Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-358
246 Az országgyűlés képviselőházának 358. ülése 1930 február 21-én, pénteken. 15.000 iparosra esik egy képviselet. (Rassay Károly: Ezért képtelenség az egész érdekképviseleti rendszer!) 30 közjegyző és 15.000 iparos ez nem igazságos!^ (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem arányos képviseletről van szó! — Rassay Károly: Hát miről*? Korrektivumróll? ! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Érdekképviseletről van szó! — Rassay Károly: Hát a festőknek, szobrászoknak, művészeknek, újságíróknak hol van az érdekképviseletük? — Zaj. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Ök is kapnak, majd ha kamarájuk lesz!) Amint méltóztatnak látni beterjesztett indítványomból, a tanítóság képviseletét vettem fel és eziránt terjesztettem be javaslatot. A budapesti oktatószemélyzet létszáma 4375. Van egy hivatalos tanítói érdekképviselet (Rassay Károly: Ott van a KANSz!) és szerintem legalább egy-két taggal kellene a tanítóságot képviseltetni. Támogatja felfogásaimat a miniszter úrnak a vidéki törvényhatóságokkal kapcsol atbian tett intézkedése. (Rassay Károly: Miért nincs az újságíróknak képviseleteí) Méltó ztassanak koncedálni a tanítóság számára e~y kép viseletet, hiszen abszolút logiikus és számarányukhoz méltóan őket is megilleti az, hogy a tanítóság legalább egy képviseletet kapjon dekórumként. Annak a tekintélyes foglalkozási ágnak megbüntetését látom, ba nem kap képviseletet, hiszen azzal az egy mandátummal nem változik az arány. Éppen ilyen módom a magiam szempontjából & gyógyszerészek képviseletét is nélkülözöm ebben az összeállításiban, de nélkülözöm a munkások képviseletét is. Az általános vita alkalmával a baloldalról a munkások kérdésében felsoroilásomimal kapcsolatban olyan észrevétel hangzott el, mintha számaim ,nem volnának helyesek. Szármáim azóta nyomtatásban is megjelentek és nem hallottam a baloldal részéről egyetlen egy kísérletről sem, hogy ezzel vitábaszálltaik volna, vagy megcáfolták volna az ^adatokat. A dolog úgy áll, hogy 5'5% a kézmüiparoísság képviselete és 15'9% a szakmunkásoké. Természetesen azonban ezt át lehet csatolni a munkásérdekeltséghez. A munkásérdekeltség áll 4'9 egyszerű segédmunkásból és 0"! háztartási aLkalmiazottbóL Ilyen módon a s ïorosanvett nap számos munkás ok képviselete, .aimíg bele vannak tudva a háztartási munkások is, 5%-üt involvál. Ha most a 15'9% szakmunkást ideveszem, akkor kétségtelen, hogy a munkások jelentkezhetnek egy 21%-os választói • kontingenssel, amelynek képviseletét reklamálják. En ezt teljesen koncedálom. Azt, hogy ez így nincsen, a miagam részéről helytelenítem. (Zaj a szélsőbaloldalon.) En mindenesetre kerestem volna ebben a kérdésben az r igazságos elintézést. Az örököstagok tekintetében — kijelentem őszintén — nekem nincsen álláspontom. Az örököstagok tekintetében az egyetlenegy indok az, hogy az állandóiságot kell ott valamivel képviselni. En az indokot nem tartom olyannak, amellyel ezt a kérdést el lehetne intézni. Ha azonban a vármegyénél behozták ezt, (Rassay Károly: Megbukott!) akkor én Budapest székesfőváros részére, mint az ország első törvényhatósága részére is megadnám. (Rassay Károly: De ha rossz?) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Buday Dezső: Öt perc meghosszabbítást kérek! Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni 1 ? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Buday Dezső: Az ország első törvényhatósága számára kétségtelenül kívánok annyi megbecsülést, mint amennyiben a vidéki törvényhatóságokat részesítették. (Rassay Károly: De | ez nem megbecsülés!) En tehát ebben : .a beáll íI tásban elfogadom az örököstagok intézményét. A hivatali állásuknál fogva tagokra vonatkozólag kifogást nem lehet tenni, mert ez a régi törvényben, az 1872. évi törvényben is benne volt és benne van a vármegyei gyakorlatban. Ez ellen tehát észrevételt nem teszek. A szakszerűség képviselete ellen sincsen semmi különös észrevételem, mert hogy ott magas f állami funkcionáriusok résztvegyenek egy alárendelt jelentőségű szám alapján, ez ellen kifogást nem lehet tenni. A kifogás ott kezdődik, hogy ezek a szakszerűségi képviseleti tagok az eddigi tapasztalatok szerint, sajnos, nem vettek részt a törvényhatóság életében. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van!) Egészen különös esetekben ez megtörtént és csak rábeszélések, külön invitálások során volt szerencsénk egyes urakhoz a törvényhozás termében, úgyhogy én ebben a tekintetben javulást várnék. A szakszerűség címén a törvényhatósági bizottságba beküldött t. urak részéről várnék nagyobb érdeklődést. Mert a pénzügyigazgatótól, a rendőrfőkapitánytól, a tankerületi főigazgatótól és a királyi tanfelügyelőtől valóban elvárhatunk a fővárosban nagyobbfokú érdeklődést. En a törvényhatóság összetétele szempontjából, ha ezek a szakszerűség képviseletében ide bejelöltek valóban résztvennének annak érdemleges munkájában, ebben nyereséget látnék. (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: De nem vesznek részt!) Most azonban csak szavazás esetén vannak ott (Zaj ) és ebből a szempontból nem sorozhatom őket a független eleinek sorába. Kétségtelen, hogy az autonómiának igazgatásában a lényeg a független elemeknek a magatartására esik (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és hogyha ők szakszerű tudásukkal nem járulnak hozzá a törvényhatóságnak munkájához, akkor csak a függő elemek számát szaporítják, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Baracs Marcell: Ez kell! — Rassay Károly: Adják be írásban szakvéleményüket.) Ilyen módon végig mentem a különböző kategóriákon.^ Méltóztassanak megengedni, hogy most összeállítsam a summát. A summa a következőképpen alakul. A választott tagok s/.áma 150, az érdekképviseletek 19 taggal, az örököstagok 32 taggal, hivatalból, állásuknál fogva tagok 20 taggal, a szakszerűség képviselete címén tagok 9 taggal vannak képviselve. Ilyen módon a javaslatban foglalt rendelkezések szerint a törvényhatósági bizottság összetétele summában 230 tagot számlál. (Rassay Károly: Amelyből 150 a választott.) Ez a kerek szám azonban nem lehet indok arra, hogy itt ne lehetne honorálni egy olyan igazságos képviseleti kérelmet, mint amilyent a tanítóság nevében is előterjeszteni bátor voltam. Hogyha a törvényhatósági bizottság mai összetételében sem kerestük a kerek számot és nem álltunk meg a 300-nál vagy a 310-nél, hanem koncedáltuk a 316-os taglétszámot, akkor itt sem történnék semmi, ha a tanítóság képviseletét is felvennők. (Rassay Károly: Munkások, gyógyszerészek!) Méltóztassék indítványozni, én megszavazom. Mondom, nem történnék semmi baj, ha a tanítóságnak is egy képviseletet juttatnánk. Ezekiiránt voltam bátor előterjesztést tenni 1 és kérem a t. Házat, szíveskedjék ezt az indít-