Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-359

256 Az országgyűlés képviselőházának nem kerülhetvén be, természetes, hogy a választásokon keresztül igyekeznek mentől nagyobb erővel a'maguk számára olyan helyet biztosítani, ahol a maguk érdekeit is szolgálhatják. A másik réteg, amelynek érdekében már a vármegyei törvényjavaslat tárgyalása alkalmával bátor voltam szót emelni, a nemzetnek az az igen értékes rétege, amelynek a vármegyei törvényhatóságban való képviseletét a t. belügyiminiszter úr is akceptálta. Ma, amikor a nevelés kérdése egészen nemzeti kérdéssé nőtte ki magát, nagyon kívánatos lett volna, hogy az a nagy erkölcsi testület, amely mintegy négyezer tagot számlál, a tanítóság — erre nézve Buday Dezső t. képviselőtársam egy módosító indítványt is terjesztett be — itt is megkapja azt a szerény egytagú képviseletet, amely nem jelent egyebet, mint e nagy társadalmi réteg' megbecsülését és annak az ügynek kidomborítását, amelyet ez szolgál. (Élénk helyeslés a középen.) A t. belügyminiszter úr olvashatja naponként, hogy ellenséges oldalról ma már az iskolákon kívül röpiratokkal, titkos összejövetelekkel, és különböző szervezetek útján az ifjúság ellen óriási rohamot indítanak a legszélső baloldalról. Maga a tanítóság tehetetlenül áll azzal az agitációval szemben, amelynek végső szála Moszkváig vezet. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni! Kocsán Károly : Indokolom e kilengésemmel, vagy a határ túllépésévela tanítóság képviseletének nagy szükségességét. Amint a miniszter úr a vármegyei törvényjavaslatnál is méltányolta és elismerte ezeket az érdemeket, kell, hogy itt megnyissa az utat a tanítóság érdekképviseletének. Nem jelent semmiféle lényeges változást, ha egy testület érdekképviseletét, amelynek taglétszámát háromban, ötben vagy nyolcban szabták meg, eggyel kevesbítik és ezzel megajándékozzák Budapestnek azt a derék nagy tanári és tanítói testületét, amely ezt a támogatást méltán megérdemli. (Élénk helyeslés a középen.) A harmadik rész, amelyet érinteni vagyok bátor, az Budapest törvényhatósági bizottságának lecsökkentett száma. Csekélységem is tagja a főváros törvényhatóságának és módomban van élvezni azt az óriási nagy elfoglaltságot, amely a bizottságokon keresztül a tagokra háramlik. A belügyminiszter úr nagyon jól tudja, hogy ennek a nagy fővárosnak törvényhatósági bizottságán kívül minden ügyosztályával kapcsolatban fő- és albizottsága van. A tagok száma a különböző bizottságokban 12—40 és mivel a fővárosnak olyan rengeteg sok ügye van, amely a különböző ügyosztályokban Összpontosul, nincsen hét, hogy egy-két vagy több bizottsági ülést ne kelljen tartani és azokon a fővárosi bizottsági tagoknak részt ne kelljen venniök. Ha a bizottsági tagok számát redukálják 140-re, vagy a módosítás szerint 150-re, ez olyan megterheitetést fog jelenteni egy-egy bizottsági tagra, hogy feladatukat a bizottsági tagok nem tudják majd kellőképpen megoldani és mivel ezek mind tiszteletbeli állások, nem tudnak résztvenni a bízottsági üléseken. Már pedig ez roppant fontos, hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy ma a főváros közgyűlésén és a bizottsági üléseken minden oldalnak az utolsó emberig részt kell vennie, roppant nagyfontosságú kérdésekről lévén szó az üléseken. En ebből a szempontból, a munkamegosztás elvénél fogva, hogy mentől jobban és tökéletesebben el lehessen végezni a munkálatokat, szükségesnek tartom egy nagyobb szám beállí59. ülése 1930 februó.r 25-én, kedden. tását, hogy ezáltal zavartalanabbul elvégeztessék a főváros munkája, vagy pedig ha ez nem következhetik be, akkor a bizottságok számát kell feltétlenül redukálni, hogy ezáltal a bizottsági tagok ilyenirányú munkája csökkentessék. A 11. §-szal kapcsolatban ezt a három kérdést vagyok bátor a belügyminiszter úr figyelmébe ajánlani és nagyon kérem, hogy azt, amire nézve lehetőséget nyújt Buday Dezső barátom módosító indítványa, a tanítóságnak az érdekképviseletekbe való bekapcsolását ez alkalommal is akceptálni méltóztassék. (Helyeslés a középen és balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Fetrovics György jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! Kocsán Károly t. képviselőtársam azt kívánta, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai sorába vétessék fel a tanítótestület hivatalos szervének egy képviselője is. Amikor én ezt a kívánságot a törvényjavaslat egyéb szakaszaira való tekintettel egészen elfogadhatónak ítélem, akkor egyben nem mulaszhatom el, hogy kifejezést adjak abbeli felfogásomnak, hogy ez a törvényjavaslat szellemén alig változtat valamit. Nem azért rossz ez a törvényjavaslat, mert eggyel kevesebb, vagy eggyel több kinevezett tagja lesz a törvényhatósági bizottságnak, hanem azért rossz, mert ennek alapján nem jut teljesen és tökéletesen kifejezésre Budapest népének akarata. Az egész világon mindenütt azt látjuk, hogy haladnak a felé a cél felé, hogy minden közületben, — államiban, községiben és egyéb közületekben — az abban érdekeltek kívánsága, akarata juthasson kifejezésre. Ez az egész törvényjavaslat pedig azt célozza, hogy ennek az akaratnak kifejezését lehetőleg meggátolja. Nincsen ma már semmi szükség arra, hogy a választók akaratát korlátoljuk, hogy a törvényhatósági bizottság padsoraiban helyet foglaljanak olyanok is, akik esetleg egyéb módon nem tudnák megszerezni a választók bizalmát. Az, hogy a társadalom minden rétege megfelelő képviselethez jusson a törvényhatósági bizottságban, elérhető úgy is, hogy megtartjuk azt a rendszert, amelyet egyébként, a törvényjavaslat kontemplál is, hogy a kisebbségnek is képviseletet nyújt, vagyis az arányos képviseleti rendszer az, amely módot nyújt arra, hogy a kisebbségi vélemény is kifejezésre jusson abban a közületben. Az a körülmény pedig, hogy a .választás titkos, lajstromos és arányos, már maga biztosíték arra, hogy a törvényhatósági bizottság összetétele olyan lesz, amely azután .megfelel a város képének, amely megfelel a választók akaratának. Nincsen semmi szükség arra, hogy az ilyen módon választott törvényihatósági bizottsági tagok mellé még külön is nevezzenek ki egyes testületi képviselőket. Ezek a testületek amúgy is fontos szerepet töltenek be a társadalomban, ezeknek amúgy is befolyásuk van a társadalomban, ezt a befolyást tehát amúgy is érvényesíteni tudnák. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az intelligencia és a vagyon minden körülmények között két olyan tényező, amellyel azután a közvéleményre is lehet hatni bizonyos mértékben. Azok a társadalmi rétegek tehát, amelyeknek itt a törvényjavaslat külön képviseleti jogot akar biztosítani, amúgy is kifejezésre juttathatják akaratukat \az egyes pártkeretekben amúgy is kifejezésre juttathatják akaratukat a főváros politikájában és törvényhatósági bizottságában. De ha ezzel az állításommal szemben mégis változatlanul ragaszko-