Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-351
10 Az országgyűlés képviselőházának 351. ülése 1930 február 11-én, kedden: halljuk, a kormány komoly intézkedéseket készül tenni ezzel kapcsolatban. Ennél komolytalanabb dolgot nem tudunk elképzelni, (mint amit velünk szemben gyakorolnak. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Az egyik oldalon kifogásolják, hogy neim megyünk ellenzékbe, a (másik oldalon kétségbe vonják önállóságunkat és függetlenségünket, de amikor mereven poentirozott hangot hallatunk bizonyos kérdésekben, támadásban van részünk, mint például Gál Jentő t. képviselőtársunk legutóbbi beszédével kapcsolatban is, aki a fővárosi törvényjavaslat vitájába, sajnos, még a felekezeti kérdést is beledobta, amelyj tői pedig a keresztény községi párthoz tartozó képviselőtársaim az egész vonalon tartózkodtak, aminthogy én sohasem fogom a fővárosi törvényjavaslatot felekezeti szempontból kezelni, hanem egyetemes nemzeti érdekeket tartok szem előtt. Erre majd rá is fogok térni. Igenis, helyeslem azt, hogy a^nagy problémák 'megoldásánál a 'székesfővárosnak és az államnak szorosan össze kell fognia. Nem lehet, amint én többször kifejeztem, hogy a kormány csak a felügyeleti hatóság magas lováról kezelje ezeket a kérdéseket, (hanem ennek a két nagy erőtényezőnek össze ell ülnie, mert hiába hallottam a vita során bizonyos antipatikus megjegyzéseket a székesfővárossal szemben, vitathatatlan tény, hogy a székesfőváros praedomináns jelentősége sajnos, a trianoni békeszerződés következtében senki által nem tagadható. Területünknek csak 28%-a maradt meg és ez olyan tény, amely egész tragédiánknak megmagyarázó ja. Ezzel iszemben a székesfőváros változatlanul áll nagyságában, területében, minden vonatkozásban, vagyis a székesfőváros jelentősége ma. ha az arányt nézem, sokkal nagyobb, mint volt azelőtt országos viszonylatban is. A ^székesfőváros maga, majdnem egymillió lakosával, a maga nagy anyagi forrásaival olyan nagy befolyást kell ihogy gyakoroljon a nemzet életében, hogy azt figyelmen kívül hagyni egy felelős tényezőnek sem lehet. Én azért a magam részéről itt is igenis, súlyos gazdasági kérdésekkel kapcsolatban több ízben felhoztam, mint arra Friedrich István képviselőtársam is célzott, hogy üljön össze az a két tényező a harmónia jegyében, keressék a megértést és ne legyen semmi más szempont mérvadó, semmiféle kísérletezés, amelynek po-' zitív eredménye úgysem lehet és konkrét haszna úgy sincs. Állítottam ezt a földmívelésügyi miniszterrel szemben, állítottam Bud miniszterrel szemben, amikor a gazdasági tárcát vezette. Sajnálatomra kell megállapítani, hogy ezekben a kérdésekben a tanácskozások fonala nem vétetett fel. Felemlítették a közélelmezési üzemet. Hiszen én ezekkel a problémákkal kísérleteztem is, amikor egységespárti képviselőtársaimat felkértem, jöjjenek el a székesfővárosi üzemek megtekintésére, nézzék meg, ne kezeljék ezt a székesfővárost, mint corpus separatumot. mint különleges dolgot, de mint a nemzet fővárosát, mint ezeknek a nagy erkölcsi és anyagi erőknek gyüjtőforrását, jöjjenek el, én magam is mondom, hogy ebből a megérté 0 bői csak a nemzetnek lenne haszna és a közélelmezés kérdésében és a gazdasági kérdésekben eredményt csak akkor fog ez az ország felmutatni, ha ez az összhang bekövetkezik, ha összeül ez a két nagy erőtényező és a legnagyobb egyetértésben fog oda törekedni, hogy a súlyos problémákat megoldja. Hiába beszélünk mi exportról. A csonka országnak legnagyobb exportterülete. Budapest fővárosa és minden exportkérdés alárendelt jelentőségű, ahhoz a feladathoz képest, hogy meg kellene szervezni a budapesti fogyasztópiacot, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) ezt lehetőleg közelebbi kapcsolatba kellene hozni a termelőkkel (Farkasfalvi Farkas Géza: Ezt kellene megcsinálni!) és ezzel odahatni, hogy itt az ország fővárosából is az egész élelmezési kérdésben bizonyos enyhülés, a drágaság kérdésében csökkenés álljon be. (Friedrich István: Ez kormányfeladat! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ezt kell megcsinálni!) Akkor majd belátnák azok a túloldalon ülő képviselőtársaim, akik az agrárérdekel tséghez^ tartoznak, hogy ez a székesfőváros az ő vérükből való vér, amellyel össze kell fogni. Még ma is állítom, hogy rendkívül nagy hiba történt a nagytétényi sertéstelep kérdésében és abban, hogy az élelmezési üzem kérdése nincsen kapcsolatba hozva az országos érdekű kérdésekkel. (Felkiáltások a jobboldalon: A főváros dolga!) A főváros részéről ebben a kérdésben semmiféle mulasztás nem történt. (Szilágyi Lajos: Sőt!) Meg vagyok róla győződve, hogy nem kellene olyan nagyon fájó hangokat hallanom, amilyeneket a túloldalról is hallottam a székesfővárossal kapcsolatban. Mert, amikor r arról van szó, hogy a székesfőváros jelentőségét érvényesítsem a nemzet életében, én a magam pártszempontját is lefojtom. A székesfővárosnak minden egyes kérdésében igyekeztem a fővárosiak összhangját megteremteni, mert — kijelentem újból — nagy pazarlás a nemzet érdekében, ha ezt az erőt nem állítjuk be mielőbb az alkotó nemzeti munka terére. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ezzel kapcsolatban természetesen meg lehet állapítani, hogy a székesfővárosi törvényi avaslat vitájában átviharzik az egész politikai élet minden szava, átviharzik az ellenzék panasza, átviharzik másoknak közömbössége. A székesfővárosi törvényjavaslat tárgyalása alkalmából jelentőségéhez képest előtárja az egész politikai élet fájó problémáit. Az ellenzék a maga panaszait itt a tárgyalások folyamán állandóan majdnem crescendóban érvényesítette. Ha_ én ennél a kérdésnél az objektív bírálat alapjára akarok helyezkedni, — mert arra akarok helyezkedni — aikkor azt kell megállapítanom, hogy ezt az összhangot tényleg nem látom biztosítva. Láttam 'mindenféle kísérletezéseket, amelyek a székesfőváros és a kormány közötti viszonyt elhomályosítani vagy megzavarni akarták. Lehetetlen egyéni érdekeknek közbetolakodni ok ennek a két nagy ténvezőnek viszonylataiba. (Farkasfalvi Farkas Géza: Seholsem szabad!) Nem is engedhetem meg ezt a kérdést kormánypártiság és ellenzékiség^szempontiából kezelni, mert ^amikor a székesfőváros erejének érvényesítéséről van szó. akkor itt minden másnak el kell törpülnie. A kormány maga sem tehet különbséget a között, hogy azok a javaslatok az ellenzék vagy a kormánypárt részéről jöttek, (Rassay Károly: Teóriában így van!) mert a fődolog az. hogy ez az erőtényező a maga hatását érvényesítse. A községi politika keretében igenis igyekeztünk erre a tárgyilagos alapra helyezkedni. A Keresztény Községi Párt, amelyhez tartozni szerencsém van, állandóan azt hangoztatta, hogy az országos politikai pártok egymásközötti^versengése az ő pártkötelékei között megszűnik. Értem természetesen azt az alapot, amelyen állok, — erre vonatkozólag nyíltan fogok beszélni, hiszen ez az én Bibliám és Evengéliumom, lelkem meggyőződése — a keresztény nemzeti
