Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-359

Az országgyűlés képviselőházának 85 küldöttnek, aki ottan nem is tudja kellőképpen összehangolni a köz érdekét a magánérdekkel, amelyeknek pedig teljes harmóniában kell érvényesülniök a közületben. De ezenkívül az érdekképviseleti , tagokat nem is az érdekképviseletek választanák a maguk kebeléből. Ez ismét sebezhető része ennek az intézkedésnek. Elvégre egy érdekképviselet maga tudja a legjobban kiválasztani magából azokat, akik az ő érdekeit leginkább képviselhetik. (Fábián Béla: A népnek kellene választani az embereket!) Nem csodálom, hogy minden kategória jelentkezik képviseltetésért. Mi képviselők mindenféle érdekképviseleti csoport részéről kapunk olyan felszólítást, hogy: méltóztassék bennünket a főváros közgyűlésén képviseltetni, tessék a mi ügyünket is szóvátenni. (Gál Jenő: Pártocskák kezdenek alakulni!) Ad abszurdum lehetne ezt vinni. S éppen az a körülmény, hogy ad absurdum lehet vinni ezt a gondolatot, bizonyítja, hogy ez szerencsétlen gondolat, mert hiszen ez voltaképpen nem egyéb, mint az önkormányzati alapról való letérés és a legveszedelmesebb lesiklás olyan irányban, amely visszaesést, jelent és minden közös munkának a megnehezítését eredményezi. Maga az az összetétel, hogy összesen 150 választott bizottsági tag lesz, igazságtalan Budapesttel szemben. Akkor, amikor a vidéki nagyvárosokban sokkal több a választott bizottsági tagok száma. Budapestet más világvárosok példájával hozza analógiába a törvényjavaslat indokolása, és így akarja megmagyarázni, hogy miért választ Budapest csak 150 bizottsági tagot. En ismerek a mai kormányzati politika kelléktárából olyan gondolatokat és olyan elgondolásokat, hogy Budapest túl van dimenzionálva CsonkaMagyarországra nézve és hogy Budapestet — est hallottam hivatalos helyről is ,— voltaképpen le kellene sorvasztani, hogy méltó legyen a csonka törzshöz. Végzetes idea. (Gál Jenő: Szörnyűség!) Ezeket halljuk mindig, holott tudvalevő dolog, hogy Budapest kulturális ereje, nagysága és gazdagsága jelenti egyik nagy pillérét a jövő kiépítésének. Az a külföldi, aki Magyarországra jön, innen budapesti impresszióival távozik. Higyje el a t. miniszter úr, hogy azt a külföldit, az a kulturális gazdagság, az a nagyszerű, szellemi és gazdasági élettempó, az a friss magyar tehetség és energia hevíti át, amely itt ebben a városban összegyűlt Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Pakots József: Ez hat úgy az idegenre, hogy amikor elmegy, barátja lesz Magyarországnak és így egyre több barátot szerzünk magunknak. Budapestet leszállítani mai nívójáról, bármilyen aránytalanság is mutatkozik Budapest és a vidék között, Budapest nagysága és a vidék kicsisége között, még sem lehet. Hiszen rni nem a ma politikáját csináljuk, hanem a jövő politikáját s a ma kenyérpolitikája mellett a jövőre is gondolnunk kell, s éppen ezért Budapest elsorvasztása végzetes bűn lenne. Ez a törvényjavaslat és ez a szakasz azonban ezt a célt szolgálja, ezért azt nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki a 11. §-hoz szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Legutóbbi ülésünk során KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXV. . ülése 1980 február 25-én

} kedden. 267 Hegymegi Kiss Pál képviselőtársam intézett volt hozzám egy kérdést, melyre én a választ nyomban meg is adtam. Ez vonatkozott különösen a Beszkárt-tal kapcsolatos nagy személyi járandóságok kérdésére. Hegymegi Kiss Pál képviselőtársam a következőket mondotta volt (olvassa): «En azt tudom, hogy három miniszternek ez a szerződés előzetesen be lett mutatva, mielőtt a polgármester aláírta volna, a belügy-, a pénzügy- és a kereskedelemügyi miniszternek.» Fábián Béla képviselő úr ezt kérdezte: «Igaz ez, miniszter úr?» Erre én röviden csak annyit mondottam: «Nem, igaz!» Ezzel kapcsolatban a t. Ház tájékoztatására a következőket vagyok bátor előadni. (Halljuk! Halljuk!) A Beszkárt. igazgatósága 1928. évi május hó 1-én kötötte meg az ismeretes szerződést. Megállapítottam, hogy ezt a szerződést előzetes jóváhagyás végett a belügyminisztérium illetékes osztályának nem mutatták be, A főpolgármester úr 1928. évi március hó 2-án a pénzügyminiszter úr kívánságára és az én előterjesztésemre az 1927 : V. te. alapján a székesfővárosi nagyobb üzemek vezetői és helyettes igazgatói összjövedelméről kimutatást terjesztett fel hozzám. (Fábián Béla: Hol van az most?) Éppen most válaszolok a képviselő úr kérdésére. (Fábián Béla: Ertem, de hol van?) Nem kezdhetem a végén, tessék megvárni. Nem ok nélkül állottam fel és csak azért hozom fel ezt a kérdést, hogy a kellő tájékoztatást megadnám. Méltóztassék tehát ennek a lehetőségét részemre nyújtani. (Petrovácz Gyula: Nagyon fontos!) Az összjövedelmekről ezt a kimutatást 1928. évi március hó 17-én 79.430 sz. alatt a pénzügyminiszterhez tettem át. A pénzügyminiszter úr ugyanazon évi május hó 2-án 40.704. sz. alatt kelt átiratával kifogásolta az üzemeknél való nagy személyi járandóságokat és javasolta, hogy helyes volna, ha, mielőtt az üzemi kérdésekben, és a részvénytársasági formák fenntartása kérdésében döntünk, — egy összeállítást készíttetnék az összes főbb tisztviselők és helyettes igazgatók stb. illetményeinek megállapítása végett. (Erdélyi Aladár: Nagyon helyes!) Erre az összeállításra vonatkozólag még az az észrevételünk is volt, hogy itt limitálni kellene és pedig olyan formában, hogy a nagyüzemek igazgatóinak nem lehet nagyobb illetménye, mint amennyi a polgármester úrnak van, a középnagyságú üzemek vezetőjének ill^rménye az alpolgármesterét nem haladhatja meg és a kisebb üzemek igazgatói illetménye nem haladhatja meg a tanácsnoki illetmények maximumát. Közöltem azután, hogy helyes volna az alacsonyabb kategóriákba tartozó üzemi alkalmazottak illetményét is rendezés alá venni. Ezeknek hangsúlyozásával a székesfőváros közönségét 1928. évi július hó 4-én 80.951. sz. alatt,kelt rendeletemben mindezekről értesítettem és ugyanazt a megállapítást tettem, hogy a nagyüzemeknél, a középüzemeknél stb. nem lehet több az illetmény, mint amennyit az imént említettem, és egyúttal az üzemi alkalmazottak illetményeinelk rendezése kérdésére is f elhívtam a székesfőváros közönsége figyelmét. (Fábián Béla: Ez 1928. júliusában volt?) Ez 1928. július 4-én volt. (Fábián Béla: A polgármester kapta kézhez?) Az kapta kézhez, mert ha a közönségnek írunk le, akkor ezt a polgármester kapja kézhez. (Gál Jenő: Sohasem mutatták! — Farkas István: Közgyűlés elé nem, került!) Egyúttal felszólítottam akkor a székesfőváros polgármesterét, hogy a jelenlegi üzemi alkalmazottak járandóságát megállapító határozatokat és szerződéseket nálam mutassa be. A székesfőváros ennek a felhívásnak eleget 40