Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-359

254 Az országgyűlés képviselőházának 359. ülése 1930 február 25-én, kedden. vényjavaslatból. Miért ^ nem 300.000 ember mondja meg azt, hogy ki érdemes az örököstagságra? Miért bízzák rá ezt 140—150 emberrel Engedelmet kérek, ilyen 'módon kijátszani a választó polgárság akaratát, s azt ilyen módon lehetetlenné tenni: ez nem modern felfogás, ez inkább a régi középkori felfogáshoz vezet, a szervezett kisebbségek uralmához, amikor a szervezetlen többséget nem engedik szóhoz. Itt Budapest választó polgárságának semmi szava nincs abban, hogy ki legyen .az a 22 örökös bizottsági tag. Hiszen annak idején, amikor 1925-ben volt a községi választás, ez a probléma fel sem vetődött, meg sem kérdezték a választókat, azok nem is tudnak erről, a választópolgárság soha nem volt informálva erről a kérdésről, ez csak most jött be ebbe a törvényjavaslatba. Lehetséges törvényt hozni, de erkölcsileg.lehetséges-e, hogy egy meg sem kérdezett választópolgárságnak a nyakára már előre beültessenek 22 örökös bizottsági tagot, akinek .a nép lelkéhez, a nép szavazatához, a nép akaratához semmi köze nincsen? En ezt lehetetlen törvényhozási alkotásnak tartom. Itt van azután az érdekképviseletek választásának kérdése. En magam azon a nézeten vagyok, hogy az érdekképviseleti tagság sem helyénvaló, ' (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert mondja meg a választópolgárság, hogy foglalkozás és érdem szerint kik azok, akiket az ő érdekeinek képviseletére hivatottaknak tart, de hogy az érdekkép viseleteknek szisztematizálva előre helyet adpunk: ezt én nem helyeslem, mert ez megint a választópolgárság akaratának kijátszása. Végre is a választópolgárság nagykorú, érett és azért van itt,'hogy a saját sorsát önmaga döntse el; a választópolgárság tudni fogja azt, hogy kiket kell neki beküldenie a maga képviselőtestületébe, nincs szüksége erre a gyámkodásra. Ez visszatérés a régi feudális korszakba, amikor néhány úr tartotta kezében az egész közönség érdekeit; neki csak jogai, annak csak kötelességei voltak. Ma már talán megszűnt ez a korszak, ma már mégis csak a kötelességek és jogok harmóniájának kellene bekövetkeznie, és nem annak, hogy néhány ember, vagy néhány klikk itten teljes diktatúrát gyakoroljon a választóközönség felett. Ha azonban már rátérnek erre az érdekképviseleti rendszerre, semmi esetre sem helyeselhető az

; hogy maga a közgyűlés válassza ki az érdekképviseleti tagokat. Utóvégre mégis azok az érdekképviseletig testületek hivatottak és alkalmasak megbírálni azt, hogy közülök ki való az ő képviseltetésükre. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara talán jobban fogja tudni azt, hogy ki képviselje őt bent a törvényhatóságban, mint az a többség, amely megint kortes szempontok szerint fogja az embereket beküldeni, mert ha a jejenlegi rendszer szerint lesz a választás, akkor egészen bizonyos, hogy a többségi pártok nem a legkiválóbb kereskedőt, nem a legkiválóbb iparost, ügyvédet, vagy orvost fogják beküldeni az ügyvédek, orvosok, kereskedők és iparosok közül, hanem azt, aki a kortéziához a legjobban ért, aki a kortes szempontoknak a legjobban megfelel. En azt hiszem, hogy a törvényhozás mégsem arra való, hogy a partok és személyek testére szabva csinálja meg a jövő útját és fejlődését. Ellenkezőleg, ez elvágja a jövő útját és fejlődését, mert a kormánypárti többség nem alkalmas arra, hogy ilyen választásokat véghez vigyen.^ A kormánypárti többség-csak egyoldalú pártszempontokat jutalmaz, ellenben maguk az érdekképviseletek, a kereskedők, az iparosok parlamentje, az ügyvédek, az orvosok érdekképviselete a hivatott és alkalmas hogy a maguk széles köréből kiválasszák a megfelelő embereket. Meg lehet a módot, a lehetőséget találni arra, hogy a választópolgárság legszélesebb köréből történjenek a választások és ezen a réven jussanak be ezekre a helyekre azok, akiket a választópolgárság legszélesebb köre ezekre a feladatokra kiválasztott. De így, ahogyan van, a törvényjavaslatnak jelenlegi szövege ezt teljesen illuzóriussá teszi. Méltóztassék még megengedni, hogy foglalkozzam a szakszerűség képviseletével. A szakszerűség képviseletére megint azt kell mondanom, hogy én szeretem azt a szakszerűséget, ahoL biztosítva van a pártatlanság és a függetlenség, de ha végignézek azokon, akik szakszerűség címén benne vannak a törvényhatóság bizottságában, akkor nem a pártatlanságot, hanem ellenkezőleg, a kormánypárttól elválaszthatatlan függést látom itt. Nem is kívánhatom ezektől a magas állami hivatalnokoktól, hogy elszakítsák magukat az ő gazdájuktól. Nagyon furcsa látvány volna, ha egy kormányhivátalnok, akinek kinevezése és előléptetése a kormánytól függ, nyilvánosan és nyíltan ellenszegülést mutatna a kormánnyal szemben. Ez nem is volna esztétikus látvány, nem is kívánható ez tőlük, de viszont nem is lehetséges elvárni tőlük pártatlan és független vélemény kialakulását. Mert méltóztassanak megnézni, hogy szakszerűség címén kik lesznek tagjai Budapest törvényhatósági bizottságának. A m. kir. államrendőrség budapesti főkapitánya, a székesfővárosi m. kir. pénzügyigazgató, a székesfőváros főszámvevője, a budapesti tankerületi m. kir. főigazgató, a budapesti m. kir. tanfelügyelő, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke, a m. kir. Vasúti- és Hajózási Főfelügyelőség főnöke, az Országos Közegyészségügyi Tanács elnöke és az Országos Társadalombiztosító Intézet elnöke. Ezek valamennyien — számszerint kilencen — a kormány kinevezésétől és kegyétől függenek. Megállapítható igen t. Képviselőház, amint szerencsénk van ezeket a magas kormányhivatalnokokat ismerni, hogy ezek egyénileg kitűnő, nagyon kvalitásos emberek, akik a maguk munkája révén érték el ezt a magas pozíciót, de — engedelmet kérek — a főváros közéletében nincs szerencsénk őket máskor tisztelhetni, csak amikor szavazásról van szó. Az ő szakszerűségüket semmiféle tekintetben nem mutathatják be a főváros közgyűlésén. En az államrendőrség főkapitányát, a pénzügyigazgatót, a^ Vasúti- és Hajózási Főfelügyelőség főnökét még sohasem hallottam felszólalni. (Szabóky Jenő: Majd a jövőben fognak!) De bent ülnek már^ tíz év óta és nem szólaltak fel. (Szabóky Jenő: Szerények voltak!) Csak egy esetben vannak bent: amikor szavazniok kell. (Pakots József: Akkor szerénytelenek! — Szabóky- Jenő: Kezdetnek az is jó!) Mondom, nem is kívánom, nem is kívánhatom tőlük, ezektől a magas állami hivatalnokoktól, hogy ők pártatlanul és tárgyilagosan mindig a szerint álljanak az ügyek mellé, amint azt az ügyek érdeke megkívánja. Nem 1 is lehet ezt kívánni tőlük, mert ők a kormány hivatalnokai, tehát a dolog természetéből folyik, hogy ők pártatlan működést nem fejthetnek ki, s a kormánypárttal szemben nem foglalhatnak állást. De gyakorlatilag sem váltak be a r főváros közgyűlésén, (Pakots József: Szakkérdésben soha fel nem szólaltak, tanácsot niem. adtak!) miért szakkérdésiben soha f-el nem szólaltak.