Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-351

Az országgyűlés képviselőházának 351 alapot. Igenis, — én ezt nyiltan kijelentem — nekem a székesfővárosi törvényjavaslatnál is az a mérvadó kritérium, hogy ez a javaslat menynyiben ellenkezik a keresztény nemzeti irányzat érdekeivel. Mert ez az egyedüli pozitív Programm az összes pártok között: ha a keresztény világnézetet és a nemzeti gondolatot érvényesíteni akarom fővárosi viszonylatban is. En nem kertelek, én kijelentem, hogy ezen az elvi alapon állok, ezt keresem, ezt kutatom a javaslat minden paragrafusában, mert meg vagyok róla győződve, hogy ez a nemzet el fog pusztulni, ha ezt a pozitív programmot elhagyja a kormányzat bármilyen viszonylatában. (Rassay Károly: De inkorrekt eszközökkel nem lehet megvédeni! Ez a kérdés!) Bocsánatot kérek, erre majd felelek. En a magam részéről ugyanilyen szempontból kezelem az autonómiát, ugyanilyen szempontból kezelem az általános titkos szavazati jog kérdését is. Az én felfogásom szerint sem az autonómia, sem az általános, titkos szavazati jog nem öncél. (Rassay Károly: Az önök uralma sem!)Encsak egy öncélt ismerek és ez az ezeréves állam fennmaradásának célja. {Ügy van! Ügy van! jobb- és balfelől és a középen. — Jánossy Gábor: A régi területtel! — Pakots József közbeszól.) Vindikálom azt a jogot, hogyha ön a véleményszabadságért küzd, akkor az én véleményem is szabadon hangozhassék el, (Rassay Károly: De kritika megjegyzést csak szabad tenni?!) mert ez logikai kontradikció. Igenis, én az autonómiát nem tartom Öncélnak, és hogy ne kételkedjenek azok a tömegek sem, amelyek mögöttem állanak, azért beszélek ilyen világosan ebben a kérdésben. Tiszta bort töltök a pohárba. Nem keresek semmi mesterfogást, nekem nincs szükségem semmi mesterfogásra; igenis, én hadakozni fogok mindaz ellen, ami az én felfogásom szerint a keresztény nemzeti irányzat érdekeibe ütközik. Az én pártkeretemben is ezt akartam érvényesíteni, amint hogy a városi pártba — azt mondottam — jöhet kormánypárti, jöhet ellenzéki; módjában van városi ügyekben mindazoknak megtalálni egymással a harmóniát, akik ennek az alapnak elfogadása mellett akarnak a város érdekében dolgozni. Ott volt Friedrich István, ott volt Viczián István, ott volt Platthy György, Buday Dezső, Petrovácz Gyula és a többiek. Mi a jövőben is ezen az alapon állunk. Én igenis, ezt a pártkeretet nyitva tartom mindazok részére, akik a keresztény nemzeti alapnak őszinte, fanatikus hívei és akik ezen az alapon gondolják nemzetünk sorsát előmozdítani. Az én megállapításom a zsidósággal sem áll szemben hadakozóan, mert én a békét akarom, abékét pedig — sokszor kifejtettem már — nem lehet biztosítani úgy, hogy a kilencvenöt százalék jogos erkölcsi és anyagi érdekeit ne érvényesítsük. Ezeket ki kell domborítani, érvényesíteni kell. Érvényesüljenek az övékéi is. Sok esetben a kritikában is egyek leszünk, mert például a kartellek elleni védekezés tekintetében teljesen egy vagyok avval az állásponttal, amelyet Sándor Pál annyiszor kifejtett. Az igazság kérdésében sincs nálam párt; az igazságnak mindig fanatikusa, meggyőződéses harcosa maradok, de igenis mindaz ellen, ami a keresztény szemponttal ellenkezik, küzdeni fogok. Ebből az én premisszámból következik majd állásfoglalásom megmagyarázása. Miért teszem én ezt? Mert tanultam, mert láttam, hogy végeredményben pártok vannak, amelyekkel a közvéleménynek tisztában kell lennie. Kállay igen t. képviselőtársam azt mondta: engedjék, hogy a pártokat kitermelje ülése 1930 február 11-én, kedden. 11 maga a városi közélet. Szerintem a viszonyok ezeket ki is termelték. Miért kitermelt párt a szociáldemokratapárt, amelynek nagy jövője is van és amely az én legnagyobb ellenfelem. A szociáldemokratapártnak egész felfogásával, világnézetével szöges ellentétben állok és mindent el fogok követni meggyőződéssel, a tömegek felvilágosításával, hogy a szociáldemokratákat háttérbe szorítsam. A szociáldemokrácia legyőzése, leküzdése a fővárosi törvény szempontjából is cél nálam, amelyet bevallók. A második párt a demokratapárt. A demokratapártnak egy hibája lesz mindig országos vonatkozásban, az, hogy sohasem lesz elég biztosíték a szociáldemokrácia előretörésével szemben. Altalános frázisok azok, hogy szabadságjogok, egyesülési és gyülekezési szabadság, de nem tudják sohasem megtalálni azt a korlátot, hogy meddig mehetnek együtt .a szociáldemokráciával, (Bródy Ernő közbeszól. — Zaj.) hogy mindig együtt vannak a jogegyenlőség szempontjából. Az a jogegyenlőség szerintem nem állhat meg, amely nemzeti katasztrófához vezethet. (Bródy Ernő: 1848!) Nekem ez nem argumentum. 1848 után volt a kommunizmus, amely fel akarja fordítani az egész világot. Ha 48-nak,a nomenklatúrájához fogunk alkalmazkodni, akkor önök sohasem találják meg azokat az orvosszereket, amelv az önök kooperációjának véget vet és odaállanak mint tipikus magántulajdon elvi alapján állók a többiek mellé, akik ebből nem engednek. Itt van azután a liberálispárt. En nagyrabecsülöm Rassay Károly t. képviselőtársam képességeit, legven erről meggyőződve és engedje meg, hogy előre jósolnak. Egy pártnak liberális alapon való kitermelése a székesfővárosban nem fog sikerre vezetni. (Rassay Károly: Meg fogjuk próbálni!) Heinrich is mindent elkövetett és még sem sikerült, mert a liberalizmusnak nincsenek tömegei. (Rassay Károly: Mert elárulták!) Mert a liberalizmus nem programm, a liberalizmus csak módszer, programm nélkül; a liberalizmusnak nincs programm ja. A szociáldemokráciának van, az egy egész világot akar megdönteni és a maga tételét akarja fejállítani. A liberalizmus csak tétován jár a két nagy mérkőző tényező között, keresi az érvényesülés lehetőségét és nem találja, mert nincs programma a. (Rassay Károly: Miért nincs programmja?) Nincs programmja, csak módszere van. Önök a liberalizmus szerint minden erő érvényesülését koncedalják, de nem tudnak határt szabni, mert nincs pozitíyum programmjukban. Azok, amiket önök programúiba vesznek, általános, titkos választójog, egyesülési és gyülekezési szabadság, ez mind csak módszer, amelyben nincs tartalom. Tartalma a szociáldemokráciával szemben csak egynek van : a kereszténységnek. A kereszténység tartalorn, etikai tartalom... (Rassay Károly: Adja elő képviselő úr a tartalmát!) Elő is adom. A szociáldemokráciával szemben csak ez tudja biztosítani a tartalmat, a, közéleti tisztasággal szemben ez akarja a tartalmat definiálni. (Rassay Károly: A mi programmunk inkább, mint az önöké, mert már tíz éve küzdünk érte!) Akkor tessék megmondani, hoo-v keresztények. De ez nem mond ellene a zsidóságnak, mert az én tételem szerint a kereszténység: kultúra. (Rassay Károly: Ne kívánja, hogv öntől felvegyem még egyszer a kereszténységet! — Derültség.) A kereszténység nemcsak vallás, az kultúra is. Az emberiség kultúra nélkül nem tud fejlődni, és ha fejlődni akar, csak a legmagasabb kultúrával, a kereszténység kultúrájával tud fejlődni.