Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-351

Az országgyűlés képviselőházának 351 szerencséje volt Budapest választóközönségének. {Ügy van! Ügy van! — Mozgás és zaj bal felől és a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: A legpiszkosabb üzérkedés!) Ez a legcsúnyább üzérkedésekbe, a legcsúnyább visszaélésekre süllyedt. Az irodákban összeszedik ezeket a kuponokat, ráragasztják a jelölőívekre. Azok, akik a kuponokat kézben tartják, ezt aprópénzen válthatják be az utolsó este. Pártok, akiknek nincsenek szavazóik, nincsenek jelölőik, de vannak Wertheim kasszáik, játszva meg tudják venni az utolsó éjszakán azokat a kuponokat, amelyek a jelöléshez szükségesek. (Rassay Károly: Ügy vaní Ez a keresztény erkölcs? — Jánossy Gábor: Ezek egyéni dolgok, ez piszkos lélekvásárlás! — Malasits Géza: Korrupt rendszerével a maguk kormánya teszi ezt lehetővé! — Jánossy Gábor: Kettőn fordul meg: azon, aki adja és azon, aki elfogadja! — Malasits Géza: Azon is, aki ilyen törvényt csinál! — Zaj a szélsőbaloldalon.) r Elnök: A képviselő urat ezért a közbeszólásáért rendreutasítom. (Zaj.) Friedrich István: Gondoskodás történt, hogy a kormánv hívei könnyű szerrel hozzájuthassanak a jelölő kuponokhoz. Azt is hallom, hogy az egész felvonulás a szociáldemokrácia ellen történt. (Sándor Pál: Ez a Steckenpferd!) Ismétlem, ha a miniszter urak ezt forszírozzák, akkor a küzdelem legkényelmesebb módját választották, egyrészt, amikor az intézőtanács trójai falovát helyezik oda be az autonómiába, másrészt • amikor az örököstagok jelölésénél a jelölő-választmányt tolják előtérbe. Ez kénvelmes; ezzel talán ki lehet kapcsolni a szociáldemokraták előbbrejutását, nekem azonban itt is más tanácsom volt. Aki fél a szociáldemokraták előbbrejutásától, az egy más ellenzéki párt keretében vegye föl a harcot a szociáldemokraták ellen. En, t. miniszter úr, hónapok óta egy erős ellenzéki szervezkedésben vagyok benne, de mondhatom, ezen a téren, a szociáldemokraták tömegeinek elhódítása terén még nem találtam sok konkurrensre. Mi az én célom? Mi lehet az ellenzéki szervezkedés célja? Az, hogy az elégületlen embereket összegyűjtse. Inkább nálam legyenek azok, mint a szociáldemokratáknál. Megvívok a szociáldemokráciával... Elnök (csenget): Üjból kérem a képviselő urat, méltóztassék a fővárosi törvényjavaslat bírálatánál maradni. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: Ez lehetetlen, kérem! Választás küszöbén vagvunk! Ilyen körülmények között nem lehet beszélni! — Szilágyi Lajos: Ezt a törvényt Iköveti iá választás! — Zaj.) Az elnök illetékes ennek elbírálására. Méltóztassék az elnök krátizálásától tartózkodmL (Zaj.) A képviselő urat kérem, méltóztassék beszédét folytatni. Friedrich István: T. Ház! En folytatom beszédemet, de más vágányon beszélni nem tudok, és ha az elnök úr még egyszer leereszkedik hozzám és figyelmeztetni fog, el fogok állni a szótól, mert meggyőződésem, hogv én a tárgyhoz beszélek. Ez meggyőződésem. (Ügy van! Ügy van! a hal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Méltóztassék elolvasni a törvényjavaslat indokolását!) Elnök: En álképviselő urat beszédében nem irányítom, ez egészen természetes, ehhez semmiféle jogom nincs, de a házszabályok alapján köteles vagyok ellenőrizni. Friedrich István: T. Ház! Tudom, hogy a kormányt nem érdekli ez a harc, amely a főváros tömegei között folyik. A kormánv egyszerűen az elégedetlen tömegeket éretlen tömegeknek deklarálja, a vidéken kikapcsolja őket a nyilvános választójog karakter-nemesítő hatáKÉPVISELÖHÁZI XAPLÓ. XXV. ülése 1930 február 11-én, kedden. 9 sából, (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) itt Budapesten pedig, ahol a titkos választójogot mégsem lehet megszüntetni, ezzel a törvénnyel óhajtja a kormány ezt a tömeget kikapcsolni. (Ügy van! balfelöl.) Most már kérdem, t. miniszter úr, hogyha önök annyira félnek a szociáldemokratapárttól, miért félnek azoktól a polgári ellenzéki pártoktól, amelyek keserves szervezkedési munkájukban a szocialistapárt tömegeit is igyekeznek elhódítani? Miért félnek ezektől? (Rassay Károly: Ezektől még jobban! — Meskó Zoltán: Ijedősek vagyunk! — Jánossy Gábor: Dehogy vagyunk! Miért volnánk?) Önök nem tudnak felelni erre a kérdésre, és mi polgári elemek automatikusan balra sodródunk, és ha ott leszünk, önöknek fogjuk ezt köszönhetni, mert azt ne mondják, hogy az ellenzéki tömegeket kormánypártisággal meg lehet nyerni Budapesten. Ilyen naiv politikus nem lehet. Ilyen nehéz társadalmi evolúcióban mindenféle pártra és mindenféle árnyalatú pártra szükség van. (Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! En annyira ellentétben állok ennek a törvényjavaslatnak alapgondolatával, hogy ezt még az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. Ha a t. Képviselőház ezt mégis elfogadja, akkor én a részletes tárgyalás során azokhoz a módosításokhoz fogok hozzájárulni, amelyeket a városházán a^ felirati javaslat keretében Bródy Ernő t. képviselőtársam összeállított. (Elénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Minthogy az elnöki emelvényen egyetlen jegyző sincs, a házszabályok alapján jogom van a jegyző urat helyettesíteni. Amint látom, itt van Petrovics György jegyző úr, ő lesz szíves helyettesíteni a soros jegyző urat. (Petrovics György jegyző az elnöki emelvényre megy. — Rassay Károly: Éppen most jegyeztem be egy interpellációt a többszörös jövedelmek ellen! Állítsanak napidíjért helyettest maguknak! — Derültség. — Gaal Gaston: Hol a soros jegyző?) A soros jegyző urakkal szemben a házszabályok alapján fogok eljárni. Most pecLie- felkérem Petrovics György jegyző urat, szíveskedjék felszólítani a következő, szónokot. Petrovics György jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam fejtegetéseinek bevezető részével ' sok tekintetben egyetértek, és elsősorban ehhez akarom fűzni megjegyzéseimet. Magam is többször kifejezést adtam itt a parlamentben annak, hogy a székesfőváros Magyarország egyik legnagyobb anyagi és erkölcsi tényezője, az anyagi és erkölcsi erők legnagyobb energiaforrása és annak, hogy a kormány ezekben a nehéz, súlyos időkben csak teljes harmóniával és összefogással fogja tudni megoldani azokat a problémákat, ^amelyeknek megoldása a nemzet egyetemes érdeke. Méltóztassanak megengedni, hogy fejtegetéseimet egyáltalában ne a párt, 'hanem a nemzet szempontjából fűzzem tovább. Igenis, én kritikámban is teljesen független vagyok, amint hogy poentiroznom kell, hogy mindig független voltam az országos politikában is és mindig független maradok. Én nagyon furcsának találom azt, hogy amikor függetlenségünknek még fokozottabb mértékben adunk kifejezést, akkor elsősorban az ellenzéki sajtó az, amely minket formálisan denunciál olyan nevetséges szempontok felemlítésével, hogy például a hágai egyezmény^ vitájánál mi tapsoltunk, de nem álltunk fel — írja az egyik ellenzéki lap — és amint 2