Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-351

8 Az országgyűlés képviselőházának 351. ülése 1930 február 11-én, kedden. lehetetlenség. (Szilágyi Lajos: Ez a törvényjavaslat okozza, hogy nem lehet! — Rassay Károly: Nem vehetünk részt ebben a játékban!) T. miniszter úr, az ön nevéhez fog fűződni, hogy Budapest városházába bevonul az országos politika, (Szilágyi Lajos: A szociáldemokraták nagy örömére! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Dehogy vonul! Sőt!) mert mi, mint elnyomott kisebbség soha sem fogjuk elfelejteni azokat az igazságtalanságokat, amelyeket velünk ebben a törvényben elkövettek. (Rassay Károly: Ügy van!) De a kormány a keresztény nemzeti és a liberális nemzeti frontokat óhajtja támogatni. (Rassay Károly: Na! Na!) A kormányhoz közelálló egyik párt képviseli majd a kereszténynemzeti alapot, a másik fogja képviselni a liberális nemzeti alapot. (Szilágyi Lajos: Egyelőre szégyenli a «liberális» szót felvenni!) Van tehát liberális elem és van keresztény nemzeti elem is, de az a nemzeti liberális elem és az a keresztény nemzeti elem, amely e mellett nem óhajt kormánytámogató is lenni; ezáltal erkölcsileg olyan helyzetbe kerül, hogy nem haladhat ezzel a fronttal együtt. (Szilágyi Lajos: Ezért ki lesz a felelősi Mert ezért is kell a felelősséget vállalni valakinek? — Scitovszky Béla belügyminiszter: Ebben nincs változás a régi törvénynyel szemben! — Rassay Károly: Nincs? Ugyan kérem! — Szilágyi Lajos: Sprengolva van a polgári front! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nincs változás! Tessék megmondani, mi a változás! — Rassay Károly: Nincs változás a régi törvény és e között? Akkor maradjunk meg a régi törvénynél! — Scitovszky Béla belügyminiszter: A jelölés ugyanaz! — Zaj. — Elnök csenget) T. Képviselőház! Kétségbe kellene esnünk, lia a keresztény nemzeti gondolat és — koncedálom — a liberális nemzeti gondolat is csak úgy volna a jövőre megmenthető, lm ilyen praktikákkal támasztják alá. (Szilágyi Lajos: Nagyon rosszul állanánk akkor!) Nézetem szerint egyiknek sincs szüksége erre, mindkettő jövője attól függ, hogy miként tud a nagy nemzeti gondolatokba bekapcsolódni. Ha ezek a gondolatok, ezek a világnézletek segítségére lesznek a nemzetnek előbbrejutásában, akkor az Övéké a jövő, (Ügy van! Ügy van!) de ezzel, t. miniszter úr, a jövőt semmiféle ilyen irányzatnak bebiztosítani nem lehet. (Rassay Károly: Egységet nem lehet csalással csinálni! Ez az igazság!) Megállapítom, hogy a kormánynak ezekre a "praktikákra azért van szüksége, mert bizony, Budapesten kevés olyan választó van, aki bizalmával megajándékozná a kormányt. (Rassay Károly: Az országban is, nemcsak a fővárosban! Ezt önök éppen plyan jól tudják, mint mi! — Sándor Pál: Nagyítóüvegen kell keresni!) A jelen nagyon sivár, a jövő pedig bizonytalan. (Jánossy Gábor: Ez mind igaz!) A lelki depresszió, vagy ahogyan egy miniszter úr mondotta: a pszichológiai defetizmus nagy, az elégületlenség a tömegben 'óriási, (Jánossy Gábor: Egészen világos!) tehát ilyen pszichológiai beállítottságban, elismerem, a kormány helyzete nehéz. (Rassay Károly: Nem öncél ez a kormány!) De úgy akarják a jobb jövő felé vezetni a nemzetet, hogy matematikai fogásokkal el akarják hallgattatni a választók többségének akaratát? Ez olyan nagy politikai tévedés, amelynek következményeit sajnos, valasmenynyien együtt fogjuk egyszer elszenvedni. (Szilágyi Lajos: Ez visszafelé fog elsülni! — Rassay Károly: Majd megint elszöknek egyesek! Itt hagynak bennünket!) A kormány érzi, hogy elvesztette a dolgozó társadalom nagy részének bizalmát és már régóta csak a "bürokráciára tud támaszkodni (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Már arra sem!) és érzi, hogyha ebből a javaslatból nem lenne törvény, nagy fiaskó várna reá a választások során. Tiszta helyzet előtt áll a kormány: vagy keresztülhajszolja ezt a törvényjavaslatot, vagy lemond városházi ambícióiról. Ha a törvény nem lesz meg, meglesz a fiaskó a választásoknál. (Rassay Károly: Akkor ki veszi meg a Talbot-árainot?) Harmadik eset nincs, ezt elismerem, de akkor hogyan lehet beszélni nemzeti összefogásról, hogyan lehet akkor beszélni nemzeti egységről, amikor ebben az országban minden-minden a szerint állítódik be, hogy valaki kormánypár ti-e vagy ellenzéki? T. Képviselőház! Önök ott a túloldalon el sem tudják képzelni, mit jelent a vidéken egy-egy ellenzéki képviselő vagy ember: azt ellenségnek nézik, (Ellen-* mondások a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Kicsoda?) annak a szervezkedésbe nem szabad befolynia, hiszen nézzék csak meg a kisgazdákat. (Zaj. — Rassay Károly: Az ön híveit is kommunistáknak nevezték!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a fővárosi törvényjavaslatról beszélni. (Rassay Károly: Benne van az országos politika!) Friedrich István: Arról beszélek. (Rassay Károly: Arról beszél, hogy a fővárost összhangba kell hozni az országgal!) Elnök: Rassay képviselő urat pedig kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Rassay Károly: Csak közelebb hozom a témához! — Zaj.) Friedrich István: A kisgazdáknak is csak addig engedélyezik a szabad mozgást, amíg ez guvernementális szellemben történik. Például legutóbb nemcsak Kiskőrösön, — ahogyan nekem a gazdák írják — hanem több helyen nem engedélyezték a kisgazda-gyűléseket sem. Miért? Azért, mert ellenzéki mozgalmat akarnak a békés lakosság körében kezdeményezni. (Gaal Gaston: Elég csúnya vállalkozás! — Szilágyi Lajos: Háládatlan vállalkozás!) Azt mondja Gaal Gaston t. képviselőtársam, hogy csúnya és háládatlan vállalkozás. Lehet, hogy a kormánypártiság és a kormánytámogatás nagy élvezet, — én nem ismerem (Sándor Pál: A legcsúnvább vállalkozás!) — de ebben ia házban, a sors különös kegyéből, annyi kormánypárti van, hogy itt viszont szükség van egy kis ellenzékre is (Erdélyi Aladár: Nem megyünk a szomszédba érte.) és Gaal Gaston t. képviselőtársamnak mondom: lehet, hogy csúnya ez a mesterség, azonban lehet nem csúnyán is csinálni, de az urakon a sor. (Rassay Károly: Ha a fair play alapján csinálják!) Ha lesz gazdaságpolitika, ha megszűnnek a különböző akciók és megszűnnek az ilyen retrográd elgondolások, mint ez, akkor ez a mesterség sem lesz olyan csúnya. T. Képviselőház! Nem bízom az ilyen varázseszközök örökös hatásában. Mindig a titkos választójognak és a demokratikus fejlődésnek voltam híve. En, aki nem csalódtam a titkos választójog életbeléptetésében, arra sohasem^ volnék kapható, hogy ilyen visszafelémenő lépéseknél asszisztáljak. Ha a kormány azt érzi, hogy Budapest társadalmának naeyrésze szembefordult vele, (Rassay Károly: Akkor mondjon le!) akkor nem tudok mást tanácsolni, mint egy becsületes választáson szembefordulni vele és felvenni a küzdelmet. A kormány még mindig előnyben van velünk szemben, hiszen gondoskodtak, hogy még itt, a titkos választójog berkeiben ís legyen egy fegvver, amellyel a tisztviselőtár«iadalmat és a függő elemeket kézben tarthassák. Ezek azok a szerencsétlen szelvények, azok a kuponok, amelyekhez egyszer már