Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-356

Az országgyűlés képviselőházának 35 \ Elnök: Figyelmeztetem az urakat a jobboldalon, hogy sokkal hangosabban beszélnek, mint a szónok. Ez a szónokot feltétlenül zavarja és kérem, méltóztassék csendben maradni. Várnai Dániel: En még azt sem mondom, t. Képviselőház, ami e szakasz vitájában már egykét helyről elhangzott, hogy ha az állam a maga bizalmi emberét, a maga exponensét odaküldi a főváros élére vagy helyesebben mondva: a főváros nyakára, akkor fizesse is, fizesse az állam a maga tárcájából azt a 48.000, azt az 50.000 pengőt. Nem mondom, mert ilyen fizetést az államnak sem szabad biztosítania egyetlenegy ilyen állású tisztviselője számára sem. Ennek az országnak mai rettenetes és válságos helyzetében a takarékosságnak egészen az aszkétizmus mértékéig el kell mennie. Ha tisztességes életszínvonalat biztosít tisztviselőinek, azt helyesen teszi, de ilyen luxuriózus, il^en indokolatlanul nagy fizetést nem szabad a főváros terhére biztosítani, különösen nem szabad az említett vonatkozásban. Kérdezem az igen t. belügyminiszter urat, vájjon mit szóltak volna a vármegyék ahhoz, ha a főispánnak az államtól utalványozott fizetése mellé a vármegyék terhére ilyen reprezentációs költséget állapítottak volna meg? (Scitovszky Béla belügyminiszter: A főispán nem képviseli a vármegyét; ez a tévedés, képviselő úr!) Engedelmet kérek, igen t. belügyminiszter úr, itt a vitában tisztázódott, hogy a főpolgármester sem képviseli a fővárost, (Scitovszky Béla belügyminiszter: De képviseli, benne van!) hanem minden egyes esetben a polgármester képviseli azt. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Csak tessék elolvasni!) Igen t. belügyminiszter úr, a gyakorlat maga is azt mutatja, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem gyakorlat, itt új törvényről van szó!) hogy itt mindig — a főpolgármester helyett, a főpolgármestert megelőzve — a polgármesternek kell képviselnie és a polgármester képviselte is a fővárost, vagyis mindig a polgármester reprezentál. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Most változott!) Azt mondja az igen t. belügyminiszter úr, hogy a főispán nem reprezentálja a vármegyét, de azt nem mondhatja, hogy nem reprezentál a vármegyében a kormányzat részéről. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az más! Azért viseli a kormány a fizetését! A főpolgármester a fővárost képviseli! Ez logikus!) Ha a főpolgármester reprezentál, amennyiben reprezentál, azt a kormány képviseletében és nem a fővároséban teszi. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Azt a főváros képviseletében teszi és nem a kormányéban!) Fizesse meg az ő reprezentációs költségeit az állam. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De nem azt reprezentálja, értse meg a képviselő úr!) Nem reprezentálhat mást, mert a főpolgármester a kormány bizalmi embere. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Dehogy, a közgyűlés választja!) En megmaradok annál, igen t. belügyminiszter úr, (Scitovszkv Béla belügyminiszter: Az már más!) hogy a vármegyék legerélyesebben visszautasították volna azt, ha az ő rovásukra ilyen reprezentációs költséget méltóztattak volna megállapítani. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem is jöttem vele!) Ismerje el az igen t. belügyminiszter úr a főváros közönségének is azt a visszautasító jogát és felháborodásának alapjait abban a vonatkozásban, hogy a mellett, hogy egy egészen felesleges pozíciót kreál a fővárosban: a főpolgármesteri pozíciót, a mellett még egy ilyen reprezentációs átalánnyal is meg akarja terhelni a fővárost. Én, t. Képviselőház, ennek semmiféle indokát nem látom, kiindulva abból, hogy magát ülése 1930 február 19-én, szerdán. 163 a főpolgármesteri állást sem tartom szükségesnek, mert igen jól elvezethetné a fővárost a reprezentációs szempontok tekintetében is maga a polgármester. Mondom, nem tartom szükségesnek a főpolgármesteri állást, ami azonban az elfogadott szakasszal most már tárgytalan és ebben a tekintetben vita nem lehet. Kérem az igen t. miniszter urat, fogadja el Farkas István t. képviselőtársam törlési indítványát, amely az átalány kiutalására vonatkozik, mert ez a kiutalás egyáltalában nem helyénvaló, még kevésbbé helyénvaló az, hogy ezzel a főváros közönségét terheljék meg. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! A magyar úriosztálynak mindig erős érzéke volt a dekoratív hatások iránt. Évszázadok óta híres ez a nemzet arról, hogy nagvszerűen tud reprezentálni, cifrán tud ruházkodni és gyönyörű, hatásos «magnum áldomás»-okat rendez. Ezen még a világháború szörnyű hatásai sem változtattak és ma is folytatjuk ott, — a nagyurak legalább folytatják ott — ahol a világháború előtt voltak és^ a kisebb notentátumok is igyekeznek ezt utánozni. Tizennégy vármegyére nyomorították ezt a szerencsétlen országot, de a reprezentáció tekintetében ez a megnyomorítás nem történt aránylagos an. A reprezentáció tekintetében maradt az az állapot, amely a régi boldog Naf?y-Magyarországban volt, már akinek boldog volt az a Magyarország, mert a dolgozóknak ez akkor sem volt boldogság. Mármost a törvényjavaslatnak ez a szakasza, amely a főpolgármester reürezentációs költségeiről intézkedik, egészen stílszerűen beleilleszkedik ebbe a törvénytervezetbe, amely a közigazgatás egyszerűsítése helyett azt még bonyolultabbá tette, beleilleszkedik ebbe a törvénytervezetbe, amely a költségeket nemhogy csökkentené, hanem ellenkezőleg, emeli a költségeket. Erre azt mondta az imént az igen t. belügyminiszter úr az előttem szólott képviselőtársam ugyanilyen irányú beszédére. «Kérem, tessék máshol megtakarítani, akkor itt marad.» Előre megjósolhatom az igen t. miniszter úrnak, hogy ezt az összeget meg fogják takarítani a hivatali segédmunkásokon, meg fogják takarítani az alsóbbrendű tisztviselőkön, meg fogják takarítani a gépírónőkön és a segédszemélyzet fizetésén. (Szilágyi Lajos: A tankönyvakción! Tejakción!) A világ keletkezése óta a tanító r fizetését kőrisbogárszedéssel és piócahalászással kellett pótolni, Budapesten — siajnos — nincs sem kőrisbogár, sem pióca, ennélfogva a tanító koplal. Mondom, meg fogják tényleg takarítani a segédmunkások, a tanszemélyzet, a segédszemélyzet fizetésén azt, amit a nagyurak elreprezentálnak. Ez^ a reprezentációs költség mármost annál is inkább fájdalmasan érinti az embert, mert azt a fővárosnak kétszer kell megfizetnie. Nevezetesen a törvény szerint, ugyebár, a főpolgármester fizetését az állam fizeti, a reprezentációs költségét viszont a fővárosnak kell fizetnie. Ez azt jelenti, hogy a főpolgármester kap fizetést és hozzá reprezentációs költséget azért, hogy a fővárost képviselje. De ugyanez megilleti a polgármestert is, mert hiszen a törvény rendelkezése szerint — mint a 48. § 2. bekezdésének a) pontja mondja — «képviseli a székesfővárost az e törvény... stb., stb.» Meg fog történni, hogy jön ide egy idegen valaki, akit fogadni kell. Fogadni fogja őt parádéban a főpolgármester és fogadni fogja őt a polgármester s mind a ketten osztozkodnak majd a dicsőségben, a főváros kö-