Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-359

260 Az országgyűlés képviselőházának 359. ülése 1930 február 25-én, kedden. ződésem szerint ahhoz, — amint már ismételten mondottam is — hogy a mi városi tisztviselőink, különösen a főtisztviselőink, puritanizmus, becsületesség, megközelíthetetlenség dolgában minden vitán, minden bírálaton, minden gyanún felülállanak. Csakhogy ezek az urak maguk a közgyűlésen éppen hivataluknál fogva a közgyűlés dolgaiba csak akkor avatkoznak, amikor az ő speciális ügyükről, referátumukról van szó. Viszont látjuk azt, hogy gazdaságilag és a hivatali dolguk vitelénél bármilyen puritán, becsületes emberek, mégis akkor, amikor többé-kevesbbé — s a jövőben még inkább fog ez megtörténni, mint a múltban — a kormány jóakaratától függ az ő sorsuk, vagy legalább részben a kormány jóakaratától, akkor politikai szempontból nem lehet kétséges, hogy ez az elem mind a kormány oldalán fog felsorakozni. Hiszen bizonyos pironkodással láthatjuk, hogy amikor utolsó alkalommal mérkőzött ez a két felfogás, amelyek mindegyike a belső meggyőződésen alapul, de amelyek közül az egyik mégis csak az autonómia hathatósabb védelmét vélte képviselni, mint a másik, akkor az autonómia védelmére elsősorban hivatott törvényhatósági főtisztviselő — elismerem, a politikai helyzet kényszere alatt — az autonómiára kedvezőtlenebb felfogáshoz csatlakozott. Ez tehát a kormány szempontjából SL lelki függőségre való tekintettel megbízható elem. Beszéljek azokról, akik az állami tisztüknél fogva tagjai? Ezek igen természetesen a kormányhoz hű elemet fogják gyarapítani. De azután itt vannak az érdekképviseleti emberek. Az érdekképviseleti emberek, akik az érdek szempontjából, a hivatásuk, a foglalkozásuk érdeke szempontjából ott nem szoroznak és nem osztanak, ma sem szabadon választatnak az érdekképviseletek által, de a jövőben — legalább a közigazgatási bizottság javaslata szerint — a közgyűlés által fognak választatni. A közgyűlés többsége tehát nem arra fog nézni, hogy vájjon az illető foglalkozáshoz, hivatáshoz tartozó emberek közül ki az, aki a maga hivatásában, a maga foglalkozásában leginkább kiválik, kiben van tehetség, kiben van meg a tekintélv arra, hogy a maga hivatásának érdekeit megvédje, hanem arra fognak nézni, hogy ki tartozik hozzájuk. E választási módszer szerint tehát az érdekképviseleti tagok egyszerűen a többség tölteléke gyanánt fognak szolgálni. A többség tölteléke gyanánt fog szolgálni az a 32 örököstag is, akiket részben a jelenlegi közgyűlés fog választatni olyan választási módszer szerint, amely kizárja még az arányos választást is, úgyhogy azt sem lehet mondani, hogy ez az átörökítés, ez a mikrokozmosz, amellyel a mostani törvényhatósági bizottság

1 magát átörökíti a következő törvényhatósági bizottságokba, a mai törvényhatósági bizottságnak hű képe lenne. Nyilván azt méltóztatik gondolni, hogy az ellenzéken, különösen a szocialisták közül nem akad olyan elem, nem akad olyan tényező, nem akad olyan egyén, aki a főváros körül érdemeket szerzett, akinek az egyénisége őt predesztinálja arra, — nem is az egyénisége, de pártjának akarata — hogyha már arról van szó, hogy átörökítik a mostani törvényhatóságot a következő törvényhatósági bizottságba, oda bekerülhessen. Tehát mire jó ez? Ez megint csak arra jó, hogy profilaktikus rendszabály legyen egy olyan elem túlsúlyba jövetele ellen, amely — meg vagyok róla győződve — az államnak, a nemzetnek javát legalább olyan becsületesen és legalább olyan hasznosan akarja érvényesíteni, mint a belügyminiszter úr, amely elemtől azonban a belügyminiszter úr irtózik és amelyről a belügyminiszter úr úgy véli, hogy ezen » előzetes intézkedésekkel ki kell zárni azt a lehetőséget, hogy valahogy ezek a régi törvényhatóságból az újba átörökíttessenek. Nyilvánvaló, hogy mind a 91 tag csakis azt az egy célt szolgálja, hogy azzal a néhány úrral, akit a választás, mint kormányhű elemet fog behozni, egyesülve, iimmár ne annak a nyelvmérlegnek a szerepét játssza, amellyel ezelőtt öt évvel belépett a törvényhatóságba, egy nyelvmérleg szerepét, amely igen jól használódhatott fel akkor, hanem most már a döntő nem a mérleg nyelve lesz, hanem a mérleg serpenyőjében az az apró súly, amelyre a belügyminiszter úr akarata és javaslata folytán létesítendő törvény beledobja a maga nagy fontját, amely lehet, hogy törvényes intézkedés folytán legális font lesz, a politikai erkölcs szempontjából azonban cinkelt font. Miért? Mert neim fejezi ki azt a gondolatot, amelyet ürügyül vesz a javaislat, amikor ezt az intézkedésit a törvénybe beleviszi. Nekem ne beszéljenek régi hagyományos erkölcsökre való őrködésről akkor, aimikor hasonló elgondolások, lehet, hogy szolgálják a politikai hasznot, de megtagadják a politikai erkölcsöt. (Helyeslés a baloldalon-) Elnök: Szólásra következik? Fitz Artur jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Ház! Ez a 11. §, amelyet most tárgyalunk, a legjellegzetesebb képét mutatja annak az elgondolásnak, hogy mikép kell egyrészt a főváros jelentőségét lefokozni, másrészt, miként kell erőművi úton olyan ösiszeialkotását biztosítani a törvényhatóságnak, amely a mindenkori kormánynak áll rendelkezésére. Méltóztassék megengedni, hogy először az első témával foglalkozzam. Sokszor hallom, hogy vannak más nagy európai városok, ahol a törvényhatósági bizottság tagjai kisebb létszámból állanak, mint ami itt tervezve van. Különösen ' Parissal szoktak előhuzakodni, ahol a törvényhatóságnak úgynevezett összealkotása kevesebb létszámot mutat. Ez a legrosszabb példa. Mi mindig azzal kérkedünk, hogy nem megyünk a közigazgatásnak azon centralisztikus rendszere után, amely a francia szisztéma és amelynek az ellentéte az angol szisztéma. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy például London törvényhatóságának összeállítása tulajdonképpen sok olyan törvényhatóság összealkotásából áll, mint amilyen itt Budapesten van. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Nem találó tehát az a kritika, amely velünk szemben arra hivatkozik, hogy az a létszám, amelyet ez a törvényjavaslat inaugurál, elegendő és arányosított létszám. Az angol grófságoknak és Londonnak önkormányzati egybeállítása azt a célt szolgálja, hogy ellenkezőleg a nagyon kiterjesztett létszámú önkormányzat legyen a mindenkori kormányhatóságokkal parallel vonatlban, és azt^a célt szolgálja, amelyet nálunk régi időkben, még a virilizmus korszakában is, inkább szolgált a törvényhatóság egybeállítása, mint ez a jelenlegi törvény. T. Képviselőház! Ahogyan ez a törvényjavaslat elgondolja, ez nem egyéb, mint CsonkaMagyarországnak tisztán a fővárosra való vonatkoztatása. De maga a főváros a maga összetételében — hála Istennek — itt áll a maga intaktságában és ezt nem lehet akkor, amikor az