Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-359

Az országgyűlés képviselőházának 359. dik a túloldal ahhoz, hogy ezek az érdekkép viseletek is bekerüljenek a törvényhatósági bizottságba, még pedig azon a jogcímen, hogy az egyes szakmáknak is képviselve kell lenniök, mert a szakértelmüknél fogva bekerült törvényhatóság bizottsági tagok csak hasznára lehetnek a székesfővárosnak, akkor én azt mondom; ha ezeket beeresztik, ám rendben van, ha ennek a célja az, hogy ezek jó tanácsokkal szolgáljanak a törvényhatósági bizottságnak. A jó tanácson kívül azonban egyébre már nincsen szükség. Untig elegendő volna tehát, ha ezeket a különböző érdekképviseleteket, szaktestületeket felruháznék azzal a joggal, hogy a törvényhatósági bizottságba tagokat küldjenek be, azzal a joggal ellenben azután már semmiképpen sem volna szabad felruházni őket, hogy a törvényhatósági bizottságban még külön szavazati joguk is legyen. Ha tehát segíteni akar a belügyminiszter úr a főváros törvényhatósági bizottságán, ha a törvényhatósági bizottságnak munkáját meg akarja könnyíteni azáltal, hogy ilyen szakférfiak is bekerülhessenek a törvényhatósági bizottságba, ezt mi nagyon szívesen fogadjuk, s valószínűleg nagyon szívesen fogadja a főváros népe js, ellenben az, hogy azután a képviseletben ugyanolyan joggal ruháztassanak fel az így bekerült törvényhatósági bizottsági tagok, mint azok, akiket a választók küldtek be a^ törvényhatósági bizottságba, semmi körülmények között sem fogadható el. Hogy azonban a belügyminiszter úr ezeketaz így kinevezett és egyéb iiton. tehát nem a választók akaratából bekerült törvényhatósági bizottsági tagokat szavazati joggal is felruházza, ez fényes dokumentuma annak, hogy itt tulajdonképpen nem arról van szó, a törvényhatósági bizottság ilyen — mondhatnám — felhígításának nem az a célja, hogy ott a szakszerűség^ is képviselethez jusson, hanem tisztán és kizárólag politikai célok késztették a kormányt arra, hogy a törvényhatósági bizottságot ilyen külső elemekkel is megszaporítsa. Ne méltóztassanak azonban elfelejteni azt, hogy nem minden körülmények között és nem mindig annak a noljtikának fognak majd ezek a testületek szolgálatában állni, amely politikát a mai kormány folytat, hanem a dolog természeténél fogva ezek a testületek mindig azt a politikát folytatják, aiinely politikát a mindenkori kormány folytat. Ha tehát más lesz a^ kormány és más politikai koncepciók fogják irányítani a kormányt, akkor természetesen majd ezeknek a más koncepcióknak szolgálatába fognak ezek az elemek állani. Éppen ennél az oknál fogva én veszedelmesnek és helytelennek tartom ezt. TJgy látom, hogy 4

az egész törvényen végigvonulj a politikai ellenféltől való egészen ideges félelem. Ez a politikai ellenféltől való ideges félelem készteti a kormányt ama, hogy a választók akaratából megválasztott törvényhatósági bizottsági tagok számával szemben még más módon is gondoskodjék arról, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok létszáma emelkedjék. Nincs semmi szükség erre; ha a kormány arra az egyedül helyes álláspontra helyezkednék, hogy rábízom a főváros népére, határozza meg ő maga azt, milyen törvényhatósági bizottság intézze az ő sorsát, akkor járna el a leghelyesebben. Ha fel is hozhatók érvek egyes ilyen vidéki közületeknél, hogy azoknak tagjai esetleg talán fogyatékosabb intelligenciájuknál, alacsonyabb kultúrájuknál fogva sokszor nem képesek a helyes utat megtalálni, semmiképpen sem állítható ez arról a fővárosról, amely nemcsak Magyarországnak legintelülése 1930 február 25-en, kedden. 257 ligensebb városa, hanem, amely, el lehet mondani, Európának is egyik legintelligensebb, legkulturáltabb városa. Ennek az intelligens, kulturált népnek nincs szüksége arra, hogy ilyen — mondhatnám — gyámkodást alkalmazzon vele szemben a kormány, mert meg lehetünk győződve arról, hogy a főváros népe a főváros törvényhatósági bizottságába mindig olyan bizottsági tagokat fog választani, akik igenis össze fogják tudni egyeztetni az állam és az ország érdekeit a főváros érdekeivel. Egészen helytelen és képtelen dolog, amit az utóbbi időkben hallunk, hogy azért van szükség bizonyos ingerencia gyakorlására, mert a főváros politikáját összhangba kell hozni az ország politikájával. Az én megítélésem szerint mégis csak az volna helyes, ha a vidéket emelnők a főváros színvonalára, nem pedig a fővárost süllyesztenők le a vidék színvonalára. Budapest népének semmi szüksége sincs erre a gyámkodásra, Budapest népe van annyira kulturált és intelligens, hogy maga is meg tudja állapítani azokat a határokat és ke- • reteket, amelyeken belül mozognia kell. Ez a törvényalkotás, ennek a törvényalkotásnak a szelleme egészen abból folyik, amit hovatovább lassan kezdünk elfelejteni, hogy: hiszen Budapest bűnös város. Ügy látszik, még mindig úgy gondolják egyesek, hogyha Budapest akarata nem fog tudni kellőkép érvényesülni, ezzel az ország érdekeit szolgálhatuk. Nem, t. Képviselőház, az ország érdekeit akkor szolgálhatjuk, ha az ország népének akarata szabadon juthat kifejezésre. Amikor azt mondják, hogy nem lehet egészen korlát nélkül megengedni a nép akaratának szabad megnyilvánulást, akkor sokszor hivatkoznak kulturális okokra is. Éppen a napokban voltam egy szomszéd államban és ott láttam, hogy például a magyar munkások éppen úgy, mint a tót munkások, általános, egyenlő szavazati jog alapján választják meg a maguk közületeinek képviselőit az országgyűlésbe éppúgy, mint a helyi képviselőtestületekbe. Ha nem is mondom azt, hogy ott rózsásak az állapotok, de már maga az a körülmény is, hogy a lakosság úgy érzi, úgy tudja, hogy sorsának javítása teljesen és kizárólag az ő kezébe van letéve, határozottan jótékony hatást gyakorol az egész országra. Maga az a körülmény, hogy nálunk Magyarországon ' mindenki érzi és tudja, hogy hiába akar segíteni, mert a segítés eszközei nincsenek megadva, mondom, már maga ez a körülmény teszi az embereket elkeseredetté és teszi számukra á helyzetet egészen reménytelenné. Nem tudom, miért veszi a kormányzat magára ezt a nagy felelősséget, miért nem osztja meg ezt a felelősséget, miért nem hárítja át. ezt a felelősséget magára a népre. Ha a választók akarata minden irányban szabadon nyilvánulhatna (meg, akkor kétségtelen, hogyha maradnának is bajok, mert tudom, hogy maradnának. — a nép még sem volna annyira elkeseredett és nem tapasztalnók azt az elkeseredettséget, amelyet ma tapasztalunk, amikor minden gazdasági nyomorúságért természetesen, helyesen és jogosan azt a kormányzatot teszik felelőssé, amely ezekben az ügyekben intézkedni hivatott és amely az intézkedés jogát fentartotta magának. Ügy látszik a belügyminiszter úr maga is érzi, hogy a 220 tagból álló törvényhatósági bizottságban a választott tagok számának emelése szükséges, hogy kevés a 140 választott tag és ezért úgy tudom, előterjesztés is fog tétetni arra, hogy a választottak számát 150-re emeljék fel. Nem tartottam fontosnak, hogy 140, vagy