Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-359

Az országgyűlés képviselőházának ê5~ tette, s akkor a t. miniszter úr apodiktikusan és kategorikusan kijelentette, hogy erről szó sem lehet. Ügy-e, hogy erről mégis lehet szó?! Nem elvi alapon intézi tehát ezeket a kérdése­ket a miniszter úr, hanem azért, mert közben Buday Dezső, Wolff Károly és Kozma Jenő képviselőtársaim meggyőzték őt arról, hogy ezt a kis koncessziót mégis meg kell tenni. Ilyen alapon törvényt alkotni nem államférfiúi feladat. Egy államférfiú, amikor törvényt al­kot, a legkomolyabb elvi alapon áll, és ha az elvi alap helytelen is, de kitart mellette; ha pe­dig meggyőződik arról, hogy helyesebb elvi alapra kell helyezkednie, helyesebb és módosí­tott álláspontot kell elfoglalnia, akkor tessék azt száz százalékig érvényesíteni, mert ez az igazi államférfiúi koncepció. (Gál Jenő: Ak­kor ellene kell szavazni, nem pedig azt« mon­dani, hogy: nem teljesíthetjük — és mégis el­fogadni !) Mi szomorúan látjuk azt a szerepet, amelyet a t. miniszter úr a javaslat kapcsán betölt, és nekem az a gyanúm, hogy ez még az egyetlen és utolsó szerepe a miniszter úrnak, hogy ehhez van kötve, hogy ezt tető alá kell hoznia, és ha tető alá hozta, akkor a miniszter úr kellő reve­renciával, vagy kellő dísszel otthagyja a mi­niszteri széket. (Scitovszky Béla belügyminisz­ter: Igazán?) Igen, nekem ez a gyanúm. (Sci­tovszky Béla belügyminiszter: Ez a nagy állam­férfiúi felfogás?) T. miniszter úr, nagyon köny­nyen meginognak azok a bársonyszékek.' (Gál Jenő: Van még szebb állás is, mint a miniszteri állás! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez kötelességteljesítés! Nem olyan élvezet itt ülni!) Szentül meg vagyok erről győződve annál is inkább, mert a miniszter úr belügyminiszteri működése — sajnos — sorozatos ilyen szomorú emlékekkel van összekötve, nilvégre egy komoly kormányzati politikának az is mérlegére kerül­het, hogy azok a kormányférfiak, akik ott ülnek és képviselik a rendszert, mennyire tudnak a közvéleménnyel harmóniába kerülni. A t. mi­niszter úr pedig törvényalkotási kísérleteivel teljes ellentétbe jutott a magyar közvélemény­nyeL A t. miniszter úr nemcsak velünk, a de­mokrata baloldallal, hanem — méltóztatik tudni — már azokkal is súlyos ellentétbe került, akik különben úgy ahogy támogatják a miniszter urat. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mikor és hogyan? Nincs tudomásom róla!) Csak poli­tikai érdekek vezették a t. Wolff-pártot abban, hogy a miniszter urat ebben a kérdésben meg ne buktassa. Mert meg lehetne buktatni, ha az igen t. Wolff-párt és azok, akik elégedetlenked­nek a többségi pártban, a baloldallal összefog­nának. Ez egy parlamentáris formája volna a kérdés elintézésének. (Scitovszky Béla belügy­miniszter: Ügy van! Ezt (azonban minden mi­niszterrel meg lehet tenni, nemcsak velem! — Gál Jenő: A Wolff-párt nem baloldal! — Wolff Károly: Nem is lesz soha!) A kérdés felvetése annál különösebb nekem, mert ha jól tudom, az igen t. Wolff-párt már egy olyan lélektani helyzetben volt, amikor Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter urat meg akarta buktatni, ké­sőbb .azonban elállt e szándékától. (Gál Jenő: Megszavaznak mindent! — Wolff Károly: A szerint^ hogy jó vagy nem jó!) T. Ház ! Nekem is^ rá kell mutatnom az indo­kolásnak arra a részére, melyet az előttem szóló igen t. képviselőtársam is felemlített. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt] Pakots József: Tisztelettel kérem beszéd­időmnek egy negyedórával való meghosszabbí­tását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ülése 193Ù február ÈS-ên, kedden. Ûû$ ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meg­hosszabbítást .megadta. Pakots József: Mondom, én is rá kívánok mutatni az indokolás azon részére, amely ma­gyarázni kívánja a reform célját, jelentőségét és amely akkép hangzik, hogy (olvassa): «Fi­gyelemmel kellett tehát lennem arra is, hogy a jövő számára olyan önkormányzati testületet alakítsunk, amely nem áll káprázatos jelszavak hatása alatt, hanem a romboló törekvésektől tá­voleső, józan, emberies világfelfogással őrzi a nemes hagyományokat, egyúttal pedig alkalmas lesz arra, hogy a mérsékelt, de folytonos és cél­tudatos haladásnak előharcosa legyen». Igen t. Ház és igen t. miniszter úr, ez egy nagyon súlyos kritikája annak a tíz^ esztendős munkának, amelyet az összeomlás után a fővá­ros törvényhatósága folytatott, és ennek a kri­tikának ódiumát nem vagyok hajlandó és nem vagyunk hajlandók mi, baloldali ellenzék viselni, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akik amúgy is minidig destruktívoknaík és rombolóknak vol­tunk feltüntetve. Most kiderül az, hogy az igen t. kormány és a t. miniszter úr ugyanilyen destruktív rombolással vádolja a Wolff-pártot, ­a kereszténypártot és ugyanezzel vádolja a sa­ját pártját, az úgynevezett községi polgári pár­tot. Ez a véleménye arról a rendszerről, amely a városházán volt. (Fábián Béla: Erről nem is lehet jó véleménye a miniszter úrnak! Csaik tisz­teletreméltó, hogy megmondja a véleményét!) Annyi kétségtelen, hogy a miniszter úr vélemé­nye, így kifejezve, teljesen fedi azt a céltudatos munkát, amelyet a főváros elleni hangulat fel­ébresztésében eddig folytattak, s amelyben min­den alkalommal és ma is minden akciót az a rúgó pattantott ki, hogy vájjon hogyan lehet ez­zel az autonómiának ártani. Az egész Beszkárt.-ügy filmjének visszagön­gyölítése, újra lepergetése tisztán abból az indí­tékból származik, hogy íme, milyen sebezhető az autonómia s ezen a szomorú és felháborító gaz­dálkodási rendszeren keresztül hogyan lehet még jobban halálra ítélni Budapest önkormányzatát. T. Ház! Ha láttam volna, hogy a t. kormány azt a gazdálkodást, amelyet ellenőrzött, — módja volt ellenőrizni — amely a fővárosnál folyik, s amely az egyes üzemekben folyt, az évek során át a legszigorúbb kritikával kísérte és a legszi­gorúbb ellenintézkedéseket tette meg, mert fel­ügyeleti hatósági jogánál - fogva erre alkalma volt, akkor azt mondanám: jóhiszemű, kon­zekvens, logikus az eljárása. De amikor a több­sége ott ül, — mert azt nem lehet tagadni, hogy álkormányt támogató Wolff-párt lelki mentali­tásban teljesen odatartozik a kormányhoz, (Bródy Ernő: Szavazásban is!) és szavazásban is a városházán, tehát a kormány eddig is több­ségben volt a városházán, mert hiszen önök egy­más között tárgyalták meg az ügyeket — ha va­lami történt a városházán, iákkor a kormánynak módja volt ingerenciát gyakorolni, hogy olyan irányban történjék a döntés az ügyekben, aho­gyan akarja, s minden önkormányzati külön­állás mellett is ez a befolyása, ez a hatása meg­volt a város életében. Most pedig kiderült, hogy maga a kormány is ilyen romboló munkát vég­zett eddig, mert hiszen hatékony tényezője volt a város közigazgatási életének. A kormány te­hát önkritikát is gyakorol. íme, idáig vezetnek azok a meg nem gondolt jelszavak, amelyekkel a t. kormány agyon akarja ütni az autonómiát. ö beszél káprázatos jelszavakról, amikor a ja­vaslat egész indokolása tisztán káprázatos és lidércfényes jelszavakból áll. Hiszen amidőn a javaslat indokolása az autonómia megerősítését és további kiépítését helyezi kilátásba, ugyan-

Next

/
Thumbnails
Contents