Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-351
lö Âz országgyűlés képviselőházának 351. ülése 1930 február 11-én, keddeú. nak bizonyos intézkedések, melyeket jogosan kritizálni lehet, de méltóztassanak figyelembevenni, hogy a közigazgatási bizottság ülésén 220 módosítást adtak be a javaslattal szemben és ki kell jelentenem, — és itt most megint tárgyilagos vagyok — hogy a belügyminiszter úr részéről nem láttam vaskalaposságot és nagyon örülök, hogy ő az argumentumok előtt meghajolt és hogy sok vonatkozásban sikerült a javaslatot feltétlenül jobbá tenni. Azt is meg kell mondanom, hogy az elnök úr, aki a bizottsági tárgyalásokat vezette, szintén a legnagyobb pártatlansággal vezette a tárgyalásokat. (Ügy van! jobb felől.) En meghajlok az ő tapasztalt pártatlansága előtt és kijelentem, hogy nagyobb garancia nem is lehetett a tárgyalások folyamán, mint az ő pártatlansága. Ami igaz, azt ne rejtsük véka alá. Keressük azt, ami rossz a javaslat szempontjából, de ha vannak értékei, azokkal is álljunk elő és ismerjük el őket. A javaslattal szemben sok a módosítás és most úgy akarták a belügyminiszter urat befolyásolni, hogy nem érzi-e a fonákságát annak, hogy ennyiszer leszavazták. Pedig a belátás okosság kérdése. Azért ülünk itt valamennyien, legalább is feltételezem, hogy én és Kassay t. képviselőtársam és a t. túloldal azért ülünk itt, hogy a legjobbat akarjuk s a részletes tárgyalás során is argumentumokkal jöjjünk. Friedrich István t. képviselőtársam is azt mondta, hogy argumentumokkal jön, Rassay t. képviselőtársam is ezt mondja; rajta, értékesítsük ezeket. Fel tehát a nemes versenyre! (Bródy Ernő: Mi reménytelenül, önök reményteljesen!) Ez is a keresztény városházának a javára esik. Amit kapunk e címen, azt úgyis odaadjuk a főváros polgárságának, amelynek üdvét akarom szolgálni. A centrális hatalomra vonatkozólag lesznek korrektívumok. Fenntartottuk az elvi álláspontot és például a tanítók választásánál egyek vagyunk. A nyilvánosság kérdésénél magam tettem javaslatot a közigazgatási bizottságban. Ha én átveszem ezt a tizenkét pontot és odaterjesztem egy komoly grémium elé, az meg fogja állapítani, hogy a legtöbb olyan, amelyet már a közigazgatási bizottságban akartunk, beterjesztettünk, de amelyeket nem fogadtak el, vagy leszavaztak bennünket. Itt van például a tanítók kérdése. Remélem, hogy a Ház azon az állásponton marad, hogy a tanítókérdésben a kultuszminiszternek ne legyen vétójoga, hanem az ügy az autonómia kezében maradj on. Remélem, hogy ez így lesz és mindent el is követünk, hogy t. képviselőtársainkat meggyőzzük erről. Még tobb^ ilyen pont van. En a főpolgármester kérdésében is kifejezetten azt mondottam, hogy a hatáskör túlságos kiterjesztésének ellene vagyok, mert az maradjon ellenőrző közeg, a végletekig ellenőrizzen, hiszen ^ nekünk megnyugtató az, ha ellenőriz. En nem bánom azt sem, ha öt ellenőrző fórumot állítanak fel, hiszen olyan óriási háztartást, mint a fővárosé, nem lehet egynek áttekinteni. Itt tehát feltétlenül szükséges az ellenőrzés. Az elvi alap fenntartásával tehát itt mindenesetre érvényesíteni fogom még a részletes tárgyalásnál mindezeket az argumentumokat és igyekezni fogok még azokat a pontokat is módosíttatni, amelyeket még módosítani lehet a magunk felfogása szerint. Most jön a tanács dolga. Nóvum, hogy a városi tanács jelenlegi szerkezetében megszűnik és életbelép a törvényhatósági tanács. Kon^edálom, — meg lesznek velem elégedve — hogy a törvényhatósági tanács összeállításában bizonyos korrektívumokat kellene csinálni. Fogunk is kérni, t. miniszter úr, bizonyos korrektívumokat. Hiszen ha az állambiztonsági ériekek vonala, bástyája megszabatott, ezen a v >naicn belül az autonómiának szabadon kell érvényesülnie. Ez nem nóvum, ez nem argumentum az autonómia ellen, hanem mellette. Eddigelé a tanács jóformán szuverén testület volt. Mi viseltük a felelősiséget és elmentünk ta tanács ajtajáig, küszöbéig, ott megálltunk, a tanács bevonult és zárt testületként kezelt vagyont, intézkedett és a közgyűlésen láttunk fait accompliket, amikért a pártoknak kellett a f oielősséget viselni. Ez tehát nem az autonómia érdekeibe illeszthető intézmény volt. Igenis, azért kívántam magam is és kértem még a tárgyalásoknál is a miniszter urat, hogy ebbe a törvényhatósági tanácsba delegáltassanak a közgyűlés tagjai, hogy azok együtt legyenek a referensekkel és így intézzék a város ügyeit a kezelés szempontjából. A törvényjavaslat tehát ezzel az intézkedésével bővítette az autonómiát, nem szűkítette. Ez vitán felül áll, ezt el kell ismernem, ha pláne a korrektívumokat meg is hozzuk, mert m aggban véve az, hogy a törvényhatósági tanácsban választott tagok vannak, már korrekció. (Pakots József: De ha nem érvényesül a választott tagok befolyása!) Miért nem? (Pakots József. Mert a főpolgármester delegálhat tagokat!) En nem képzelem el, hogy valaki, aki prezideál, ne számolna a meglévő erőviszonyokkal, hiszen a meglévő erőviszonyok ellen nem lehet sokáig uralkodni. Ez végeredményében olyan igazság, amelyet minden okos vezetőnek szem előtt kdl tartania. A dolog úgy áll, hogy az autonómia így bővíttetett. En igenis üdvözlöm a törvényhatósági tanács intézményét, amelynek tagjai óriási munkát vesznek magukra, majdnem azt mondhatnám, hogy tagjai polgári foglalkozásuk mellett jóformán nem is fogják tudni ezt a munkát teljesíteni, mert lehetetlen majdnem reggeltől estig ott lenni és intézni az autonómia ügyeit. (Rassay Károly: Ezen bukik meg!)^ Itt felvetették a területi kérdést és ezzel kapcsolatban az arányosságot. Koncedálom, van aránytalanság, de mindig volt. En nem akarok rámutatni a demokratapártra, hogy a demokratapárt egy egész kerületet odacsapott a másik kerülethez, (Zaj.) igaz, hogy van ma is aránytalanság, de végeredményben a közigazgatási kerületek kialakult önálló egységek a város életében. Ezek külön életet élnek. Tessék elhinni,^ aki a Vízivárosban lakik, az egészen máskép gondolkozik bizonyos kérdésekben, mint aki a Ferencvárosban lakik. Bródy Ernő képviselő úr a VII. vagy VI. kerületben van otthon, nem ismeri, felfedezte velem együtt Budát. Velem volt felfedező körúton. (Zaj.) Azért mondom, hogy aki egy kerületben lakik, az még nem ismeri a másik kerületet. Egészen külön életet élnek az egyes kerületekben. Igaz, hogy én is idegen lennék Bródy Ernő képviselőtársam kerületében, szinte azt hinném, hogy más világba jöttem. (Bródy Ernő: Egységesek vagyunk a főváros szeretetében. — Közbeszólások a balközépen.) Igaz, hogy nekünk is vannak embereink ott, de bizonyos vonatkozásban áll ez. (Gál JenŐ: Az igazság szerint!) Azért kérjük mi is, hogy bizonyos arányossági korrekció történjék. Mi elsősorban a Józsefvárost és a Ferencvárost tartanok szem előtt, a^ Józsefvárost és a Ferencvárost kérnők az arányosításnál tekintetbe^ venni, (Helyeslés a baloldalon. — Bródy Ernő: Továbbá az Erzsébet-, a Teréz- és a Lipótvárost. — Zaj.) hogy ennél a kérdésnél az arányosság javíttassék és ezzel az aránytalanság envhíttessék. (Rassay Károly:
