház az 1929 : XXX. te. tárgyalásánál. Teljesen feleslegesnek látszik tehát, hogy ebben a kérdésiben, amelyet a Ház bölcsesége már eldöntött és törvénybe iktatott, mi itt további elvi harcot vívjunk, amikor ebiben a kérdésiben a Ház a maga elvi álláspontjának már kifejezést adott akkor, amikor a törvényhatóságokról alkotott törvényjavaslatot törvényerőre emelte. A legélesebb kritika tárgyává tették — amely kérdéssel magánál az általános vitánál is foglalkoztam — a 32 örököstag választását. Itt feltétlenül válaszolnom kell t. képviselőtársaimnak, éppen arra az indokolásra való utalással, amelyre Baraes Marcell képviselőtársam és utánalapozva Pakots József t. képviselőtársam is hivatkoztak, olyan beállítást adva a kérdésnek, hogy én ezzel az egész indokolással tulajdonképpen a jelenleg működő törvényhatóságot akartam persziflálni, illetve megsérteni, és róla olyan kritikát mondtam, amely a legkevésibbé sem kedvező. Erre vonatkozólag bátorkodom szintén erre az indokolásra utalni és még egykét mondatot élőbbről is felolvasni, ami azután logikussá teszi a további érveket is, amelyeket képviselőtársaim ebből az indokolásból minden Összefüggés nélikül kiragadtak, hogy, mint argumentumokat használják fel velem szemben, illetve a jelenleg a székesfőváros törvényhatósági bizottságának többségét alkotókkal szem ben. Az én indokolásom a jövőre vonatkozott, minden kritika nélkül a jelenlegire, és hogy ez tényleg így is van, és képviselőtársaim csak erőszakoltan félremagyarázzák... (Fábián Béla: Az 1928. júliusi leirat nem volt kriitka?) Az konkrét kritika, ez azonban nem konkrét kritika, mert a jövőre vonatkozólag akar csak irányítást adni. (Olvassa): «Egyensúlyt akartam teremteni a jogok és kötelességek között és azt hiszem, ezt a törvényhatósági bizottság tervezett összeállításával sikerül elérni. Hangsúlyoznom kell itt azt is, hogy a külföldi városok önkormányzati testületeinek politikai jogkörük sehol sincsen. A törvényjavaslat pedig ezt a nálunk hagyományos jogot egész terjedelmében fenntartja. Figyelemmel kellett tehát lennem arra is, hogy a jövő számára olyan önkormányzati testületet alakítsunk,.amely nem áll káprázatos jelszavak hatása alatt, hanem a romboló törekvésektől távolesŐ, józan, emberies világfelfogással őrzi a nemes hagyományokat, egyúttal pedig alkalmas lesz arra, hogy a mérsékelt, de folytonos és céltudatos haladásnak előharcosa legyen.» Ebben az indokolásban tehát nem az van, amit a képviselő úr belemagyarázott, hanem ez kizárólag a jövőre vonatkozik, és a törvényjavaslat abban a reményben is készült, hogy ezeket a reményeket valóra is fogja tudni váltani. Meg kell még említenem azt, hogy azért járultam hozzá a választott bizottsági tagok számának 140-ről 150-re való felemeléséhez, mert azt az aránytalanságot, amellyel éppen a túloldali kritikákban mindig találkoztam, bizonyos vonatkozásban eliminálni óhajtottam. Bár javaslatom azokat a szélsőségeket, amelyek a múltban jelentkeztek, bizonyos tekintetben már csökkenti, mégis készséggel járultam hozzá hogy ezt még egy bizonyos emeléssel tovább csökkentsem, odáig, hogy az aránytalanság legfeljebb azt a nívót érje el, amely körülbelül Angliában és különösen London városában van a szavazók és a szavazókörök aránya tekintetében. Londonban háromszorosan felül van ez az aránytalanság; ezzel az emeléssel itt a 4'"-szeresről 3*6-szeresre csökkent, ami 23%-os javulást jelent ezen a téren. Azt hiszem, mindenesetre evvel is hozzájárultam ahhoz, hogy azt az aránytalanságot, amelyet erősen kritika tárgyává méltóztattak tenni, ezzel a módosítással bizonyos tekintetben eliminálni tudjuk. Ezekben válaszoltam többi képviselőtársam kritikájára is. Még egy képviselőtársam kritikájával kívánok foglalkozni, Kocsán Károly képviselőtársaméval, aki háromrendbel; kérdést terjesztett at Ház elé. Egyik kérdése az volt, hogy a létszám emeltessék. Erre vonatkozó felvilágosításaimat és észrevételeimet már megadtam, úgyhogy előadott indokaim alapján ehhez nem tudok hozzájárulni. A másik az volt, hogy a munkásság és a tanítóság is bizonyos tekintetben képviselethez jusson per analogiam az 1929 : XXX. tcikkhez. Itt analógia, hasonlatosság alapján ezt a kérdést nem tudnám így megoldani, mert mind a kettőnél egészen más volt a helyzet. A törvényhatóságoknál maga a munkásság mint ilyen, politikai pártokba beszervezve nem volt, tehát úgy tartottam helyesnek, hogy legalább egy szervezetük révén, mint képviselet tudjanak bejutni a törvényhatóságokba is, ahova egyébként politikai pártkeretek során bejutni csak eventualitás útján lett volna lehetséges. A székesfővárosnál azonban itt van a munkásság pártja, amely azt mondja, hogy a munkásság zömének és tömegének pártja. De van más párt is; itt van a keresztényszocializmus is. Itt tehát mindkét tekintetben képviselve vannak politikailag meglehetős erős számmal, ezért feleslegesnek tartottam, hogy itt eszközöljek ilyen korrektívu-