Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-358

Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1930 február 21-én, pénteken. 247 ványt elfogadni. (Helyeslés a középen, a balés szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Kép viselőiház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ez a törvényszakasz, amely a fővárosi törvényhatósági bizottság összetételéről szól, tipikus példája annak, hogyan lehet az önkormányzat terén a városi lakosság, a polgárság véleményét megakasztaná. Nagy erőlködés történik _ itt évről-évre, hogy a kormány miképpen tudja az általános választásokon megnyilatkozó néphangulatot ellensúlyozni. Ennek a szakasznak iaz a célja, hogy Budapest közönségének, adófizető polgárságának véleménynyilvánítását hogyan lehet tompítani, hogyan lehet megakadályozni és hogyan lehet elérni azt, hogy a főváros népességének akarata a főváros önkormányzatában érvényesülni ne tudjon. Ugyanaz a módszer, amelyet megcsináltak a vármegyéknél, ugyanaz a rendszer, amely azt akarja elérni, hogy felülről a központi kormányzat részéről irányítsák és szabják meg az önkormányzat Összetételét, mert hiszen, úgylátsziik, a kormányzat borzasztóan fél a polgárságtól, fél a közhangulattól és nem tud megbarátkozni azzal az Európában mindenhol elfogadott gondolattal és alapelvvel, hogy az önkormányzati testületek összetételét maguk a választók döntsék el. Az a kormány, amely fenntartja a nyiltszavazásos rendszert és erre építi fel a maga .parlamenti többségét, az itt ragaszkodik ahhoz. hogy megcsonkított önkormányzati testületeket teremtsen és arra eszeli ki ezt a különleges öszszetételű rendszert, amelyet látunk és amelyet megvalósítani, törvényesíteni akarnak, amely rendszer a ^ vidéki törvényhatóságokra nézve à közigazgatás rendezéséről szóló törvényiben már meg van valósítva. Itt is hangsúlyozom, hogy ez nem véd meg semmi ellen. Tökéletesen igaza van Szilágyi Lajos t. kép visel őtársamnak abban, hogy ez az előretörő új világfelfogást valló szociáldemokrácia érvényesülése ellen nem eszköz és nem módszer, de módszer és eszköz arra, hogy meggyőzze azokat, akik parlamentáris kormányzati rendszer mellett akarják elveiket érvényesíteni, hogy nincs célja annak, hogy alkotmányos formák között működjenek. Ha van valami, ami a bolsevizmust előidézi és tápot ad a bolsevista felfogásnak, a diktatórikus felfogásnak, akkor ez a szakasz kétségtelenül r alátámasztja azt a diktatórikus törekvést, amelyet, sajnos, a munkásmozgalmon belül is vallanak. Hiszen ez maga sem más, mint diktatórikus rendszer szüleménye, mely felülről avatkozik be, korrigálja a választók akaratát és megszabja, hogy ez csak olyan formában érvényesülhessen, amilyen formában azt ez a szakasz lehetővé teszi. Hatféleképpen tevődik itt össze a főváros törvényhatósági bizottsága és pedig az érdekképviseletekből, a vitézi törzsszékből, örököstegokból, hivatali állásuknál fogva tagokból, a szakszerűség képviseletéből és végre az összes választók által választottak képviseletéből. Az összes választókkal szemben tehát ötféle kategóriát sorol fel és statuál a törvényjavaslat, hogy így tevődjék össze a főváros törvényhatósági bizottsága. Valóban nem tudok mást mondani, minthogy sajnálom azokat a polgári úriembereket, akik politikusoknak, államférfiaknak mondják magukat és ilyen módszert eszelnek ki arra, hogy a főváros önkormányzatára nézve a választóknak az általános választásokon keresztül megnyilatkozó akaratát meghamisítsák. Hát ezer esztendő után, ezeréves alkotmányos élet után ez az eredmény, hogy így kell a polgár^?"• véleményét korrigálni'? Ezer évi fennállás után ebben az országban, Budapest székesfővárosában a kormánynak ilyen javaslatot kell hoznia, hogy a közvéleményt ellensúlyozza^ hogy a város lakosságának akaratát megmásítsál Hát nem látják, nem érzik, urak, hogy ez olyan erőszakolt módszer, amelyet nem^ volna- szabad megengedni, mert hiszen ez szégyen, gyalázat azokra a polgári pártokra, amelyek azt megszavazzák, keresztülhajtják, mert nyilvánvalóan bebizonyosodik... Elnök: A képviselő urat pártokkal szemben használt sértő kifejezéseért rendreutasítom. Farkas István: Bocsánatot kérek, nem akartam senkit sem sérteni. Talán kellemetlen szót használtam, de ugy érzem, a helyzet mégis csak az, hogy az urak azt mondják, hogy értenek az államművészethez, ezer esztendőn keresztül ebben nőttek fel, kezükben volt a hatalom, gyakorolták azt évtizedeken, évszázadokon keresztül és a gyakorlatuknak a vége az, hogy ilyen erőszakos eszközökkel és módszerekkel akarják megakadályozni az önkormányzatban a polgárság véleményének megnyilatkozását. Mi az az érdekképviselet, amelyről beszélnek! Bevesznek néhány különböző csoportot. TJgy látom azonban, csak azokat a társadalmi rétegeket veszik be, amelyek kedvesek és megbízhatóak a kormányzat szempontjából. Hiszen ha érdekképviseletről beszélek, fel kellene sorolnom a társadalmi tagozódás szerint meglévő nem tudom hány osztályt, hány foglalkozási ágat és rá kellene mutatnom arra, hogyha önök vissza akarnak menni a eéhrendszer korszakába, akkor fel kellene állítaniok a kategóriákat az összes foglalkozási ágakra és akkor lehetne beszélni érdekképviseletről. Ez nem érdekképviselet, ez protekcionizmus. A kiváltságokban részesülő kiválogatott körülmények között lévő, a kormány által felállított rendszerbe beilleszkedő tényezők azok, amelyek képviseletet kapnak. Ott van a vitézi törzs szék , Mit keres itt a vitézi törzsszék, mi köze a vitézi törzsszéknek a főváros önkormányzatához? Ott a közgyűlésen akar vitézkedni? Kihúzza^ a fringiát és hadakozni akar vele? Vitézkedésből áll a főváros közgyűlése? Miért van szükség a vitézi törzsszék képviseletére? Min alapszik ez a vitézi törzs szék? Hiszen a vitézi intézményről nincs is törvény, csak úgy belecsempészték időközönként a kötségvetésbe. Annakidején, amikor szóvátettem ezt, a miniszter úr elődje, Bakovszky Iván úgy válaszolt, hogy igaz, hogy ninos, de hát megvan. Hogy egy választott tag helyett mégis beveszik egy olyan intézmény képviseletét, amelyet nem is rendeztek törvénynyel, hanem csak mellékesen, magától'jött és elfogadták, tűrték és tűrik, ezt senki megértei!.! nem tudja. Azután ott vannak az örököstagok. Már sok szó volt az örököstagokról. Kik lesznek az örököstagok? Kik lesznek azok a kiváltságosak, akik örökre, életük egész^ hosszáig tagijai lesznek a főváros törvényhatóságának? Miért önkormányzat ez, ha a vitézi törzs-szék küld oda képviselőt és örököstagokat választanak? Hát az önkormányzatot úgy szokták kinevezni és örökre megválasztani? Nem annak bizonyítéka-e ez is, hogy csak ellensúlyozná akarják a választott tagok befolyását? Azután ott vannak a hivatali állásuknál fogva tagok. Miért kell hivatali állásuknál fogva tagoknak lenniök azoknak, akik főbb