Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-351

12 Az országgyűlés képviselőházának , En ott állok a magam fanatikus hitével a szociáldemokráciával szemben; azt ismerem el egyedüli ellenfelemnek. A többi nem ellenfél, a többi csak próbálgatás. (Derültség a baloldalon. — Rassay Károly: Engedjék próbálni!) Kár, hogy ezt a nagy erőt képviselőtársam nem ennek az alapnak a szolgálatában érvényesíti. (Rassay Károly: Talán jobban szolgálom!) Nem! Higyje el, hogy ebbe tudna elánt belevinni és tudná képességeit érvényesíteni. Keresi, lehet, hogy majd meg fogja találni újabb megpróbáltatások után. Itt ne kerteljünk. Két tömeg van: az egyik oldalon a szociáldemokrácia és a másik oldalon a keresztény tömegek. A zsidóság kérdése nagyon vitás. Nagyon sok tiszteletreméltó tagját ismerem, akik viselik lelkükben az aggodalmat és azt hiszik, hogy a keresztény demokrácia velük összeegyeztethetetlen. De ez nem áll. Ha az állam a keresztény demokráciában van organizálva, abban mindenki helyet foglalhat, aki aláveti magát a keresztény erkölcsnek, a keresztény etikának és aláveti magát a nemzeti gondolatnak is. (Rassay Károly: Tíz év óta küzdünk érte ebben a Házban!) Csak a különcélúság ellen van harc és hadakozás. (Bródy Ernő közbeszól.) Képviselő úr, legyen boldog vele. Ön ezt csak eszköznek mondia, én az előbb bibliának mondottam, egész életem tartalmának, és csak azért vagyok a közélet fórumán, mert ezt érvényesíteni akarom. Higyjék el nekem, a mai időben, amikor mindenkit meggyanúsítanak, amikor mindent kétségbevonnak, amikor mindent be akarnak piszkítani, erős önküzdelmet igényel, hogy azok, akik tisztáknak érzik magukat, megmaradjanak a közélet terén, (Taps a középen.) mert ma a közélet terén való megmaradás áldozatot jelent. (Bródy Ernő: Ez sem az ön privilégiuma!) Lehet, hogy azok, akik egyéni érdekeket hajhásznak, mindent eltűrnek, lehet, hogy azok eltűrik a gáncsoskodást vagy gyanúsítást, mert zsebükben csörgetik a milliókat, de akik ezt nem akarják, olvassák el azt a levelet, amelyet kaptam, hogy könnyű beszélni Wolff Károlynak, mert ő a városi üzemektől busás tantiémeket kap. Ha ezt írja valaki nekem, akkor azt kell mondanom, hogy az önzetlenségben már mindenki elveszítette hitét és valóban idegek kérdése, hogy e becsületes emberek megmaradjanak a közélet terén. (Rassay Károly: Mi rólunk is azt írták. — Bródy Ernő: Ez nem az ön privilégiuma!) Ezt nem'mondtam, képviselő úr. ne túlozzon. En az igazságról beszéltem az előbb. (Zaj a bal-, és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Bródy Ernő: Nem lehet azt magának lefoglalni!) Ezt nem tettem, hát ne forgassa így ki a szót. Azt mondtam az előbb : az igazság kér désénél nem ismerek pártkeretet, tehát nem mondhat nekem joggal ilyet. Igenis állítom, hogy aggasztó közéletünknek ez a tünete, (Felkiáltások a jobboldalon: Igaz!) aggasztó közéletünknek ez a felfogása, ez a bemázolás ott is, ahol nincs rá ok. (Rassay Károly: Tíz év óta érezzük!) Micsoda katasztrófa lesz az, ha a jóérzésű, becsületes emberek megundorodván ettől, odadobják a közélet irányítását és jönnek az érdekhaj hászók felszínre és azok akarják majd a nemzetet vezetni. (Farkasfalvi Farkas Géza: A jóérzésű és becsüeletes emberek fogjanak össze a diisznóságok ellen az egész országban!) A keresztény etikát, a keresztény erkölcsöt mindenre vonatkoztatom. Tiltakozom az ellen, hogy a kuponokat vásárolják és, hogy a keresztény községi párt valaha is felszínre vetette volna a megvásárlás gondolatát. (Rassay Károly: Dobjuk ki a törvényjavaslatból!) Ha benn is van, az én pártom nem vá'51. ülése 1930 február 11-én, kedden. sárolt soha és nem is fog soha vásárolni. (Zaj

r a bal- és a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Kérdezze meg a kormányt, miért ragaszkodik hozzá? —• Bródy Ernő: A szelvényrendszerhez! — Zaj. — Elnök csenget. — Rassay Károly: Senkinek se kell!) Megmondom. Majd erre is rátérek. En most mindenesetre világosan leszögeztem álláspontomat. Itt kétely nem lehet azoknál sem, akiknél esetleg fennmaradt kétely. Nincs kétely a tekintetben, ihogy mit akarok és milyen szempontból nézem 'a helyzetet. Most midőn ezen az elvi alapon vezetett párt élén állok és résztveszek a székesfőváros ügyeinek intézésében, mindenekelőtt azt mondom; akik ellenem hadakoznak, hadakozzanak az igazság fegyverével, (Rassay Károly: Ez a helyes!) Mert amikor Gál képviselő úr idekiáltotta nekem, hogy ön tette tönkre és züllesztette le a székesfővárost, ennél igazságtalanabb, gyűlölködőbb vádat még nem hallottam. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a balközépen.) A képviselő úrnak egy szava sem volt az ellen, hogy a kommunizmus mit csinált a városban, hogy lezüllesztette az üzemeket, a kórházakat, pedig ott dolgozik, egy szava sem volt arról, hogy a székesfőváros tíz év alatt a kommunizmus után mit produkált, mit müveit, mit dolgozott. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Gál Jenő: Olvassa el a beszédeimet.) Nem szabad pártszempontból, egy javaslat .megtámadása vagy egy kormány megbuktatása érdekében sem az igazság útjáról letérni. Egy törvényjavaslat elbírálásánál nem lehet az a főszempont, hogy megbuktassam a kormányt, sem az, hogy kiirtsak egy pártot. En sohasem leszek a bizantinizmus jegyében legyezgető politikus senkivel szemben, mert én nem egyéneket szolgálok, kizárólag és egyedül a nemzetemet szolgálom és ha szükségesnek tartom, a kormánnyal szemben éppen úgy megmondom a véleményemet, mint más. (Pakots József: Eddig nem nagyon tartotta szükségesnek! — Gál Jenő: Ezt mindenki hirdeti, ez nem különleges erény.) Mindig hirdettem! Azt mondom azonban, hogy azzzal a nagy gyűlölséggel, amellyel a fővárost lezüllöttnek mondiák és a fővárost odadobják, mint egy lezüllött fővárost, végeredményben az Önök pártérdekét is sértik, mert mindenlki kénytelen elismerni, — végre ismernünk is el bizonyos dolgokat — hogy a székesfőváros annyit alkotott az utóbbi tíz esztendő alatt, amennyit a külföld egy városa sem alkotott. Ha veszem a példákat, Bécset, Berlint és egyéb nagy emporium ok at. mindenütt csak nagy nehézségeket látok. Ez Berlinben pénzügyi gondnoksághoz vezetett, és valószínűleg Bécsben is katasztrófák fognak jelentkezni. Ha a fővárost kritizáljuk, nézzünk oda, ha a magyar városok életében is nagv krízisek vannak, hiszen fizetésképtelenségről hallottunk egyes városokban. A gazdasági életnek ebben a szörnyű kataklizmáiáiban, amelyben vagyunk, a székesfőváros^ mégis teljesíti feladatát, pedig horribilis igényekkel lépnek fel vele szemben. Egyszerűen már a nevetségességig megy ez a sok igény. Azt akarja minden polgár, hogy az ő tanító lányát helyezzük el^ a városnál. Egyszerűen várják, hogy miután négy éve tanítónő a lányuk, helyezzük el a városnál Mindenki a városhoz akar menni tisztviselőnek. Olyan óriási a munkanélküliség és a kenyérkereset után való lázas kapkodás, hngy százával, ezrével állanak az ember ajtaja előtt a kenyérért küzdők. A székesfőváros felemelte az ingyen ebédek számát, mgcsinálta a melegedő szobákat. Annyi szociális feladatot nem teljesít egy tényező sem ebben az országban, mint a főváros. A vidékről csak