Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-359
Az országgyűlés képviselőházának 359, Ott van például a fővárosi pénzügyigazgató. A fővárosnak van egy pénzügyi bizottsága, amelyben a legfontosabb kérdések fordulnak elő. A pénzügy igazgató nincs ott, nincs is beválasztva; tehát ebből látszik, hogy nem is fektetnek súlyt rá. Ha a pénzügy igazgatónak valami komoly szerepe volna a főváros képviselőtestületében, tagja volna a pénzügyi bizottságnak, pedig nem tagja. Különben is ott, ahol mi folytonos adóleszállítást kérünk, nagyon nehéz helyzete volna a pénzügy igazgatónak. Mit mondjon? Ha nekünk ad igazat, baja van a felsőbbséggel, ha pedig a felsőbbségnek ad igazat, baja van velünk. Nincsen neki ott helye, nincs neki ott szerepe, nem odavaló. Nem kell ilyen mesterséges injekciókkal és ilyen kicirkalmazott, összehozott módon a főváros választópolgárságának akaratát kijátszani. Megállapíthatom, — s azt hiszem, ebben igazat adnak nekem — hogy lehetett annakidején jószándékú kísérlet behelyezni ezeket szakszerűség címen a főváros képviselőtestületébe, (Pakots József: Most már ki van próbálva!) de most már tíz év után állapítsuk meg, hogy ez a kísérlet nem sikerült. Ez a kísérlet nem szolgál másra, mint arra, hogy a kormánynak biztos szavazatai legyenek, a neki kedves, reánézve fontos kérdésekben. De erre nézve mégis a választópolgárság akarata kell, hogy döntő legyen; nem az, hogy egy kormányhivatalnok milyen álláspontot foglal el, f hanem, hogy a választópolgárság milyen álláspontot foglal el. Mert a teher a választópolgárságé, a ki nem bírható, az elviselhetetlen teher, amely ennek a fővárosnak lakosságát nyomorítja és sújtja, a főváros lakosságáé. Amikor övék a teher, tehát az övék kellene, hogy legyen a jog is, abban az irányban és abban a tekintetben, hogy mit tartanak szükségesnek a terhek könnyítése, ezeknek a rettenetes adóknak elviselhetővé tétele érdekében. De amikor egy városi képviselőtestületet így telespékelnek különféle oda nem tartozó elemekkel, a kötelességeket pedig meghagyják a polgárságnak, az — ismétlem, amint már mondottam — mindig visszatérés a régi időkbe, a középkor feudális világába. Ott volt az meg, hogy néhány várúr csinálta a maga dolgát és a nagy tömeg, a katonaság, a népség, a parasztok, a kereskedők, az iparosok szolgálták az ő érdekeit jogok nélkül. Hiszen régen, a céh-rendszer korában, a feudális középkorban voltak idők, amikor a lakosság nagy rétegei ki voltak zárva a városokból. Ezek egészen más idők voltak. Ma, amikor a lakosság minden rétege fokozott mértékben rétszvesz a teherviselésben, legalább arra van joga, hogy a jog áldásaiban is részesüljön, legalább arra van joga, hogy megválassza a maga képviselőit, és ne engedjen nyakára ülni olyan kölöncöket, amelyekkel az ő szabad véleménynyilvánításának lehetőségét elfojtják. Ezt a szakaszt a törvényjavaslat legszerencsétlenebb, legsúlyosabb szakaszának tartom. Nem szeretek jós lenni, de azt .mondom, hogyha jön egy felvilágosodott kormányzati rendszer, ha jön egy kormányzati rendszer, amely a népben akarja a maga gyökerét látni, ha jön kormányzati rendszer, amelynek vezérmotívumai közé fel lesz írva az önkormányzat, a jogegyenlőség, az állampolgári jog és szabadság, (Strausz István: Ez lesz az erőssége!) az lesz az első dolga, hogy ezt a szakaszt kidobja a törvényből, az lesz az első dolga, hogy visszaállítsa a választópolgárok jogát, az lesz az első, hogy az örököstagok intézménye helyett, amely nagyon idegen nekünk, — mert olyan furcsa és ' ülése 1930 február 25-én, kedden. 255 idegen örökös bizalmat adni valakinek, furcsa az örökös-főispánság, hiszen az emberis változik, a bizalom is változik — a választó polgárságnak módot adjon arra, hogy a maga véleményét nyilvánítsa, hogy azt, aki jól sáfárkodott, az ő érdekében, megjutalmazza, aki rosszul sáfárkodott, azt elküldje. Ez az a fegyelmi eljárás, amelyet maga a választó polgárság a maga képviselőivel szemben gyakorolni szokott, ez az ő verdiktje, amelyet nem lehet megfellebbezni. Nagyon kérem a mélyen t. Képviselőházat, hagyja ki ezt az intézkedést. Mondom, nem vágyóik jós, de annyit talán legyen szabad előre kijelentenem, hogyha jön egy másik kormányzati rendszer, a jogok kormánya, annak legelső dolga lesz, hogy ezt az antidlluviális, ezt a feudális szakaszt összes csökevényeivel együtt kiirtja a törvénytárból. Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Baracs Marciul! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Ki a következő szónok? Petrovics György jegyző: Kocsán Károly! Kocsán Károlv: T. Képviselőház! A 'törvényjavaslat 11. §-ával kapcsolatban három kérdést óhajtok röviden érinteni. A legújabb törvényhozási akciónál a különböző gazdasági és társadalmi érdekképviseletek nagyon helyesen helyet nyernek minden olyan közületben, ahol az ő szaktudásukra, szervezett erejükre szükség van. Tapasztaltuk ezt már magában a felsőházi reformban is, ott is helyet nyertek a különböző gazdasági és egyéb szervezetek igen szép és tekintélyes számban. A vármegyei törvényhatóságnál is lehetőleg igyekezett a miniszter úr a széles rétegekre támaszkodó és erős gazdasági szervezeteknek ' helyet biztosítani. Ezt a gondolatot áthozta a fővárosi törvényjavaslatba is. Amikor én helyeslem, hogy a mai időkben, amikor mindig nagyobb és nagyobb súlyt nyernek az érdekképviseletek, mert ma már a gazdasági kérdések dominálják a közéletnek jóformán minden egyes megnyilvánulását, 'ezzel kapcsolatban az lett volna kívánatos, hogy ebben az új törvényjavaslatban az érdekképviseleteknek azokon a rétegein kívül, amelyek már be vannak véve, képviseletet nyerjenek vagy legalább is nyitott ajtót kapjanak azok a társadalmi rétegek, amelyek e percben nem is tömörültek abban a formális keretben, amelyet a törvényjavaslat'megkíván, mint például kamara vagy más ilyen törvényes képviselet, de ha a közeljövőben megalakulnának vagy ilyen alapon szervezkednének, vagy megteremtenék a niasruk érdekképviseleti szervét, akkor ezeknek képviselője is bejöhessen a törvényhatósági bizottságba. Amikor ma demokráciáról és a széles néprétegek érvényesüléséről beszélünk, nagy hiányát látom^ a törvényjavaslatnak abban, hogy a munkásság képviselete számára nem teremtette meg a lehetőséget, hogy az a maga szervezetén keresztül bejuthasson á törvényjavaslatnak ebbe a keretébe. Ezt nehezményezzük azért, mert méltóztatnak érezni és tapasztalni, hogy az alulról feltörő erők és új társadalmi rétegek helyet követelnek maguknak mindenütt és ha ez nem sikerül szabályos, törvényes úton való levezetéssel, akkor ezek az erők másutt törnek ki, vagy keresnek érvényesülést. Ezt a hiányt teszem tehát szóvá, amelynek korrekciójára a törvényjavasaltnak mostani tárgyalása alkalmával, úgy látom, már nincs mód, de nagyon kívánatos lett volna, ha a törvényjavaslat ezek érvényesülésére is módot adott volna, mert így
