Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-359

268 Az országgyűlés képviselőházának í is tett 1928. évi októben hó 27-én 111.782. sz. alatt és a felterjesztett határozatok és szerződések közt feküdt el Folkusházy volt alpolgármester úrnak, a Beszkárt. vezérigazgatójának szerző­dése is; tehát 1928. október 27-én. A miniszté­rium illetékes osztálya tehát csak ekkor szer­zett tudomást erről a szerződésről. (Gál Jenő: Fél évig tartott!) Bocsánatot kérek, amint ed­dig is méltóztattak látni, nem ebből az okból kérettük mi fel a szerződéseket, hanem azért, mert generális rendezést óhajtottunk ezen a té­ren eszközölni és errevonatkozólag adtuk ki utasításainkat a polgármester útján a székes­főváros közönségéhez. Most ezeket a szerződéseket és közgyűlési határozatokat 1928. november 23-án a székes­főváros polgármesterének küldöttem le vélemé­nyezés végett, annak beérkezte után pedig, 1929. évi július 19-én 87.353. szám alatt a pénzügy­miniszter úrhoz továbbítottam, s ezek jelenleg is ott vannak elbírálás végett. (Gál Jenő: Éljen a bürokrácia! 1928. júliusától 1929. júliusáig semmi sem történt! — Peyer Károly: Ez a munka kerül a bevételek 53%-ába!) Az autonó­miához rendelkezésemre lement 1928. július 4-én és onnan sem kaptam még a mai napig semmi­féle értesítést. (Peyer Károly: A városházán eltitkolják, a minisztériumban ráülnek!) Erre vonatkozólag is jönnek további intézkedéseim. — Meg kívánom végül jegyezni, hogy miután a székesfőváros az illetmények redukciójára vo­natkozó fent idézett 80.951. szám alatt kelt fel­hívásomnak eleget nem tett, 1930. évi január 14-én 45.077. szám alatt kelt rendeletemmel, amellyel a székesfőváros költségvetését elbírál­tam, újból felhívtam a székesfővárost, hogy eb­ben a kérdésben hozzon megfelelő közgyűlési határozatot, és azt legkésőbb 60 nap alatt hoz­zám jóváhagyás végett terjessze fel. (Fábián Béla: Ez remek!) Mármost ebből méltóztatnak látni, hogy én a magam felügyeleti hatásköré­ben a szükséges intézkedéseket a kellő időben megtettem volt. En csak vártam a székesfőváros közönségétől... (Peyer Károly (Kozma Jenő és Wolff Károly felé): Ki vállalja ezért a felelős­séget! Ezért önök felelősek! — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Fábián Béla: Nem akarták a bizalmatlanságot megszavazni!) Csen­det kérek, Fábián képviselő úr. (Peyer Károly: önmaguknak nem akartak bizalmatlanságot szavazni! — Wolff Károly: Nem Önök fognak nekünk diktálni ! Mi magunk diktálunk ma­gunknak! — Fábián Béla: Miért nem szavaztak bizalmatlanságot? — Wolff Károly: Majd ami­kor mi akarunk! Érdekes dolog! — Gál Jenő: A miniszternek bizalmat szavazni itt, a tanács­nak meg ott! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Petrovácz Gyula: Helytelenítettük!) Ké­rem, méltóztassanak a miniszter urat meghall­gatni! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Scitovszky Béla belügyminiszter: Azt hi­szem, köztünk ebben a tekintetben egyáltalán nincs nézeteltérés. Mindenki tudatában van an­nak, hogy a mai súlyos és nehéz viszonyok között senki munkájáért túlfizetést nem ^ igényelhet, hanem mindenkinek azért a munkáért, amelyet teljesít, megfelelő fizetést kell kapnia. (Helyes­lés bálfelöl.) Nem szabad tehát itt sem, — s ezt nyomatékkal mondom — ebből az esetből kifo­lyólag olyan intézkedést tenni, amely esetleg a másik végletbe csaphatna át, mert a megfelelő munkáért a megfelelő tiszteletdíjakat és fizeté­seket meg kell adni. Amint tehát helytelen, hogyha szélsőségbe megyünk a magas számok tekintetében, éppen olyan helytelen, ha célté­vesztetten olyan eszközöket vennénk igénybe, 9. ülése 1930 február 25-én, kedden. amelyek az ügynek ártalmára vannak. (Fábián Béla: Ez a veszedelem nem fenyeget, nyugodjék meg a miniszter úr!) Sohasem lehet tudni, hogy milyen atmosz­férában történnek bizonyos intézkedések. Min­dig csak az objektivitás lehet ebben a kérdés­ben is irányadó. Soha sem szabad a szenve­délynek irányítónak lennie, mert a szenvedély, az embert elragadhatja nemcsak felfelé, hanem lefelé is. Azért szükséges, hogy erről a hely­ről nyomatékkal kijelentsem, hogy a tisztessé­ges, becsületes munkának meg kell adni a maga jutalmát és díját. Nem^ szabad ezekkel szélsőségbe menni, ezt mindnyájan helytelenít­jük, de úgy érzem, helytelenítenénk azt is, hogyha ebből az esetből kifolyólag viszont olyan szélsőségbe esnénk a másik oldalon, amit szintén nem lehetne menteni. Ugyanennek a kérdésnek kapcsán kívánom megjegyezni, hogy Pakots József képviselő­társam szerint a Beszkárt. igazgatóságában a belügyminiszter képviselője is jelen van. Saj­nálom, hogy a képviselő úr nincs itt, mert aho­gyan ő nincs itt jelen, ugyanúgy nem volt je­len a belügyminiszter képviselője sem a Beszkárt. igazgatóságában. (Gál Jenő: A ke­reskedelemügyi miniszter képviselője volt ott!) A képviselő úrnak, amikor felszólalt, tudnia kellett volna legalább azt, hogy nem a bel­ügyminiszter, hanem a kereskedelemügyi mi­niszter képviselője volt ott. Ez nagy különbség az én felelősségem szempontjából. (Gál Jenő: Könnyen összetéveszthetők az urak! — Petro­vácz Gyula: Ezért nem akarjuk az «illetékes miniszter» kifejezést bevenni a szövegbe! Csak a belügyminiszterrel legyen dolgunk, semmi­féle illetékes miniszterrel!) En senki másért nem vagyok hajlandó felelősséget vállalni. Csak a magam cselekedeteért vagyok hajlandó felelősséget vállalni és ha már t. képviselőtár­sam előhozakodik ezzel, itt is lényeges, nagy tévedésben van, mert elvégre az én mulasztá­somat jelentené, ha ott lettem volna képvise­lőm révén és ezeket a dolgokat mégis eltűrtem volna. A magam részéről kijelentem, hogy ezek­ben a dolgokban a legrigorózusabb állásponton vagyok. Csak ezt kívántam múltkori közbeszó­lásomra megjegyezni. Ez az ügy a mi részükről is az ellenőrzés és a felügyelet szempontjából folyamatban van, nekünk módunk és alkalmunk van ezt a kérdést bármikor tapétára vetni, amikor en­nek szükségességét érezni fogjuk, de viszont kötelessége van e téren magának az autonómiá­nak is, mert lent vannak a kormányzati utasí­tások a székesfővárosnál. (Fábián Béla: De nem az autonómiánál, hanem a polgármester­nél vannak! Tessék őt felelősségre vonni! — Peyer Károly: Valaki felel ezért! — Zaj.) A polgármester az az autonómia. Ezek a rendel­kezések a székesfőváros közönségéhez mentek a polgármester útján. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! (Fábián Béla: Kérem, miniszter úr, itt nézeteltérés volt! Kihez mentek 1 ?) Fábián kép­viselő urat kérem, méltóztassék csendben ma­radni! (Fábián Béla: A miniszter úr azt mondja, hogy 1928 júliusában a polgármester­hez mentek az utasítások! Tisztázzuk ezt, hogy ezen ne vitatkozzunk!) Fábián képviselő urat rendreutasítom ! Scitovszky Béla belügyminiszter: Rendelke­zésem végrehajtásának megsürgetése ment a székesfőváros közönségéhez legutóbb, folyó évi január hó 14-én, a költségvetést jóváhagyó ren­deletemben. Ebben a jóváhagyó rendelkezésem­ben foglaltatik megelőző rendelkezésem végre-

Next

/
Thumbnails
Contents