Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-351

Àz országgyűlés képviselőházának 3Ö1. Marcell: Ez az erkölcsi alap, mely inkorrektsó gek árán biztosítja az urak hatalmát! Nem kérek belőle!) Ez nem áll az én felfogásom szerint, ez az ön egyéni nézete, amit én nem akceptálok. En soha inkorrekt eszközzel nem fogok élni és ez sem inkorrekt eszköz. Gondolkozó emberek vagyunk. Az előbbi törvényjavaslatban is és abban is, amelyen most állunk, vannak kinevezettek, hivatalbóliak, sőt az államfő által kinevezettek. Micsoda nóvum van ebben a törvényjavaslatban? (Rassay Károly: Fogadjuk el a régit!) Ugyanazt a számbeli müveletet meglehet csinálni a mával szemben is, mert ma választott van 240, és 70 össze lesz állítva. (Kassay Károly: Maradjunk meg ennél!) Nekem nem lett volna ellene kifogásom, de bocsánatot kérek, nem az én tiszta akaratelhatározásomtól függ a dolog. Ezt végre meg kell érteni nyugodtan. 241 lett választva, 70-et kinevezett a kormányzó úr érdekképviseleti tagokból, azután voltak hivatalbóli tagok és voltak tanácstagok. Ugyanezen az alapon áll a mostani törvény is. (Baracs Marcell: Csak eltolja az arányt!) Ez nem novum. Mi a novum? Majd megmondom, mi a novum. A novum a jelennel szemben az, — mert én... (Bródy Ernő: Az örököstag!) ... nem fogok olyan elvi alapok ellen hadakozni, amelyek ma is megvannak. (Kassay Károly: Örököstag ma is van?) Nincs. Majd erre felelek. Nagyon kedves gondolat a lelkemnek az örököstagság. (Zaj a baloldalon.) Budapest egy része búsul e miatt, mondja Bródy Ernő. En azt mondom, Örül majd Budapest ennek. (Bródy Ernő: De 32 örökös tag lesz!) Azt megengedem és ha nem szól közbe a képviselő úr, hamarább jutok oda. A novum természetesen más. A novum a tanács megszüntetése. Ez novum, azután novum ennek összeállítása, novum néhány, a centrális hatalomra vonatkozó rendelkezés. Ami mármost a közgyűlés összeállítását illeti, változatlanul megmaradt az általános titkos szavazati jog a választandókra úgy, mint ma. A második rész, a kinevezettekké megmarad megint. (Kassay Károly: Nem úgy, mint ma!) Beékelődtek az Örököstagok. Ez novum. Nem a kormányzó fogja kinevezni az örököstagokat, hanem a közgyűlés fogja őket választani. (Zaj a baloldalon.) Mit tapasztaltam a városi életben? Azok a t. képviselőtársaim, akik bizottsági tagok, kénytelenek az igazság jegyében elismerni, — azt tapasztaltam, hogy a folytonos változás a választásokkal kapcsolatban felszínre vet mindig új bizottsági tagokat. Evek kellenek ahhoz, hogy ez a bizottsági tag beletanuljon a város ügyeibe. (Bródy Ernő: Ez a parlamentben is így van!) A parlament egészen más, nincs olyan közvetlen kapcsolatban az élettel, mint az autonómia. Ezt nem mondhatja képviselőtársam, mert az autonómia részben maga gyakorolja a hatalmat, ő intézkedik; de a parlament csak törvényeket hoz és nem intézkedik, mint az autonómia szerve. A dolog úgy áll, hogy az új bizottsági tagok nem tudnak tájékozódni a város fennálló szerződései, az üzemek és a különböző jogviszonyok között. Mondhatom, hat esztendő sem elegendő ahhoz, hogy valaki beletanuljon az ügyekbe. (Rassay Károly: Segíthetünk rajta, válassza maga a lakosság az örököstagokat!) Kell tehát, hogy bizonyos magva legyen a közgyűlésnek, hogy az állandóság jegyében álljon és ez előny legyen a város polgáraira nézve, amikor a törvény azt mondja, hogy a város életében érdemeket szerzett polgárok köréből maga a közgyűlés választ 30 örökös tagot. (Zaj a baloldalon.) Ez mégis kapcsolatban van az autonómiával. Inkább választok örököstagokat, mint adományozzak díszpolgári okleveleket. ütése 1930 február 11-én, kedden. ío* (Rassay Károly: Válasszon a lakosság!) A közgyűlést választotta a lakosság. (Baracs Marcell: De egészén más már a közgyűlés! — Rassay Károly közbeszól.) Csak nem tagadhatja olyan gondolkozó fő, mint Rassay Károly, hogy mindenütt gondolkoznak a parlamentáris rendszer bizonyos korrektív urnáin. (Rassay Károly: Ilyenen sehol!) Látunk ilyeneket az olasz rendszerben. (Rassay Károly: Az nem parlamentáris!) Jól van, az nem parlamentáris, de méltóztassék megengedni hogy ne politikai szempontból, hanem állampolitikai szempontból állapítsam meg ezeket a tényeket. Mindenütt tapasztalható jelenség, hogy a parlamentáris rendszer bizonyos korrekciójára törekszenek. (Rassay Károly: Ez nem áll!) Angliában is megpróbálkoztak az érdekképviselettel, azután megcsinálták az olaszok és akikkel beszélek, meg vannak vele elégedve. (Rassay Károly: Azok óvatosan nyilatkoznak!) En csak a nyilatkozatokból következtethetek. Láthatunk máshol korrekciókat. (Rassay Károly: Például!?) A városi adminisztrációiban, például a Hansa-városok statútumaiban megvan ez az örököstagsági intézmény. Az örököstagokat ott is a közgyűlés választja. Nem a kormány nevezi ki, hanem választja a közgyűlés az érdemeket szerzett polgárok sorából. Olyan polgárok fognak bekerülni, akik a város ügyeit ismerik. (Rassay Károly: De hogy jelölik ki?) A megyei autonómiában és mindenütt egyebütt van kijelölőválasztmány. Nem változtathatom meg ezt az elvi tényt, hogy ott van a ki jelölő választmány. (Nagy zaj a baloldalon.) Ez benne van, én nem szakíthatom ki, ez olyan tény, amelyet én nem tudtam megváltoztatni. Most már ugyebár ez a ki jelölő választmány jelöli ki az örököstagokat és a közgyűlés választja azokat. Én tehát azt, amit önök felhoznak az örököstagok ellen, nem fogadom el, helveslem az örököstagok intézményét, sőt azt mondom, hogyha okosan lesznek megválasztva, ez nagy áldás lesz a városra nézve mert a megválasztott örökös tagokat nem befolyásolj a a választás ténye, azok független polgárok lesznek, <s azok nem fognak semmi fórum felé meghajolni, hanem meggyőződésüket követik. Még pártszempontok sem befolyásolják őket, mert függetlenségük tudatában állnak ott és a város érdekeit akarják szolgálni. Ezt nem tartom én olyan nagy gravemennek, mint ahogy ezt önök itt felhozzák, ellenkezőleg helyeslem, elfogadom és megszavazom. Van még egy más dolog is és ez a centrális hatalomra^ vonatkozik. Az előbb elmondtam már a közgyűléssel kapcsolatban, hogy mi a novum. Most jön a második dolog, a centrális hatalom. Ennek az érvényesülését túlzottnak tartottam az első tervezetnél is és hozzájárultam ahhoz, hogy egyhangúlag foglaljunk ellene állást, mert újból hangsúlyozom, nem látom indokoltnak az autonómiának bármely célból való érintését ott, ahol az állambiztonsági érdekek ki vannak elégítve. Ez a suprema lex salus rei publicae. (Rassay Károly: Minden diktatúra alapja!) Engedelmet kérek a római virágzás korában ez az önzetlenség tette Rómát naggyá és nem a diktatúra. (Zaj. — Kassay Károly: Minden diktatúrának ez az ürügye!) En nem kételkedem az önzetlenségben, ön már elvesztette hitét benne t. képviselőtársam? (Bródy Ernő: En hiszek benne, de a kormányzati rendszer!) Ott lesznek önök is, ha megválasztatnak és az önzetlenség jegyében fognak dolgozni. (Baracs Marcell: Igazán az önzetlenség jegyében!) T. Ház! Koncedálom, hogy még ma is van-