Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-358
Az országgyűlés képviselőházának 358. ülése 1930 február 21-én, pénteken. 245 ségét. Ha csak ilyen érdeklődés mutatkozik, nem lenét Mfogáisi emelni az ellen, hogy a tör vényhatósági bizottság' taglétszámát leszállítják. (Rassay Károly: De ne azokét, akik érdeklődnek!) Ha egyes politikai vagy személyi kérdésekben kiéleződött a hangulat, akkor a törvényhatósági bizottságiban találkoztunk egy tumultuózus tárgyalási móddal, amely szintén nem kívánatos. Nem egyszer népgyűlésszerűen folytak le a törvényhatósági közgyűlés tanácskozásai, pedig a törvényhatósági tanács nemlétében fel kell tételezni, hogy a közgyűlés maga objektív tárgyalásra alkalmas szerv. Abban az alnpelgondolásban tehát, hogy a 316-os létszámot res 1 ringatják, egyetértek, (Rassay Károly: De kik legyenek?) azonban nem találom szerencsésnek a törvényihatásági bizottsági tagok megoszlását. Ez ellen kifogást tettem az általános vita során is és kifogást teszek ezidőszerint is. Azt ; a törekvését a miniszter úrnak, amelyet tíz további választott bizottsági tag koncedálásával megnyilvánított azért, hogy egy aránytalanságot elimination, elfogadom és elismerem, azonban meg kell állapítanom, hogy nem sikerült az aránytalanság eloszlatása. Méltóztassék csak megnézni, hogy alakul a helyzet. Tizennégy közigazgatási kerület lesz, amelyekből az első Öt tíz-tíz mandátumot kap, a tizediktől a tizennegyedikig terjedő "megint tízzel részesedik és miután a VI. kerület, a Terézváros, a VII. kerület, az Erzsébetváros, a VIII. kerület, a Józsefváros és a IX. kerület, a Ferencváros, igen magy választói létszáma mellett ennyivel elintézhető nem volt, a miniszter úr ma már koncedál tíz további mandátumot és ezt korrektívumra használja fel; mondván, hogy azok a kerületek, amelyek 30.000-nél több választót számolnak, kapnak egy korrektívumot, és pedig kap korrektívumot a Terézváros két mandátum alakjában, az Erzsébetváros két mandátum alakjában és miután a Józsefváros kiugrik a választók száma tekintetében, az kap négy mandátumot. Ezek a kérdések a következőképpen alakulnak: a Terézvárosnak tulajdonképpen 50.845 választója van, ebből a miniszter úr levesz 16.285 választót, és ilyenmódon megmarad a Terézvárosnak 34.560 választója, miután ennek a kerületnek északi részéből a XIII. kerület lesz kihasítva. Ilyenmódon marad -meg az Erzsébetvárosnak, miután 57.830 választójából 15.988-at levesz a miniszter úr, 41,842 választója. A VIII. kerület a legtöbb választóval, 45.976 választóval, kereken 46.000-rel, kivétel. — A Ferencváros 32.132-vel áll itt. Ilyenmódon van logika a miniszter úr elgondolásában, mert a fentemlített négy korrektívumban létesített kerületek közül a Terézváros kereken 34.000, az Erzsébetváros kereken 41.000, a Ferencváros kereken 32.000 választóval rendelkezik, amelyeket két-két plusz mandátummal dotál a miniszter úr és négyet juttat a Józsefvárosnak azért, mert ott 46.000 választó van. Ebben van logika, méltóztassék azonban belátni, hogy még mindig igen messze vagyunk az igazságtól, amikor t. i. kereken 9000 és 30.000-nél több fővárosi választó között nem teszünk különbséget. En ebben csak átmenetileg nyugszom meg. Megjegyzem, hogy ez ellen az általános vita során javaslat alakjában is védekeztem, mert én általában abban az elgondolásban és hitben vagyok, amit alátámaszt a miniszter úrnak nem egy alkalommal hangoztatott ama kijelentése is, hogy a közigazgatási kerületek további szaporításával kell számolni és hogy ő foglalkozik is azzal, hogy a közigazgatási kerületek száma esetleg 14-ről 20-ra emelkedjen, ami eminens szükség. A Ferencváros igazgatását például 1300 hektár területével Erzsébetfalváig, illetőié 0 * ma Csepel község északi mesgyéjéig terjedő területtel egy közigazgatási kerülettel igazgatni teljesen lehetetlen, úgyhogy már ez alkalommal kellett volna ennek megosztását szabályozni. (Rassay Károly: Csináljuk meg most!) Sajnálom, hogy ebben a kérdésben csak egy biztatásra támaszkodhatom, hogy t. i. ez következni fog és sajnálom, hogy ez alkalommal nem hajtatott ez végre, holott itt lett volna ennek az ideje. (Rassay Károly: Csináljuk meg, ezért ülünk itt benn!) T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy az érdekképviseletekre vonatkozólag is elmondjam a magam nézetét. Kereszténypárti szempontból bennünket ez az egész tétel, az a 19 tag, akik az érdekképviseletek címén jelentkeznek majd a törvényhatósági bizottságban nem érdekel. A kereszténypártnak erre a kérdésre ingerenciája nincsen és nem is akar a kereszténypárt erre ingerenciát gyakorolni. Bátor volnék azonban felhívni a miniszter úr figyelmét arra, hogy itt sem méltóztatott eltalálni az igazságos mértéket. A múltból vannak ugyan precedensek és ezekhez méltóztatott a kontingentálást szabni. Ez nem elegendő megokolás, amikor objektíve ki lehet mutatni, hogy ebben a kérdésben nem méltóztatott az igazságos mértéket alkalmazni. Mert hogy fest a dolog a valóságban? Az ügyvédi kamara kap három tagoit, a közjegyzői kamara egyet, a mérnöki kamara hármat, az orvosok ezidőszerinti képviselete hármat s a kereskedők és iparosok együtt kapnak hatot. Ezt a hatot úgy méltóztatott elosztani, hogy kettőt juttat a miniszter úr a Gyosz-nak, kettőt a kereskedőknek, és kettőt^ az iparosoknak. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben hibát követtünk el, mert ha ol^an megosztás, történt volna, hogy a nagviparosok, a középiparosok és a kézműiparosok szerepelnének, akkor még mindig el tudtam volna egy arányosabb megosztást képzelni. De nem így történt. Majd rá fogunk mutatni, hogv miiven alárendelt százalékkal van a Gyosz képviselve a választók táborában és milyen tekintélyes nagy percentben vannak képviselve a kézművesiparosok és általában az iparosok. A kereskedők szempontjait én abban a két kontingensben kielégítve látom — ha t. i. ilyen szűkkeblűén intézik el ezt a kérdést, — hogy ez az egész tényező, a Kereskedelmi és Iparkamara összesen hat^ mandátumban részesül. A kereskedők 4'6% választóra támaszkodhatnak, és ehhez járul még 0'3% kereskedelmi alkalmazott, tehát 4'9%-kai vannak képviselve. Ezzel szemben a kézművesiparosok 5'5% plusz 15'9% ipari szakmunkással,^ ami 21.4 %-ot tüntet fel az ipari foglalkozásúak javára. Itt tehát nem látom igazságosan elintézve a kérdést akkor, amikor 4'9%-ot épp úgy dotálnak, mint a 21'4%-ot. Ezzel összehasonlítva pedig a Gyosz egyáltalában nem jöhet számba, mert nem találom és nem látom azt a választói kontingenst, amelyet a Gyosz magának vallhat. Átvitt értelemben talán van, de direkt értelemben nincs, nem koncedálom tehát, hogv a Gyosz az egész iparosságot együttvéve ielenti. De azután méltóztassanak tekintetbevenni, hogy a mezőgazdaságnak két tag, a vitézi széknek pedig ear képviselet jár a javaslat szerint. Ha én ezt az érdekképviseletet egybevetem, méltóztassanak meghallgatni, hogy ez miiven abszurd adatokra vezet. Többek között 30 közjegvző után jut egy képviselet, de már. 1000 orvosnak kell összeállani, hogy kapion egy képviseletet, 1200 ügyvédnek kell összeállnia, hogy kapjon egy képviseletet, 1666 mérnökre esik egy képviselet. Most jönnek az enormis számok. 10.000 kereskedőre esik egy képviselet és
