Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-359
Az országgyűlés képviselőházának 359. ülése 1930 február 25-én, kedden. 259 cen, a kereskedők tizenegyen, az iparosok huszonegyen, a mérnökök, ha az építészeket is hozzávesszük, körülbelül 21-en. Mindezek a hivatások és foglalkozások, amelyek a belügyminiszter úr indokolása szerint, súlyuknál, számuknál és befolyásuknál fogva számot tarthatnak arra, hogy a főváros törvényhatósági bizottságában képviselve legyenek, íme a pártok belátásából, de a polgárság akaratából amúgy is olyan nagy számmal vannak ott, amely számhoz képest elenyészik az a néhány tag, amelyet ezeknek a testületeknek kíván juttatni a belügyminiszter javaslata. Ilyen körülmények ! között azt kell kérdeznem, hogy mi tulajdonképpen ennek célja, rációja, hova törekszik a belügyminiszter úr azon ürügy alatt, hogy háromtagú, egytagú, és (kéttagú képviselethez akar juttatni bizonyos hivatásokat, amelyek ott már 48, 9 és 21 taggal vannak képviselve. Ne csodálkozzék a belügyminiszter úr azon, ha mi a tények logikájában inkább hiszünk, mint^ a^ belügyminiszter úr indokolásának őszinteségében. Mindez nyilván arra való, ;hogy a polgárság akaratát korrigálj B-t H polgári választás eredményét korrigálja, korrigálja olyan értelemben, hogy felduzzasztja azt a kormányhű elemet, amellyel ő nagyobb egyetértésben, minden konflagráció lehető mellőzésével, simán tudná a főváros ügyeit ellenőrizni, nagyobb bizalommal látná az ügyek intézését olyan kezekben, amelyek politikailag hozzá közelebb állanak. Hozzáteszem, hogy ezeknek a kezeknek ellenőrzése a múltban nem történt mindig azzal a szigorúsággal, mint kellett volna, mert a politikai kezekre is rá kell nézni. Mi akkor mindennek az értelme? Mi az értelme annak, hogy leszállítják a szabadon választottak számát 150-re, ellenben mesterségesen felduzzasztják az egyéb jogcímesekét 91-re? Ennek nem lehet más értelme, mint az, hogy 91 olyan bizottsági tag legyen bent egyéb jogcímeken, aJkik még akkor is, ha a kormányhű elem a választók szabad akaratából csak egy töredék mandátumra tenne szert, ezekhez csatlakozva többséggé emelje ezt a különben a polgárság lelkében nem gyökerező kormányhű eleimet, a kormánypárti elemet és ezekkel lehessen dominálni és kiküszöbölni a közgyűlést és annak lehetőségét, hogy valahogyan ez az autonómia ne legyen autonómia és mert az autonómia a rábízott ügyeknek a törvényhatóság akaratából és akarata szerint való intézése, valahogy meg ne történhessék, hogy a fővárosi polgárság akarata érvényesüljön. Méltóztatik azt hinni, mélyen t. belügyminiszter úr,^ hogy ez a módja a politikai erkölcsök feljavításának, amely a törvényhatósági bizottság megalkotása alkalmával — legalább az indokolás szerint — a belügyminiszter úr szeme előtt lebeg? Nem gondolja a belügyminiszter úr, hogy ez a megszervezés, a nolgári akaratnak ez az alárendelése a felsőbb és a legfelsőbb akarat alá, alkalmas arra, hogy a^polgárságban megrendítse a tiszteletet a hatóságokkal szemben, megrendítse a bizalmat a közhatalom parttalan kezelése iránt? Ráveszi ezt a dőre polgárságot, amely hű a régi hagyományokhoz, amely minden elnyomatás közben is a magasba, az eszményekre függesztett szemmel próbálja a maga dolgait intézni, rátereli végre az életnek követelésiére, hogy ne kergess haszontalan fantomokat, ne kergess messzefekvő eszményeket, ne gondolj szabadságra, ne gondolj arra, hogy önmagad intézhessed dolgaidat. sokkal jobban fogsz járni, politikai hatalomhoz, nagyobb megélhetéshez, vályúhoz fogsz jutni, ha behódolsz a belügyminiszter úrnak. t Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas- l KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXV. sék megállapításaiban a parlamentáris kijelentések és kifejezések mellett maradni. Baracs Marcell: Meghajlok az elnök úr akarata előtt és csak annyit mondhatok, hogy én miindig igyekszeim ezek között a határok között maradni, és nem bírom a jelen pillanatban — talán a beszéd hevében — elképzelni azt, hogy én az ildomosság határait akár a gondolat terén,. akár a szavak megválasztásában túlléptem 1 ; volna. Ha túlléptem volna, def erálok (Scitovszky Béla belügyminiszter: A vályúval feltétlenül túllépte! Csodálkozom, hogy a képviselő úr használta ezt a szót.) Nekem magamnak szabad csodálkoznom, teljes tisztelettel mondom^azonban, hogy a belügyminiszter úrnak nem ajánlok egy olyan csodálkozást, amely egyéniségem lekisebbítéséhez volna hasonló. En nem találok aibiban semmit sem, hogy á polgárságot a jászolhoz, a vályúhoz akarják ikényszeríteni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem arról volt szó!) Arról volt szó, hogy olyan reformokat akarnak csinálni, amely a polgárságot észretéríti. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál omaradni és ezt a személyes motívumot kikapcsolni. (Szónok szünet nélkül beszél, elnök folytonosan csenget. — Felkiáltások .jobbfelől: Halljuk az elnököt!) Baracs Marcell: Teljesen a tárgynál vagyok, a tárgyhoz szólok, egy olyan reformról beszélek, amely a polgári akarat kisemmizését jelenti és a polgárságnak direktívát akar adni arra. hogy a jövőben micsoda észszerű politikai viselkedéssel akarja a maga akaratát érvényesíteni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Baracs Marcell: Kérném beszédidőmnek egy negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Méltóztassék beszédét folytatni. Baracs Marcell: T. Ház! így igazán nem lehet a polgárságot önzetlenségre nevelni, így nem lehet a közügyeknek a saját horrizontján, a saját anyagi horrizontján túlemelkedő, olykor a saját anyagi érdekeit eltessékelő elgondolásra és intézkedésre nevelni, így nem lehet arra a becsületes politikai önzetlenségre nevelni, amely minden autonómia alapgondolata. Ezzel a politikai elgondolással, ezzel a reformmal csak arra neveljük a polgárságot, ez csak arra jó, hogy a polgárság tudatára ébredjen annak, hogy ne ragaszod jék a régi, nemes hagyományokhoz, amelyek (megkövetelték a polgártól, a magyartól azt, hogy szolgálja a közügyet a saját érdekei mellett, sőt ha kell a saját érdekei ellenére is, hanem szolgálja - úgy, hogy egyeztesse össze a maga érdekét iá kormányzat akaratával, a hohe Obrigkeit kívánságához alkalmazkodjék, mert ez a hohe Obrigkeitre is kényelmesebb, a polgárságra is hasznosabb anyagi szempontból, még akkor is, ha szégyenkezik olyankor, amikor azután belép az előszobájába és véletlenül meglátja saját arculatát a tükörben. Ez az egész elgondolás nem jelent egyebet, mint a polgári akarat gúzsbakötését. Ezért kell 150 emberrel szemben, aki a polgári akaratot képviseli, szembeállítani a 91 egyéb jogcímet. Es hogyan kerül be oda ez a 91 egyéb jogcíme»? Harmincegy a városnál viselt hivataluknál fogva tagja. Igen derék, becsületes emberek és bármilyen támadások történtek a várossal szemben, bármilyen támadásaikkal illethették egymást a pártok, én ragaszkodom, teljes meggyő39
